Thy Catafalque

Rengeteg (2011)


Nos igen, ezt is megéltük! Nem is olyan rég arról csevegtem Tamással, hogy “talán újra a cseh Epidemie Recordsnál”, persze be fog próbálkozni máshol is…, aztán néhány héttel később jött a Season of Mist hírlevele… A művész úr megcsinálta, nincs tehát minden veszve, kedves hazai tehetségek, rajta, csak rajta! Egy PC, gitárok, integrált (!) hangkártya és kreativitás – ennyi “csak”! Gyerünk! 🙂
A Tűnő idő tárlat és a Róka hasa rádió után (hogy csak a leg[el]ismertebb produktumokat említsem) elkészült hát az új lemez. Az igaz black metalosoknak lehet, hogy nem okoz majd katarzist, hiszen a Rengeteg károgást, reszelős gitártémázgatást csak nyomokban tartalmaz (igaz, a Róka hasán sem volt már sok ezekből…), szóval nyitottabbnak kell lenned, kedves hallgató!

Az előzőleg beharangozott Fekete mezőkkel nyit a lemez, és itt máris kapunk előképet a teljes anyagot illetően: a hangzás direktebb mint valaha, a dobgép – véleményem szerint – végre “igazi értelmet nyert”! Értsd: most érzem először azt, hogy hovatovább; azaz a zenei miliőbe tökéletesen illeszkedő lekeverést sikerül elkövetnie Tamásnak. Nem arról van szó, hogy nem hallatszik, hogy gép – ez soha nem is volt cél -, hanem hogy végre sikerült egy a többi hangszerhez tökéletesen illeszkedő soundot kicsikarnia. Elsőre a túlzott reverb használata volt furcsa, de be kellett látnom, hogy ez így jó, ahogy van. Végre van dinamika is… Minden tökéletes!



A károgás már csak nyomokban fedezhető fel, az ének 90%-át a Woodland Choir-ból, illetve a Taranis-ból ismert Bakos Attila szolgáltatja. Amit a Róka Hasa Rádióban előrevetített, itt teljesedik ki igazán. Tamás költeményeit tökéletesen húzza felszínre Attila érzelemdús, mégis távolságtartó megnyilvánulása. Távolságtartás nem negatívum és nem is belőle fakad, hanem magukból a dalszövegekből…
Szóval a lemez egészére elmondható, hogy sokkal direktebb, arcbamászóbb, ami a black metalos sikálások elhagyásából, a lehangolt gitárokból és a dallamközpontúságból tevődik össze. Igen, igen, slágeres! Slágeres úgy, ahogy Tamástól várhatja a hallgató. A védjeggyé vált Kátai szövegvilág immár egy sokkal befogadhatóbb (közérthetőbb) zenei atmoszférával párosul, nem elvesztve annak sajátosságait: a szintetizátorból feltörő hangszínek és dallamvilágok a már megismert, de megismételhetetlen, sajátos hangulatvilágot vetítik ki a Rengeteg esetében is.

