Another Way
Az idő rövid története

(Szerzői • 2013)
godfucked
2013. október 13.
0
Pontszám
8.5

A békési Another Way a 2000-es évek elején tűnt fel a hazai színtéren, a másfél évtizedben jópár split, válogatás és a jelenlegivel együtt 5 nagylemez (Az ég nem ott kezdődik, ahol a felhőket látod – 2003, Békés idők – 2005, Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt – 2006, Holtágak az ártérben – 2009, Az idő rövid története – 2013) került ki a kezeik közül. Stílusukat viharsarki fastcore-nak nevezik, ami a hardcore punk, crust és a grindcore sajátos ötvözete, és persze veszett gyors előadásmóddal. Az említett nagylemezek tipikusan fél óra körüli összjátékidővel bírnak, Az idő rövid története is csupán 22 percbe sűríti a rajta hallható 13 dalt.

A kezdeti években a punk dallam- és érzésvilág sokkal erősebb volt a jelenleginél, a változást valószínű az idő előrehaladtával sokkal magabiztosabb hangszeres tudás is befolyásolta. Bár saját bevallásuk szerint sem idő, sem pénz tekintetében nem szoktak túlzásba esni a srácok a stúdiózáskor, a hangzás mégis lemezről-lemezre jobb. Bár a vájtfülüek biztosan találnak benne kivetnivalót, Az idő rövid története ebből a szempontból szerintem teljesen korrekt. Fontos változás még, hogy Karsay Máté énekes távozott a zenekarból, igaz, a dalokon visszaköszönnek még zenei ötletei, ezt a lemezt már nélküle vették fel. A Korszellem-ben pedig a Gyalázat-os Dini vendégénekel.

A szövegeket illetően nem Stephen Hawking-ot fejtegetik; maradt a társadalomkritika az elsődleges téma, a megfogalmazás pedig továbbra is nyugodtan nevezhető irodalminak (egy kis punkos beleszarással fűszerezve, gondoljunk csak pl. a mobil bankár vonalra). Külön kiemelném az artworkot, a bandát eddig is művészi igényesség jellemezte ezen a területen, de a jelen lemez nagyon el lett találva, dicséret érte, akárki érdeme is legyen.

Nem tudom mi bosszantotta fel a srácokat (pontosabban, ha körülnézek idehaza, azért van pár tippem), de Az idő rövid története érezhetően dühösebb, mint a korábbi lemezek. Ettől függetlenül a dinamikus, változatos játékmód és a dallamosság, mint a zenekar sajátos stílusjegye, továbbra is adott. Az átvezető instrumentális részeket és a gitárszólókat is érdemes kiemelni, üde színfoltjai a zenének. A legerősebb dalok a korongon a Korvajúdás, Aranykorba újra és újra, ill. a címadó.

Néhány negatívumot is mondanék, de ez már személyes vélemény. Amennyire az első lemez punk volt, ez annyira szerkesztett, profi módon összerakott dalokkal. Nem azt mondom, hogy ez hiba, és nyilván nem is az, de nálam a korábbi anyagok spontán nótái sokkal könnyebben betaláltak. Részemről a Szertefoszlót érzem az eddigi legerősebb Another Way albumnak, a maga ars poetica jellegű szerzeményeivel, a punk és a mostani szerkesztettség közötti arany középúttal.

Nem gondolom, hogy a Fémforgács olvasótábora lenne a tökéletes befogadóközönsége az Another Way által játszott zenének. Ettől függetlenül, aki a fenti stílusoktól nem idegenkedik, annak nyugodt szívvel merem ajánlani Az idő rövid történetét, meg az Another Way-t is, úgy ánblokk, erősen megállják a helyüket a stílusban.

The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.