Maverick Spirits
Seven Aspects

(Szerzői kiadás • 2011)
oldboy
2011. augusztus 2.
0
Pontszám
9

„Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, –
a hetedik te magad légy.”
(József Attila: A Hetedik)

A honi underground metal zenék kedvelői körében valószínűleg ismerősen cseng a győri Endless River neve.
Ha mégsem, akkor itt a ’forgácson nyugodtan írják csak be a keresőbe a banda nevét és hipp-hopp kaphatnak egy kis ízelítőt a srácok munkásságáról kritikák, illetve egy interjú formájában.
No de mi köze az Endlessnek a Maverickhez?
 
Csupán annyi, hogy az MS három, a „Végtelen Folyóhoz” is köthető muzsikus projectje.

Montag Viktor gitáros és Szabó Péter dobos az Endless alapítói tagjai, Kürtösi Attila pedig bár jelenleg nem River tag, de a Fractal Fields EP-n az ő játéka hallható.
A dolog pikantériája, hogy a Maverick hamarabb jelentkezett nagylemezzel, mint az Endless, bár örömteli hír az anyazenekar kedvelői számára, hogy a debütáló River lemez készítése is folyamatban van!
No de lássuk milyen zenét rejt a (ki hinné) hét tételből álló Seven Aspects!
Mivel a három bandatag hangszeres emberke, ezért akár instrumentális is lehetne a lemez.
De nem az!
Ugyanis a vokális részeket vendégénekesekre bízták.
Az extrém énekért az Endless vokalistája, Sass Márton a felelős, míg a tiszta éneken Szöllősi Dániel és Molnárová Mária osztozik.
Maga a zene pedig progresszív metal, ami kevésbé gyökerezik a death metalban, mint az Endless által játszott muzsika, és annál bátrabban terjeszkedik, lép át korlátokat, stílusbeli határokat!

Erre már a nyitó, A Funk Aberration című nóta is kitűnő bizonyíték, hisz valóban van egy funkos lüktetése, Kürti a műfajban gyakran használt slapeket csapatja, de a nóta vége felé egy szólót is megereszt.
Egyébként ez a dal még instrumentális, vagyis mégsem teljesen, hiszen II. világháborús propaganda beszédek részletei hallhatóak benne.
A légvédelmi sziréna és Peti kétlábgépezése azért már itt jelzi, hogy funk ide, vagy oda, a Maverick Spirits alapvetően egy metal banda!
A Modern Epic is géppuska szerű lábdobbal indít, amit szépen ellenpontoz Mária éneke.
Viktor nem semmi gitártémákat, szólókat prezentál, Kürti pedig a bőgő nyakán barangol, előszeretettel tartózkodva a felső pár bundban.
Az In Motionban szólal meg először a másik, tiszta énekért felelős vokalista, azaz Dani, aki korrektül meg is oldja a feladatát és pár hallgatás után azt veszi észre az ember, hogy vele együtt énekli a verzéket.
Egyébként ennél a nótánál azért elég erősen érezhető az Opeth hatása, hangszerelés és harmóniák terén is.
De amit 3:51-től művelnek a srácok ritmizálás terén, az még Akerfeldtéknek is becsületére válna!
A For Those-ban Viktor körkörös, lüktető gitározása némi Mastodon hangulatot ébreszt az emberben, Marci és Dani egymásnak feleselgető vokalizálása pedig nagyon ügyes!
Viszont a refrénnél kiderül az is, hogy Dani a magasabb hangoknál nagyon kínlódik, sokkal bizonytalanabb a hangja, mint a közepes regiszterekben, ahol teljesen otthonosan mozog.
A Plastic Kingdom elején elővezetett keleties gitárdallamok (egy kis Orphaned Land-feeling), aztán pedig ahogy a bőgő követi a gitártémát nagyon progosak, és újabb csúcspontjai a lemeznek.
A gitárszóló pedig már-már zavarba ejtő, az effekt a ’70-es évek prog nagyjait idézi.
És az általam nem túl nagyra tartott „óóóóóóó”-zással sincs ezúttal gondom!
Valahogy ide illik, míg egy-egy tucat heavy metal banda előadásában rendesen irritál.
Az A Fine Day to Punishban Dani újfent szenved a magas hangoknál, hogy aztán a záró This Morningban a legjobb teljesítményét nyújtsa!
Akárhányszor meghallgattam eddig ezt a dalt, valahogy mindig jó kedvem lett tőle!
A lazább hangvételével szinte keretbe foglalja a lemezt és van egy iszonyú pozitív kisugárzása!

A lemez készítésének körülményeihez az is hozzátartozik, hogy szinte teljes mértékben „home made”, egyedül a keverést végezték stúdióban.
Ehhez képest a hangzás több, mint megfelelő, minden hangszer arányosan szól.
Igaz nekem jobban tetszik Peti akusztikus dobcuccának a hangzása, mint az itt hallható elektromos dobé, de azt el kell ismerni, hogy jól megdolgoztatta „druszámat”! 😀

Az a helyzet, hogy zeneileg nagyon nehéz lenne belekötni a Seven Aspectsbe, hisz még a süket is hallja, hogy mindhárom zenész nagyon képzett és az is nyilvánvaló, hogy tudnak dalokat is írni, tehát nem öncélú témahalmozásokról van szó.
Ének fronton még van hová fejlődni, de összességében elmondhatom, hogy az utóbbi jó pár év egyik legerősebb hazai debüt lemezét készítette el a Maverick Spirits legénysége, amit bárki letesztelhet, ha ide kattint egy párat!

 

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.