De lássuk a dalokat is…
A Fekete mezők utáni Kel keleti szél egy nagyon mainstream riffel kezd, de máris ráúszik a tipikus szintitéma, ami igazolja, hogy Thy Catafalque szól még mindig – nem basszintotta el a kiadó a feltöltést…hehe! A mélyre hangolt, rockos témázgatást is magáévá tudta tenni a művész úr.
A Trilobita elektronikus kezdése sem meglepő, tökéletesen illeszkedik a zenei koncepcióba – már ha van olyan… Ez is egy rockosabb dal metal köntösben, de milyen nagyszerű! “Hej, lerohan a lét, hej, lerohan az élet…”
A Kő koppan simán lehetne Tamás Erika szobája című szólólemezéről való. A neofolkos témázgatásra Bakos Attila éneke a hab a tortán. Amúgy ezek a hangulatok Mortiis korai, szintis munkásságát juttatják eszembe: mintha egy sötét vár pincéjében elmélkednének a bölcsek – bormámorban. Nagyszerű, nagyszerű!
A Vashegyek ipari brummogásaira kiváló folkos gitározgatás kúszik, majd a The Moon and the Nightspirit-es Tóth Ági gyönyörű, éteri vokalizálása adja a dal katarzisának csúcspontját. Hovatovább? De hogy pontosan és részletesen mit is rejt ez a majd’ 15 perces dal? Ezt mindenkinek hallania kell!
A Holdkomp más. Elektronikus “szösszenet” a majdnem hat percével. Nem tudom nem maximum hangerőn hallgatni! Az éteri gitár, a hamisítatlan Kátai billentyűfolyam és a bejátszott szövegelés megrendítő és döbbenetes! Katarzis a legjobb fajtából!
A Kék ingem lobogó ismételten elektronikus kezdését Simkó-Várnagy Mihály csellójátéka repíti a föld felé. A dal egyetlen témát bont ki, folkos megközelítésben. Lendületes dal, rockosabb gitártémával. Ragyogó!
Az eső, az eső, az eső… Tamás szólólemezéről ismerős a téma (és itt engedtessék meg némi személyeskedés, mivel az Erika szobája és szerénységem 7” EP-je ugyanazon kiadónál, nevezetesen az olasz Ars Benevola Mater-nél jelent meg…), konkrétan a Télvíz című számról van szó. Tamás ugyan nem ismerte be, de fenntartotta annak lehetőségét, hogy saját magától lopott… 🙂 Itt fogytak belőlem el a szavak…


 
“Én ősszel megyek, köd ballag utánam,
gurul csapás párás földeken.
Barázdák közt lélegzik az Isten,
de a melegséged izzik csak bennem.

És az eső hull egyre,
leszakad a szívemre,
zuhog, esik mindenre,
leszakad a lelkemre,
cserepekre, kertekre,
esik, esik mindenre.

Már nyirkos felhők mélyén hordod a szíved,
már zúg a földre régi, nagy eső,
s én tűnt városban köd leszek majd végül,
holt utcákon bolyongó idő.

A Tar gallyak végül-nél végleg a kísértés visszavonhatatlan fázisába értem. Nem tudom hogyan, de örömkönnyek hagyták el szemeimet…. Újra felelőtlen/felhőtlen gyerekkoromat élem e dal hallatán. Nem számít semmi. Létem a létem, ez vagyok hát: igaz önmagam, kérdések, kétségek nélkül. Mit éltem, mit értem, immár értelmetlenné vált. Megszűnik a külvilág, átadom magam igaz önvalómnak. Szívem nem csupán magamért, mindenkiért dobog. Élek! Végre újra élek! A fennköltség nemes pillanata ez! A kinyilatkoztatást itt Tamás prezentálja:

“Harang az erdőn,
jegenyedal,
tudom, sár lesz a kar
vagy tar gallyak végül,
hajlik a mélyekbe minden,
vadludak tűnnek a napba,
szél zörög éjjel a testben.

S hogy felébredjek a múltidéző káprázatból, a gyerekkorból, az utolsó dallal (Minden test fű) egy Csillagkohóhoz hasonlatos black metalos orkán fújja tisztára lelkem. A dal öt és fél percével pillanatnak tűnik most, s pont ez kell a végére. Lenyűgöző!

“És kincseim szétszórván hosszú, téli utakon,
és ifjúságom halott szarvas dermedő szívében,
mert földön rohanó, gyönge árnyéka lettem csupán
egy égbolton röpülő elfoszló, elvesző felhőnek.

Minden test fű, elszáll a széllel.
Minden test fű, elszáll a széllel.

Betekintést nyertem, felfedeztem, realizáltam, örököltem, örökítettem, visszatértem és előrevetítettem, így a kevesebb által több lettem. Tudomány, ész, érv, cinizmus, hit, eszme, hagyj fel létezéseddel! Itt vagyunk, Rengeteget hallgatunk s általa megsemmisülünk, majd megújulunk! Átadom magam Neked, Rengeteg, alakítsd át lelkemet! Szívem rejtsen párát vagy gyászt, Rengeteg, te vagy a néma fohász!


szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,