Érdekes számomra a mai napig a budapesti Harloch zenekar munkálkodása, sőt, sokszor még maga a tény is, hogy egy banda, aki nem tartja magát black metalnak corpsepaint-et visel, majd kiállásban és viselkedésben ezt a stílust idézi meg fellépéseken. Nincs ezzel baj, csak alapvetően támadási felületet nyújtanak önmagukon a rosszakarók felé. Tény viszont, hogy akárhányszor láttam őket színpadon, pusztítottak, akár sokan ácsorogtak előttük, akár két ember rázta a sörényét. 2001 óta rombolják a jóízlést a fővárosban, és akarva-akaratlanul fel kell figyelnünk rá, hogy ezek a srácok nem totojáznak; törtetnek előre, megmutatják, hogy nem lehet elnyomni őket. Ez évben vették fel első nagylemezüket, Damnatio ad Bestias címmel. Nyolc számot zsúfoltak fel a korongra, hogy az jól elpusztítsa az agyunkat. A mastert/felvételt/keverést hozzá a Moby Dick énekes/frontembere, Schmiedl Tamás végezte. Viszonylag hamar kész is lettek a felvételekkel, ami meglepő volt számomra, majd meg is értettem, miért. Egy black metalt, vagy ahhoz közeli zenét szerintem olyannak kellene kevernie/masterelnie, aki már csinált ilyet és tudja, hogyan szól jól egy ilyen súlyos zenei stílus. Ezt úgy hallottam, nem sikerült elkapni, némileg egysíkú a felvétel a kristálytisztasága ellenére is. Ráadásul érzem az egész utómunkálat-csokron, hogy teljesen thrashre lett kiélezve, ami nem volt túl szerencsés választás.Ezen csúnya tények ellenére nézzük, miből élünk; adva van nyolc olyan szám, ami mind külön történetet mesél el más és más történelmi eseményről, helyszínről, sötöbö. Jó masszív gitártémákat találtak ki a pengetésért felelős srácok, a dob pedig szintén klappol, kellemesen ütemes, bár úgy érzem, vagy dobgép van a háttérben, vagy valami keverési turpisságról van szó, mert túl tiszta ez is, nincs meg az a kellemesen mocskos dübörgése, ami húz magával. Khainor énekes uraságnak kifejezetten jó krákogós énekhangja van, korábban is kedveltem már nagyon, itt viszont jól kipattan a többi hangszer közül, talán néha túlságosan is.
A nyitótétel, mely szimplán csak Prológus egy korai arénajátékok hangjait idéző kis szösszenet, melyet ügyesen összevágtak javarészt ismert hangokból, majd hamarást arcunkba érkezik a lemez címét viselő második szerzemény. Ahogy hallgattam a nem megfelelő keverés és egyéb zavaró kis piszlicsáré dolgok mellett, meg kellett vallanom magamnak, tényleg nem sok köze van a black metalhoz. Ez inkább black hatásokkal tarkított technikás thrash, kisebb sötét életérzéssel. Mondhatnánk azt is, hogy egy blackebb verziója a Moby Dick-nek, de ez nem igaz…bár súrolja az igazság peremét. Tovább haladva sok frankó kis tételt hallhatunk; a számcímek magukért beszélnek, mégis miről szólhat az adott cucc. Kifejezetten tetszett a Homokba fúlt sereg, kissé Marduk – Dracul Va Domni Din Nou In Transilvania életérzés kapott el tőle, nagyon frankósan sikerült összerakni.
Most jön viszont a csúúúnya fekete leves…
Sokadszori hallgatás után is van sajnos mibe belekötni, amit a lehető legobjektívebben próbálnék szavakba formálni. Sok helyen úgy éreztem, hogy a dalszöveg egyáltalán nem passzol a dalszerkezethez, mintha csak úgy meg lett volna írva, aztán adott helyekre bepasszították. Hiányoltam azt a komplexitást, hogy minden egyszerre úgy szólaljon meg, hogy szétrepedjen a fejem tőle. Zavart az is, hogy semmi összetartó erő nincs a számok között, teljesen olyan, mint amikor egy zenekar a korábbi anyagaiból csinál egy válogatást, és azt tolja ki egy korongon, hogy „nesze nektek válogatás”. Bosszantott ez a kissé műdob jelleg, plusz egyáltalán nem tudok felülemelkedni az ének egyáltalán nem klappolós részein. Furcsa, mert néhol nagyon király sorokat kapott el Khainor, máshol meg kicsit gyermekded sorok fogadnak. Ezt tuti át kellett volna még gondolni picit. Megjegyzendő továbbá, hogy nagyon mások az elképzelések, ami nem is lenne baj, de emiatt kissé széthúznak a dalok; van, aki Marduk, megint más inkább Behemoth fan közülük, stb. Ez sajnos érezhető; mindegyikük a saját igazát szeretné megvalósítani zeneileg.
Megosztó volt számomra ez az anyag, mert a korábbi cuccaik, mint pl. Artemisz erdején keresztül nagyon slágergyanús dolog lett, de ez a keverés/master baki, illetve az egyéb apró-cseprő dolgok erősen rontják a dolog hitelességét. Mindenesetre élőben tuti meg fogom még nézni őket párszor, biztos máshogy fog szólni minden tétel.
A lemez egyébként ingyen beszerezhető bizonyos budapesti rocker cuccokat, CD-ket, miegymást árusító helyeken, a zenekar ArcKönyv (Facebook) oldalán erről lehet érdeklődni dögivel! Egy-két hallgatást mindenképp megér, mert nem mondom, hogy rossz, de több átgondolásra lett volna szükség. Ennek ellenére szurkolok nekik, remélem a nagyérdemű éhes gyomorral zabálja majd a történelmi értékekről való tanmeséket!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
