Isis
In the Absence of Truth

(2006)
Amarant
2006. szeptember 13.
0
Pontszám
10

Nos, már az előző albummal is magasra állította a mércét a los angelesi
p-hc együttes, ilyenkor mindig félve kezdem el hallgatni az ismeretlent,
nehogy csalódás érje a várakozást. Szokásos rituálé, üres ház, full
hangerő és esti óra feltétele mellet nekirugaszkodtam.

A kezdés szinte a Panopticon vonalát folytatja, először a nyugalom
hangulatát teremti meg Aaron Turner a tiszta vokálokkal, ami még több,
mint az előző lemezen, aztán a váltás után az ordítás, a dob és a gitár
a földbe zúz. A gitárok torzítása mellesleg visszább lett fogva a
zúzósabb részeknél, hangzásban messzebb jár a régi albumoktól. 60
percbe zsúfolt gyönyör a Wrist Of Kings című számmal kezdődik, ami az
előző albumhoz képest extra pontot ér, az a dobolás. Harris törzsi
szerű játéka, majd a szám végi duplázás egyből megadta a kezdő
hangulatot.

A Not in Rivers, But In Drops hajrázós befejezése, a Dulcinea szinti
aláfestős gitár részei egyenesen a mennyekbe repítenek. Aztán talán
számomra a leggyengébb szám az Over Root And Thorn következik,
lassú, kétség kívül hangulatteremtő-lehúzó számomra.
Kedvenceim a Holy Tears, a befejező gitárriffek miatt, és a befejező
Garden Of Light tiszta vokálos része és vége az egész cd számára a
legjobb vég.

A számok az elsőtől az utólsóig magukkal ragadnak, egyre jobban
húzva egy olyan világba, ahonnan nehéz visszatérni az unalmas
hétköznapi életbe.

Én nemtudom kinek mennyire kell emészteni az ilyen zenét, én már
legalább kétszázszor meghallgattam a Panopticon lemezt, így ez az
album úgy csúszott le, mint az idei Tool vagy My Dying Bride. Semmi
kétségem, h a legjobb lemezeim közt tartom számon, talán az eddigi
legjobb ISIS. Post-hardcore kedvelőknek, Pelican, Tides, Capricorn,
Snowblood rajongóknak kötelező.

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.