Variola

Sötét a csillagod (2006)

Koromnál fogva elég nehéz dolog erről a lemezről írnom. Miért is mondom ezt? A Variola Szegeden alakult még 1988-ban. (amikor én még két évesen csipás szemmel bámultam a világba). Abban a korszakban indultak, amikor épp elkezdte bontogatni szárnyait az akkori magyar alternatív mozgalom. Egyeseknek összejött az áttörés lásd, Tankcsapda, Kispál és a Borz, Pál utcai fiúk, míg mások eltűntek a süllyesztőben. Így járt a Variola is, pedig a fent említettekkel elég sokat turnéztak. A tagok szétszéledve olyan zenekarokban folytatták mint, Nevergreen, Freshfabrik, Heaven Street Seven stb.

Azonban jó két évvel ezelőtt néhány régi tag úgy érezte, hogy nem hagyja veszni a régi dalokat. Az elhatározást tett követte és tavaly évvégén megjelent a Variola első albuma a Sötét a csillagod. A lemez szerzői kiadásban látott napvilágot és a következő felállás készítette: Varga Zoltán gitár, ének, Dula Sándor gitár, Hímer István basszer, Gajda Ferenc dob. Az albumon nyolc régebbi szám mellett két újabb darab is helyet kapott (Vesztes, Forró hullám), valamint bónuszként a Gyűrött kis kép angol verziója. A zene pedig egyfajta dark wave találkozik az alternatívval. Ennek megfelelően borongós szövegek és lebegőseb gitárok jellemzik, és itt érkezünk a bajokhoz. Nekem hiányoznak a harapósabb gitárok amiből csak elvétve találhatunk egy-két kísérletet (Meghalt a remény, Elég volt) Mondjuk az egész lemez hangzása se a legjobb. Valahogy tompa. Ennek ellenére átszűrődik a füstös kocsmák illata, rég letűnt kor érzése, melyeket mi fiatalok már csak hallomásból ismerhetünk. Dalokat nem tudnék kiemelni, mert mindegyik egy–egy emlékdarab és a maga módján mind értékes.

Minden tiszteletem a zenekaré, hogy ennyi idő után is képes volt elkészíteni ezt a lemezt, mely egy nagyszerű korlenyomat. Elsősorban azoknak ajánlott, akik részese lehettek annak az időszaknak, illetve akik tudni akarják, hogy honnan jött a mára eléggé felhígult dark stílus.

szeptember 26.,
október 02.,
október 03.,
október 16.,