Rögtön itt meg is dícsérném Lucsányi Milánt, mert ha nem is ezer hangon képes prezentálni a mondandóját, az biztos, hogy változatos vokalizálást mutat be a bő húsz perces anyag öt dalában. És ezt élőben is képes előadni, legalábbis a tavalyi Metal Forever Feszten meggyőzött a képességeiről Nagycsalomján.
Az EP első négy tételét nem is nagyon választanám külön. Hasonló stílusú – afféle modern death metal/deathcore vegyületként írnám le a Sleepless stílusát, amiben helyet kap a göteborgi vonal, és hát nyilvánvalóan bizonyos (heavy) metal hatások is megjelennek. Ezeket mondjuk a szólóknál érzem dominánsnak. Fontos megjegyezni, hogy a Sleepless úgy tud kemény és zúzós lenni, hogy közben a megfelelő helyeken a megfelelő mennyiségben adagolják a dallamokat. Igaz ez mind a zenére – főként a két gitáros (Juhász Józsi és Kovács Krisztián) témáira -, mind pedig Milán vokalizálására, amibe a basszer Kelemen Jani is besegít.
A durva alapozásból pedig a ritmusszekció veszi ki a részét. Huják Norbi dobolása elég mániákusra sikerült. Úgy érzem minden pörgetés, minden cin, minden kiállás a helyén van.
Ezt azt hiszem összességében is kimondhatjuk az Exterminate/Existence EP-ről. Nem tudom mennyi munka van a dalokban, de sokadik hallgatás után is egy kiérlelt anyagnak tartom, aminek a változatosságán túl nagy erénye, hogy nem akartak nagyot markolni, s nagyjából húsz percben kapjuk meg az öt dalt. És itt tényleg dalokról beszélhetünk, talán ez is az oka, hogy beütött nálam az EP. Érezhető a fejlődés a 2013-as Breathe in Confusion EP-hez képest, sőt nyugodtan állítom, hogy jelentős előrelépésről is beszélhetünk.
Ha dalokat kellene kiemelnem, hogy bemutassam valakinek, miről is szól a Sleepless 2014-ben, akkor egyrészt nem lennék gondban, hisz nagyjából bármelyik dal alkalmas lenne erre a célra, hisz nincs töltelék. Ha a személyes kedvencemet mondhatom, akkor a klipes Sentiments-et említeném.
Az anyag másik csúcspontja számomra a záró Swansong. Amiben a Cadaveres-torok Bölcsföldi Zoli vendégeskedik, sőt a dalhoz a szöveget is írt és azt ő is rögzítette. Ez lett a minialbum leghosszabb tétele a maga majd’ hét percével, s sikerült úgy megírniuk, hogy egy pillanatig sem érzem unalmasnak. Ebben azt hiszem sikerült mindent kidomborítaniuk, ami a zenekarra jellemző. S Zoli vokalizálása is hozzáadja a szükséges pluszt, ami – valljuk be őszintén – sokszor hiányzik az efféle kooperációkból. Itt is meg kell említeni a király gitárszólót, ami felteszi az i-re a pontot.
<a href=”http://sleeplesshorde.bandcamp.com/album/exterminate-existence”>Exterminate/Existence by Sleepless</a>
A hangzásbeli kérdésekben mindig ott van az „ízlések és pofonok” elv, de nekem (és gondolom a fehérvári srácoknak is) teljesen oké a No Silence Sound Stúdióban a banda, valamint Pencs Tamás és Simon István által összehozott sound.
A Molnár Bolárka (Abandon Andall Graphics) által készített borító pedig roppant ötletes.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
