![](https://www.femforgacs.hu/userfiles/Image/2018-06-17/angralogo.png)
Jóleső érzéssel gondolok vissza a ’90-es évek közepére/végére, amikor elkezdtem behatóbban ismerkedni a rock/metal zenékkel. Tény, hogy kezdetben a dallamos, heavy/power muzsikák fogtak meg, aztán ahogy teltek az évek, tágult a horizontom, úgy jöttek az extrém muzsikák is. Bár a mai napig megmaradtam dallam-pártinak, vagyis a tiszta/dallamos ének sokkal inkább lázba tud hozni, mint a hörgés, morgás, károgás, idővel egyre kevesebb heavy/power metalt kezdtem hallgatni.
Az utóbbi időben viszont újra felfedeztem néhány e stílusban alkotó zenekart.
A brazil Angra mondjuk nem régi kedvenc. Bár tisztában vagyok kult státuszukkal, de 1-2 albumukat füleltem csak meg anno, azokat is inkább csak felületesen.
Rémlett, hogy pár éve énekesváltás történt náluk, de csak a február közepén megjelent, nem épp tipikus power metalos borítóba bújtatott, sorrendben kilencedik nagylemezük, az ØMNI döbbentett rá, hogy a jelenlegi dalnokuk Fabio Lione. Aki annak a Rhapsody-nak volt az énekese, mely banda első két lemeze sokat pörgött nálam gimis koromban.
Részben miatta, részben a borító és a lemezen átívelő sci-fis koncepció miatt tettem egy próbát az ØMNI-val.
És nem bántam meg!
A Light of Transcendence úgy indul, mint egy Rhapsody nóta, gyors tempó, szimfonikus háttértámogatás, fütyülhető gitártémák és Fabio összetéveszthetetlen, fogós énektémái.
Majd 02:30 körül átmegy thrashesen progos riffelésbe és szólóorgiába a történet.
Nem is rossz!
A Travelers of Time viszont még izgalmasabb, a kezdés egyértelműen a gyökereit megtaláló/felvállaló Sepultura dolgait idézi, a törzsi dobolással és azzal a grúvval. Rafael Bittencourt-ot sokan a gitárosok krémjébe sorolják, valóban parádézik a bő egy órás játékidő alatt. Felipe Andreoli basszusgitáros nevét nem nagyon emlegetik, pedig ő se akármiket muzsikál össze!
A Black Widow’s Web két vendégénekesnőt is felvonultat. A tiszta énekkel operáló hölgy hangja tetszik is, viszont az Arch Enemy aktuális ordibátora, Alissa White-Gluz inkább ront, mint javít az összképen. Igaz, kb. tök mindegy lenne, ki hörög a dalban, mert szerintem egyszerűen nem ideillő az extrém vokál.
Maga a szerzemény még ezzel együtt is erős, de nem érzem úgy, hogy az Angra zeneiségébe beleillik az extrém ének.
Az Insania igazi prog. csemege, a bőgőfutamok zseniálisak, és Lione Mester is hozza a fogós dallamokat. A gitárszóló elég Petrucci-s, meg a lemez hallgatása közben óhatatlanul többször eszembe jutott a Dream Theater neve, de nem tudok emiatt haragudni.
A The Bottom of My Soul kapcsán meg a Pain of Salvation.
Gyönyörű, hihetetlenül hangulatos darab, amiben Rafael énekel. Kíváncsi lennék egy olyan Angra albumra, amely összes nótájában ő lenne a fő dalnok!
Ugyanis ez a szám heveny libabőr!
A War Horns prog/power támadása pillanatok alatt kirángatja az embert az álomvilágból, Lione újra alkalmazza a vibrato technikát. Középtájt tiszta olyan a hangja, mint James LaBrie-nek.
A Caveman az újabb Sepu-rokon tétel. Még portugálul elővezetett törzsi kórus is hallható benne. Azok a mocsok groove-ok! Így hangzik, amikor a Sepu folkos ösztönzenéje keveredik a DT technikás power/prog. metaljával. A középrész fretless basszusgitár trükközései bámulatosak!
A Magic Mirror címéhez hűen mágikus, a versszakok a Yes szellemét is megidézik, a refrén meg… Bődületes!
Az Always More egy újabb atmoszférikus gyöngyszem, mesebeli hangulattal és erős Dream hatással. Másnak is feltűnt, hogy a megjelenése idején sokat kritizált The Astonishing egyes témái, hangulata azóta jó néhány zenekar albumán visszaköszönt?
Zárásként az ØMNI – Silence Inside és az ØMNI – Infinite Nothing csendül fel. Előbbi egy szépen építkező, monumentális prog. csemege, fretless basszusgitár kényeztetéssel, delejező énekdallamokkal, utóbbi pedig egy instrumentális, klasszikus hangszereken előadott darab.
Komolyzene.
De minimum filmzene.
![](https://www.femforgacs.hu/userfiles/Image/2018-06-17/angraband.jpg)
Mint ahogy komoly zenélés megy végig a lemezen, az Angra tagjai sem akármiket játszanak, mégsem technikázzák szét a számokat, hanem kerek dalokban gondolkodnak.
Prog/power fronton nem valószínű, hogy az ØMNI-t bárki is űberelni tudná idén!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.