The Southern Oracle

Hiraeth (2018)

 Tavaly decemberben jelent meg a hazai hardcore/metal színtér megkerülhetetlen alakjának, a The Southern Oracle-nek az új lemeze. Jó pár éves huzavona után ért el a Kókai Barnabás vezette brigád a harmadik nagylemezéhez. Amit ugyan megelőzőtt pár EP is, de kijelenthetjük, hogy a tagcseréknek és tragédiáknak hála elég nehezen született meg az új anyag.

 Harmadik neki futásra egy koncepciós lemezzel rukkoltak elő a srácok. Egy disztópikus Pán Péter világban járunk, ahol a gyerekek nem nőnek fel, hiszen nincsenek követendő pédaképek számukra. Korrupció, zsarnokság, vallás, minden terítékre kerül, ebben a röpke de annál súlyosabb 25 percben. Az első lemez óta rengeteg változáson esett  át a zene is, ez főként hangzásban érhető tetten, sokkal karcosabb és egyben arc leszaggatóan súlyos. A klaszikus metalcore-os témák már többnyire a háttérbe szorultak, helyüket át vették a manapság elég jól futó, modern metallic hardcore-os reszelések. A mérleg már sokszor a metal mint a hardcore irányába billen el, mondjuk nincs is ezzel semmi baj. Amikor már éppen ehhez hasonló gondolatok kezdenek motoszkálni az ember fejében, akkor kapunk igazi hc-s csorda vokált és olyan döngöléseket, hogy a fal adja a másikat.
 

 Éveken át csiszolgatták ezt a nyolc dalt, az tagadhatatlan. Mindegyik egy kerek egész, ami a saját lábán is megállja a helyét, viszont emellet tökéletesen bele illik a lemez koncepciójába és hangulatvilágába. Sok változatosságot azt nem kell várni, többnyire  a szélvész gyors témák és acsarkodások váltják egymást, néha egy kis kiállós döngöléssel, hogy felkészítsenek a következő rohamra. Ennek ellenére üresjárat nem igazán van a lemezen, ha oda figyel az ember a sodró erejű darálás mögött megláthatja, hogy minden dalnak meg van a saját egyénisége, vagy van benne egy apró részlet ami emlékezetes marad. Legyen az a Corrupter elszállós kiállása, az Angelmaker elején kapott olyan szintű tekerés, hogy  a nyakunk is kitörik vagy a dobtéma a Mouthbreather-ben. Itt szeretném is megemlíteni, hogy jó látni azt, hogy Budai Béla Leander árnyékon kívül tevékenykedik, zenei megfelelési kényszer nélkül, ez meg is látszik a munkáján.



 A külcsíny egy külön bekezdést érdemel. Hiszen amellet, hogy egy gyönyörű borítóval rendelkezik az album, amit egyébként az énekes, Barnabás munkáját dícséri, egy 40 oldalas képregény szolgál szövegkönyvül, amit volt szerencsém a kezemben is tartani. Így elmondhatom, hogy tökéletesen vissza adta a lemez hangulatát, sőt nagyban meg is dobta azt. Ezek a fekete fehér, matt már-már apokaliptikus képek, tökéletesen le festik a lemez zaklatott, reménytelen hangulatát. A gyerekek kiszolgáltatott érzését, hogy nem tudnak kihez fordulni, kire felnézni ebben a korrupt világban, hiszen mindenhonnan csak a mocsok dől rájuk.

 
A The Southern Oracle nem talált fel semmi újat. Viszont tudtak egy érdekes, igényesen összerakott koncepcióba, kiváló, önmagukban is működő dalokat írni. A mondani valóban sincs semmi újdonság, de amíg fent áll ez a helyzet, ez a rendszer, van létjogusoltsága a róla való beszédnek is. Metalosabb arcoknak ugyanúgy tudom ajánlani mint a hc-soknak, hiszen számomra úgy tűnik, hogy egy szinte tökéletesen arányos fúziót sikerült összehozniuk, ami mindkét két stílus híveinek okozhat örömet.
 
Hiraeth by The Southern Oracle
augusztus 24.,
augusztus 24.,
augusztus 29.,