Deadlock
Wolves

(2007)
Avatar
2007. április 25.
0
Pontszám
8

A promólapon szereplő ajánlókat mindig érdemes kicsit fenntartással kezelni. Ez pedig a jelen lemezre is áll. A leírás szerint a zenekar egyfajta különlegesség a mai metal színtéren. De nézzük is mire ez a nagyfokú magabiztosság.

A német banda előző két albumát nem ismerem, de a 2005-ös Earth. Revolt állítólag jól sikerült. Zenéjükben pedig göteborgi metal keveredik gothicus elemekkel. Ennek megfelelően a rövid intro után a We Shall All Bleed egy morcos szövegköpködős aprítással indul, majd érkezik Sabine Weniger aki a tiszta dallamos éneket szállítja. A férfi és női ének pedig felváltva követi egymást, a számot pedig egy finom billentyűjáték vezeti le. Ebből a dalból egyértelműen le lehet szűrni a Dark Tranquility és az At The Gates hatásokat. A női énekes részekről nekem a The Gathering is felsejlett. Különösképp a Code of Honor hallatán, mely sampleres kezdésű és az egész lemez legjobb dallamát hozza, a végén pedig Sabine olyan finoman énekel, mint ahogy Aneke szokott. Nem csoda, hogy klipp is készült rá. A Losers’ Ballet kicsit nyomasztó szinti témája és a női ének teljes hiánya miatt emlékezetes. Itt is található egy kis elszállós rész, ezek lehetnek az említett gótikus hatások (Sabine dallamai mellett). A legdurvább szerintem a Crown of Creation, Johannes hörgése teljesen uralja a dalt némi blackes íz is feltünik benne, az énekesnő pedig csak egy kis szerepet kap.

Ennél többet érvényesülhet az End Beginsben , ahol megint csodálatosat énekelhet. Sajnos a számba beleraktak egy discós tuc-tuc-os részt, ami sokat ront az összképen. A kilences track a Praeludium II nem értem miért kellett ide. Ez egy tök érdektelen sci-fis átvezetés. Ha másra nem, arra jó, hogy kicsit enyhítse a nagy zúzást. A záró To Where The Skies Are Blue ami még picit érdekes. Sabine itt végre teljesen szabad kezet kap, egy zongorás lírai dalban. Hörgés nélkül! Jó kis popos dal, melyet bármelyik rádió leadhatna.

Több hallgatás után se tartom annyira különlegesnek amit a Deadlock művel. A gitártémákat már a göteborgi nagyok eljátszották előttük, bár nem szolgai másolásról van szó. Amit eljátszanak azt pontosan, és precízen teszik. Védelmükre legyen szólva, hogy ebbe a durva zenei közegbe üdítően hat Sabina énekhangja. Hangi adottságai nagyon jók, de a dallamai lehetnének változatosabbak. Eleinte még érdekes a lemez de a végére valahogy megfárad, és kicsit unalomba fullad.

Ha már szénné hallgattad az összes Dark Tranquility albumot, akkor ideig-óráig el lehet hallgatni a Deadlockot.