Az, hogy most a csapatot pihenőre küldték-e vagy mi is van, nem teljesen tiszta, de a lényeg, hogy Clue néven egy olyan öt számos anyagot hoztak ki tavaly augusztus magasságában, ami azóta is rendszeres vendég a lejátszómban.
A C.Q. címmel megjelent és letölthető EP dalaiban, bár ézek némi komorságot, de a dark vonaltól messze áll. Ez inkább amolyan alternatív vagy még inkább poszt grunge-nak aposztrofálható anyag.
Olyan, amiben inkább a rock lendülete található a „cipőbámulás” nem jellemző. Még talán egyes részekre a stoneres jelzőt ráaggatni sem nagy hiba. Valószínűleg az önmaguk jellemzésére kitalált grunge ‘n’ roll a jó megfejtés.
A nyitó Memory Machine, amire klipet is gyártottak, elég jól megmutatja az irányt, hogy mire is számíthatunk a szűk 21 percben.
Kiss Péter énekesként elég karakteres, magabiztosan hozza a dallamokat, de itt-ott (a Glow-ban például) erre még effektekkel is rásegítenek. Számomra a Glow egyébként az EP csúcsa, ragadós refrén, kicsi elszállás.
A Scud inkább pörgős, amit épp emiatt kissé elkapkodottnak érzek, énekileg legalábbis. Öröm viszont, hogy nem feledkeztek el a szólókról, illetve hogy azért a végére némileg visszább vesznek a „rohanásból” és ez a javára is válik a dalnak.
Az In God’s Hand megint csak új ízeket hoz, amellé, hogy ez egy lassú tétel, amibe megintcsak jófajta gitárszóló került. Valamiért a Nomad, meg a megboldogult Flop is beugrott a dalról.
Az Elevation meg tökéletesen zárja az anyagot.
Ami miatt szerintem működik a C.Q. EP, az a kompaktsága. Bár Péter nem túl változatos hangon énekel, mégis sikerült olyan hangulatot teremtenie dallamaival, ami harmonizál a zenével és hallgattatja magát. Nálam legalábis ez lehet. A zene meg egyben van, ennél többet nem is mondanék.
A dalok tehát működnek, remélem hamarosan újabbakkal is előállnak.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
