Damnation Army
Tyrant

(2006)

2006. augusztus 10.

0

Pontszám

7

Valami lehet a Svédek levegőjében, mert csak úgy ontják magukból a jóféle klasszikus black, death, és egyéb sötétbe borult világképet rajzoló muzsikákat, és nem utolsó sorban az egyszemélyes „bandákat”, ami ugye nem baj, főleg ha az ember szereti is ezt a műfajt.
Már most, az elején szeretném leszögezni, hogy nekem semmi bajom az „egyszemélyes” zenékkel, főleg akkor nem, ha az a valaki jól formálja a hangokat. Ezt el lehet mondani a Damnation Armyről is, polgári nevén Thomas Nyholm-ról is, aki egyes egyedül basserel, gitárol, dobol és énekel (egyszer megnéznék egy koncertet, ebben a felállásban, tisssszta zenedoboz lehet a srác:O)-),természetes, hogy azért időnként igénybe veszi baráti bandák segítségét is (Warhorde,Rusty Axe,Mörker,stb).

Amikor meghallottam az első számot, nagyon úgy éreztem, hogy hiába a segítség, ez valahogy nem fasza, ám hamarosan ködbe veszett ez a gondolat, és átadtam magam a virágos réten tollaslabdázó fodrosruhás kislányok illúziójának:O).Sokkal inkább reális az, hogy a fiatalember egy olyan világot mutatnak be, ahol igen ritkán aranyozza be napfény szenvedéstől eltorzult arcunkat, de hát ez már csak így van, ha valaki az ördögtől kér kölcsön sörrevalót, majd okktalanul -gyufája nem lévén- tüzet is:O). Egyebek mellett nekem nagyon teccettek a szövegek, és nyugodtan mondhatom, hogy bár Thomas egy nagy elődök által rendesen kitaposott ösvényen sétál-mert rohanásnak nemigazán mondanám- ,mindent megtesz, hogy megfeleljen az elvárásoknak.

Ám itt is bebizonyosodik az egyszeri ember törvénye, miszerint az akarat néha kevés. Mint azt korábban is mondtam, tetszenek a dalszövegek, lehetnének egy kicsi változatosabbak, még akkor is, ha a választott stílusnak elég „szoros” megkötései vannak a témákat illetően, de ez nem egyedi eset, és nincs elég helyem ahhoz, hogy minden számot külön értékeljek.

Egy kis Disco, és Biográfia: a Damnation Army 2002/’03- ban kezdte meg pályafutását, a Towards Damnation nevezetű 4 tracket tartalmazó demó CD-vel, ami nem aratott osztatlan sikert blackes körökben, ám Thomasnak ez nem törte le szarvait és még abban az évben kiadott még egy, de most már 8 számos demót: a Misanthropic Satanarchy-t, amire felfigyelt néhány fiatal tehetségeket pártfogolgató kiadó. 2004-ben megjelent a piacon a The art of the Occult című anyag, az eredetileg(legalábbis Nyholm szerint) kissé dallamos, melankolikus témák helyett valamivel progresszívebb hangulatú anyagot(feltehetően a kiadó ”kérésére”) szerkesztett össze.2005 év végén pedig megjelent az eddigi legjobb,7 számot tartalmazó album: a Tyrant.

Különböző (leginkább Angol) nemzetiségű szaklapok eléggé lehúzták a D. A.-t ,bár nem is értem miért, pl. „szar a borító, óh már megint egy svéd black, miért magában karcolgat a gyerek, stb.” egyben azonban igazuk volt: a korábbi anyagoknak eléggé gyatra minőséget biztosítottak a stúdiók, ezért minden demo, és full cd máshol került lemezre, de mint tudjuk a stúdió idő kib…drága, és egy „kezdő” zenésznek nem nagyon van zseton a zsebében. A Tyrant tehát az eddig legjobb műve a Damnation Army-nek. Néhány ponton ez a remekmű is hagy kívánnivalót , például az a KURVA HANGZÁS!!! Időnként kissé szokol jellegű zörejeket hallani…de hát…ez még mindig jobb, mint a korábbiak, és ha tekinthetjük tendenciának a( korábbi munkáihoz képest javulást) akkor várhatóan még jobb muzsikákat fogunk kapni Thomas Nyholm barátunktól!!!

Összegezve: Ez egy, a hangzásbeli hiányosságokkal együtt is, eléggé hallgatható zene. Ha meg akarja valaki hallgatni, és szereti is a kicsit dallamos-darkos, okkult black témákat, csak ajánlani tudom!!

Kiadó: Mascot Records

Honlap:
www.damnationarmy.cjb.net/