Calcined
Tormenting Attractions (2015)

Jó pár éve tart a teljesen ugyanolyan brutal death bandák dömpingje és bár mostanság azért csökkenőben van a tendencia, azért még mindig szép számmal jelennek meg ezek a kiadványok. Én viszont szeretem ezt a műfajt, ezért egy-egy új képviselőjét szívesen meghallgatom néha, hátha éppen ők lesznek az új felfedezetteim! Főleg, ha a Calcined -hoz hasonlóan az igérik, hogy a brutal death metalt old school alapokkal ötvözik. Nagyon jó recept, persze nem egyszerű minőségi módon kivitelezni sem. A Calcined-nak sem sikerült.

2008-ban alakult a svájci zenekar. A négytagú felállás klasszikus: ének, gitár, basszus és dob. Eddig egy demót, egy EP-t és egy splitet jelentettek meg, majd ezt követi az első nagylemez.

A banda bemutatkozó teljes albuma az idén januárban megjelent Tormenting Attractions. A zene ténylegesen valahol a mai brutál death metal és az old school technikázás keveréke, ami valami olyasmit eredményez, mint amit a Temple of Knowledge korabeli Kataklysm csinált, csak nem olyan őrült és kicsit sem annyira izgalmas. Már az elején felvontam a szemöldököm a dalok számát és hosszát látva. Egyszerűen túl soknak tűnt a szűk háromnegyed órás játékidő és a kilenc dal ehhez a műfajhoz. És ezt nem igazán sikerült legalább mérsékelten izgalmas témákkal sem megtölteni. Sőt… A kezdeti lelkesedés, amit az első pár másodperc hangjai váltottak ki és ami azt sugallta, hogy most itt valami jópofa fejlezúzás lesz hallható, hamar lankadt. Mire a csapat elszenvedte magát a kilences tételig, kifejezett dühbe csapott át és felvetett egy pár kérdést. A Calcined tagjainál hogy zajlanak a próbák? Hogy jegyzik meg egyáltalán a dalokat? Minek vették fel őket? Ezt ők szeretik hallgatni? Az egy dolog, hogy a nóták egyenként is nélkülöznek mindenféle vezérfonalat, teljesen random történik mindenféle tempó és témaváltás, de ezek ráadásul annyira szürkék és nélkülöznek mindennemű ötletet, hogy tényleg csak így tudom elképzelni a jelenetet: te figyu, van egy új témám, szerintem erre a versére nyomhatnánk ezt, majd elkezdi játszani az ezredik ugyanolyan félhangtologatós dzsi-dzsi cuccot. Persze, király lesz, tíz másodperc múlva játsszuk ugyanezt, csak belassítva, én meg majd rárikácsolok, öt másodperccel később meg majd… És tényleg ennyi az egész. Egyedül a záró Powerlessnél kaptam fel a fejem, itt legalább volt valami dalszerkezetre emlékeztető dolog, még szólóztak is, mintha előre vetítették volna, hogy a következő albumokon talán zenélünk is. A Calcined a következőket említi meg hatásként: Severe Torture, Cannibal Corpse, Torture Killer, Six Feet Under és Massacre. Ezért is repültem rá egyből az anyagra. Ám ezek mindegyikétől fényévekre vannak még a srácok és kérdéses, hogy valaha lesznek-e közelebb egyáltalán. Akkor miért az öt pont? Tetszik a borító, bár az is meglehetősen átlagos, de esztétikai élményt azért okoz. Tetszik a hangzás. Organikus, nem gépies a dob sem, hallani mindent jól. Tetszik, ahogy az énekes összevissza ordibál. És ha a háttérben megy, akkor nem zavaró, végül is valami death metal cucc szól, azt jól van. Meg hát azért mégicsak egy első lemez.

tomenting attractions by CALCINED

A Tormenting Attractions valóban olyan, mint ahogy a címe sugallja. Hogy kinek ajánlom? Leginkább senkinek, illetve talán olyanok is kézbe vehetik, akik death banda alapításán törik a fejüket és meg szeretnék hallgatni, hogyan nem szabad ezt művelni.

Zeal & Ardor
december 11.