Bad Religion

Age Of Unreason (2019)

Hat év kihagyás után egy erősen politikai töltetű albummal tért vissza az amerikai punk rock legenda, a Bad Religion. Igazából ezen nincs is mit csodálkoznunk, hisz a zenekar 1980-as megalakulása óta mindig is egyfajta kritizáló, megosztó szerepet vállalt az aktuális világpolitikai, vallási és társadalmi színtér eseményei kapcsán. Így van ez mostani Age of Unreason lemezükkel is, melynek középpontjában az USA társadalma és Donald Trump adminisztrációs gépezete áll. 
 

A Greg Graffin énekes és Brett Gurewitz gitáros vezette banda tizenhetedik stúdióalbumának 14 dalán mindenféle cicoma nélkül tolják a tőlük elvárt, odamondósan lendületes, dallamos decens punk ízeket, mint ahogy azt a lemezt indító Chaos From Within önértékelő káoszunk, valamit társadalmi határainkat feszegető dalukban is teszik. Ellenben az ezt követtő My Sanity-vel, melyet enyhén pop-punkosra vettek, és középpontjában Graffin éneke és a dal alá üde színfoltként becsúsztatott “beat” vokál áll.


A Bad Religion-tól megszokott, hagyományosabb punk-dallamokat hozó, ütemesen kapkodós tempójú Do The Paranoid Style megint egy újabb görbe tükröt mutat az USA jelenlegi politikai állapotára: “Ez egy paranoiás stílus az amerikai politikában“, csak úgy, mint az őt követő, a demokráciát leromboló dühös, ökölrázó The Approach. A Lose Your Head könnyed alter-rockosra eresztett dallamaival akár egy kellemes szerelmes ballada is lehetne, aminek lanyhaságából a gumi-punk dallamú End Of History ébreszt fel. A feszes dob-ütésekkel tarkított címadó daluk az Age Of Unreason kapálózása a mai korban erősen jelenlévő érzéketlenséget, az értelem és a tudatosság hiányát állítja középpontba, amihez az USA jelenlegi elnökét fanyar gúnnyal kifigurázó, akusztikus alapokra épített Candidate párosul. Ez a dal akár lehetne gazdaságilag kitörölt nemzeti öntudatlanság új himnusza is: “Én vagyok a jelölt, a nevem: híresség és verseny“.


A Faces Of Grief egy pörős, 1 perces agresszívan acsarkodó gyors veszedelem, amit pillanatnyi szünettel az Old Regime elfeledett szabadság vágyában folytatnak. A könnyed funky-disco és ska alapokra felültetett Big Black Dog egy rádióbarátabb ízt ad a lemezhez, melyeket csak még jobban felerősít az enyhén hard rockosra vett Downfall. De semmi izgalom, az ezt követő Since When ismételten a bandától jól ismeret punkos táncdallamokat hozza. A lemezt záró What Tomorrow Brings pedig némi westernes ízzel teszi fel kérdéseit a nemzet jövőjével kapcsolatban.



Míg a csapat 2004-es The Empire Strikes First albumán az akkor hatalmon lévő George W. Bush kormányát az Irakba való behatolás miatt ostorozta, mostani anyagán a jelenlegi kormány bénaságai és az USA társadalmi agyatlanságai ellen emeli fel szavát. Ahogy azt Brett Gurewitz alapító/gitáros mondta: “Ez a zenekar mindig is kiállt a felvilágosodás értékeiért. Manapság ezek az értékek, az igazság, a szabadság, az egyenlőség, a tolerancia és a tudomány, igazi veszélyben vannak. Ez a lemez a mi válaszunk erre.

És ez így is van jól! Mindent összevetve a Bad Religion most is, ha kicsit öregurasan duhajjal, de a papírfirma szerinti hozták dalaikat, amikkel bizonyítva, hogy érdemes a haladás, a tudomány és a racionális gondolkodás értékei mellett letenni a voksunkat. És ez itt most nem egy politikai hirdetés!
szeptember 24.,