Winter’s Bane
Redivivus

Nos, hol is kezdjem? Első hallásra még tetszett is az anyag, de nem tudtam, mit is írhatnék róla. Amikor harmadjára hallgattam végig az albumot, még mindig tanácstalan voltam, így minden energiámat egy pontba sűrítve nekiláttam, és írni kezdtem…

Az első szám úgy zuhan az ember dobhártyájának, mintha feltett szándéka lenne, hogy ne halld meg a többit, ezt nevezhetjük akár erős kezdésnek is, de egy kicsit erőltetettnek, és nem kicsit elsietettnek tűnhet. Valahogy nem erre gondolnék egy album nyitószámánál, ámbár ízlések és pofonok. A továbbiakban ez átcsap némi rendkívül eredeti húrnyúzásba és remegő énekhangba. Valahol már hallottam ilyet, de sebaj, ez még nem gond. A későbbiekben sem számíthatunk másra, ráadásul már az első hallástól motoszkált bennem az a fura érzés, hogy nagyon ismerős a muzsika, valahogy kölök korom nagy bálványait juttatja eszembe, csak más a pizsama mintája, de a lényegen ez nem változtat.

Igazából semmi rendkívülit nem hallottam a cd-n sem rosszat, sem jót, hallatszik a muzsikán, hogy nem most vették kezükbe a hangszereket, de akkor is, azért is metált fogunk hallani, ha kell, ha nem. A hangszereléssel nincsen semmi baj, de ha végig hallgatod az első számot a kilencből, merthogy ennyi remekmű helyezkedik el a lemezen, már hallottad is a többit. Nem tudom mennyibe fog kerülni ez a muzsika a boltokban, én már drágállom, habár tetszik egy kicsit a borító… most hogy már végképp nem tudom mit is, mondhatnék még az albumról, anélkül hogy megbántanám az együttes fanjait, lassan be is fejezem mondókámat Kicsit olyan tucatos dolog, bár hallottam már százszor rosszabbat is. Ennek ellenére nem fogok kidolgozott testemre Winter’s bane-s pólót húzni és valószínűleg a posztereiket sem fogom, kirakni a szobám falára. Az együttes tagjai egyébként a dicsőséges Usa becsületes állampolgárai, és az Internet segítségével bármit megtudhatsz eme csapatról, amit tudni érdemes. Ekképp cselekedtem én is, így sikerült kiderítenem, hogy ez már az ötödik albumuk, tehát ismételten igaz a mondás, miszerint „van annak, aki nem issza el” és hogy talán már 1993-óta működnek.

Összegezve: Ha valaki némi pörgős klasszikus, kissé szászos hangzású metált akar hallgatni, akkor talán mást is talál a piacon.

Kiadó: DCA Recordings

http://www.wintersbane.net