Therapy?
A Brief Crack Of Light

(Blast Record • 2012)
Győr Sándor
2012. február 27.
0
Pontszám
8
Az 1989-ben alakult északír Therapy? ’94-es Troublegum albuma nálam örök kedvenc és vitán felül tíz pontos. (A csengőhangom is a Screamager c. daluk.) Igaz, ez az album némileg ki is lóg a lemezeik sorából – igaz, az első három anyagukat (Babyteeth, Pleasure Death, Nurse) nem hallottam. No, azóta sem tudtak olyan lemezt letenni a képzeletbeli asztalra, amivel azt akár csak megközelítették volna. Legalábbis az én mércémmel mérve.


Volt egy-egy jó pillanatuk később is (pl. a Diane ’95-ből vagy az utóbbi két lemezük egyes dalai, bár a Crooked Timber lemez oldboy kolléga szerint érdemes az elmélyedésre), de igazság szerint túlzottan nem győztek meg. Az aktuális, (tizenharmadik!) A Brief Crack Of Light viszont elég jól sikerült. Annyira mondjuk nem, mint a slágergyűjteményként is felfogható kedvencem, ellenben úgy érzem közelebb áll az utóbbi időkben kiadottakhoz mind stílusban, mind hangulatban.


Szóval a nemrég megjelent album eléggé eltalált, úgy érzem sikerült ötvözniük a Troublegum slágerességét a borult, sőt sötét, depresszív alternatív jelleggel. A nyitó és első klipnóta mondjuk még eléggé idézi a ’94-es lemezt, bár annyira nem direkt slágeres.



Néhány dalt kiemelnék, hogy képet adjak a lemezről. A Marlow-ban felbukkan némi női „ének/dallam”, de amúgy egy instru nóta, visszatérő momentumokkal, amolyan tözsi(?) – fura ezt Therapy?-éknál írni, de jobb nem jut eszembe – ütemekkel. Bár azt meg kell állapítani, hogy a zenéjükben az ütemek fontos szerepet játszanak.

A Get Your Dead Hand Off My Shoulder fura egy dal, bár annyira nem meglepő Cairnséktől. Kissé idegesítő, kissé gépies, mégis (talán épp ettől) megjegyezhető.
Az ezt követő Ghost Trio meg amolyan sötéten nyugtató, jól is jön.
A Stark Raving Sane egy két és fél perces punk szám, persze Therapy? módra, a záró Ecclesiastes meg megint csak egy elektronikával megspékelt, vocoderes énekkel is operáló dal, ami miatt még az Anathema neve is beugrott.

Mit mondjak, rég lelkesedtem így a banda lemezéért. Azt hiszem ez pontos képet ad a mostani állapotról, bátran mernek olyan irányokba is terjeszkedni, ami talán eddig nem volt jellemző vagy nem volt ennyire hangsúlyos. Arról talán nem is fontos már értekezni, hogy a trió felállás mennyire egyben van, netán milyen képességekkel rendelkeznek.
Az biztos, hogy van egy egyéni stílusuk, amit könnyen fel lehet ismerni. Ráadásul Andy Cairns énekesként is egyedülálló, de legalábbis egyéni világgal rendelkezik. A hangja, a dallamai szerintem kis túlzással amolyan „szereted vagy gyűlölöd” kategóriába tartoznak.
Meghallgatásra érdemes anyag.

Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.
Glenn Hughes Glenn Hughes
április 29.