Aki nem ismerné az előzményeket, annak egy kis történelem: Eric Forrest az ultrazsenialitás első számú kanadai megtestesítőjeként köztudatba bevonult Voivodban töltött el cirka 7 évet. Ez idő alatt két stúdióalbumot (Negatron és Phobos), egy koncertlemezt (Voivod Lives) és egy remixalbumot (Kronik) csinált vele a legendás együttes. Forrest a teljesen más karakteréből és hatásaiból adódóan egy durvább, brutálisabb, hörgősebb irányba vitte el Awayéket, új távlatokat nyitva ezzel a banda számára. Mióta a Voivod soraiba visszatért az eredeti énekes, Snake, azóta Eric is megcsinálta a maga Voivodját E-Force néven – ezzel akaratlanul is konkurenciát csinálva egykori társainak. Kb. hasonló eset állhat fenn, mint az Accept és U.D.O. esetében. A jó ideje Franciaországban élő Eric a galloknál akadt megfelelő társakra elképzelései megvalósításához és immár a harmadik fejezetet is megnyitotta az E-Force históriáskönyvében.
Menjünk akkor végig az új lemez számain. Egy meglehetősen semmitmondó intrót követően csapnak bele a kulturális mocskot nyomató médiának odamondó Perverse Media című nyitótételbe. Ez egy kimondottan thrash/deathes, Venomban gyökerező szám. Mr. Forrest üvölt-hörög-ordít, ahogy a torkán kifér – én mindig is bírtam hisztérikus, elmebeteg vokalizálását. A Witch Wrk-ben már hamisítatlanul heavy metalos a riff, Eric ordítozása pedig a svéd Nine zenekar énekesére emlékeztet itt. Meglehetősen vészjósló a Serpent’s Kiss hangulata, itt a Sepultura is beugrik, mint párhuzam. Több helyütt érezni érdekes módon a Gojira hatását is, amely zenekar pont a Voivodtól merített igen sok inspirációt.
Címéhez méltóan vérbeli ébresztős dal az Awakened, ami újra a thrashes vonalra erősít rá. A szóló is figyelmet érdemel itt, plusz a női narrátorral felvett nyúlfarknyi spoken word betét sem elhanyagolható. Koncerten minden bizonnyal nagyot fog ütni a Psyclone, ami ugyancsak egy tempósabb thrash/death stílusú kompozíció, visszautalva kissé a Negatron korszakra.
Szintén felettébb Voivodos a Devoured kezdése, jóllehet ebben egy kis dark/wave és industrial érzés is ott lapul. A Mass Deception még Death-es hatásokat is felvonultat itt-ott. Itt jegyezném meg, hogy valamennyi számon végigvonul egy erőteljes világvége hangulat, mintha szándékosan az Apokalipszist akarnák elhozni Forrest és tettestársai. Még hátravan három epizód a lemezen. A Your Beloved Hate egy power metalosabb Voivodot idéz, itt a szóló már-már Fredrik Thordendal (Meshuggah) elmebeteg dolgaira emlékeztet nyomokban. Az Infexxxous a borult, absztrakt kezdőriffjével talált be kapásból, összességében egy poweresebb eposz ez is. Majd a Curse Of The Cunt zárja a sort, gigászi váltásaival, kiállásaival. Nem egy könnyen emészthető szerzemény (ahogy az album egésze sem az), de aki Forrest úrtól popos tételeket vár, az alaposan el van tévedve. Nem lehet a hangzásra sem panasz, szól a The Curse…, mint az ágyú, ahogy az egy ilyen extrém műtől elvárható.
Eme harmadik alkotás alapján már kétségtelenül kevésbé akar Voivod pótlék lenni az E-Force (noha azért akadnak több helyen Eric múltjára vissza-visszautaló ötletek). Az már csak amiatt sem lehetséges, mert a gitáros, a 2010 óta a bandában pengető Jérome Point (akit a francia No Returnből igazoltak) nem ereget el olyan jellegzetes riffeket, amilyeneket Piggy tudott és amilyeneket utódja, Chewy bármikor kifacsar hangszeréből. Azért egy kilencest így is megérdemel a korong, bármikor fel lehet tenni, ha már rojtosra hallgatta az ember a Negatront vagy a Phobos-t. Arra viszont készüljetek fel, hogy nem egy vidám hallgatnivaló.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
