A cseh négyes harmadik lemezét három kiadó együttműködésének a gyümölcseként sikerült megjelentetni. Nevesítve a Paragon Records, Cursed Records és a Werewolf Production voltak az elkövetők. Ennek ellenére eléggé hülye helyzet állt elő, mikor rákerestem a három társaság oldalán, hogy ki a terjesztő, esetleg mindhárom? Nos az egyik kiadó oldala el sem érhető, a másik kettőnek a boltjában nincs ez az anyag.
Tulajdonképpen ki küldte nekünk ezt a CD-t? Ezt majd a Sanyi fogja tudni, ha szeretné Ön beszerezni esetleg…
Az idén tíz éves csapatnak tehát ez a harmadik nagylemeze. Demók, EP, Split, sőt, még egy koncert DVD is kiadásra került (egyből a zenekar második évében? :-D).
Ami kapásból megtetszett már az első számban, az a lényegretörő gondolkodás a dallamokban. Gyorsan megjegyezhető, a stílusra jellemző, kicsit folkos kördallam. Ezek mellett elsöprő erő is jellemzi az indulást. Rafinált ez így, meg az is, hogy a második, Two Untouched Moments lassabban hömpölyög, és szépen alá van terítve egy szőnyeg szintivel. Az ének átmenet a dallamos és a kajabálás között, később pedig csak tovább színesedik még. A hangulat nagyon hömpölyög, valódi északi vágtába megy át a dolog rövidesen.
Meglepődtem a skótdudák csatasorba állításán a Wayfarer’s Awakening című nótában, meg azon is, hogy négy perc előtt lehalkul és ennyi, nem több. Miért???
A Doomslayer hangulatos szólamos dallaménekkel indul, mintha törpék kántálnának A Gyűrűk Ura világában. Utána gigantikus, ötletes gitárjáték jön, ami átvezeti a témát a következő cseh nyelven megénekelt kompozícióba. Csak üdvözölni tudom azt, amikor egy zenekar a saját anyanyelvét használja a zenéhez.
Kicsit átlagosabb riffelés hallatszik Dionüszosz tánca közben, és a refrén sem süt annyira, mint az eddigiek, de a vége felível, kinyílik, kellően atmoszférikussá válik, így ismét elégedettek lehetünk.
A Love Bombingban viszont a szintetizátor nagyon szerencsétlen hangszínen zizeg. Igen… Szó szerint zizeg. Olyan, mintha a keverés során esett volna hiba (túlvezérléses torzulás). Csak a végén derül ki, hogy ez direkt volt.
A befejezésképpen elmesélt mese csehül ötletes, bár egy mukkot nem értek belőle (pedig tanultam általánosban oroszul). A végén azért átmegy zenébe.
Ami kifogásom volt, az a hangzással kapcsolatos. Ebben a formában ez olyan tömény, hogy három – négy dal, és kikészülök. Egyébiránt minden faszán szól, még a basszust is hallani szépen. Persze dögös, lendületes folkos metalzene ez abból a fajtából, ami nem fullad kocsmai kurjongatásba, hanem visszavisz egy korba, emléket állít valaminek. Sok újdonságot azért nem hoz, de itt nem is az a lényeg, hanem a vas a tűz a vér és a harc.
A borító gyönyörű, szépen kidolgozott, sok oldalas könyvecskével, bár nem egy halálosan egyedi a téma, de a kiadó(k) nem spórol(tak) a formába öntéssel.
Közben, ahogy a banda oldalát nézegettem, kisült, hogy találkoztam már egy korábbi anyagukkal, amiről Baathory kollegina körmölt. A szemem nyitottsági fokára pedig így hajnalban jellemző, hogy hogy a cikk végére esett le, a mostani HP kör vezető lemezéről van szó.
‘Ki nem hiszi ezen mondatokat, hallja csak a saját fülivel:
<a href=”http://panychida.bandcamp.com/album/grief-for-an-idol”>Grief for an Idol by Panychida</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
