Nemrég kaptam kézhez a Dreaming második nagylemezét, mely a PsycheDOOMelic gondozásában látott napvilágot. Őszintén megvallva az 1993 óta tevékenykedő bandáról eddig nem sok ismeretem volt, sajnos az első lemezükhöz nem volt szerencsém, csupán a kiadó alapján feltételeztem, hogy valami minőségi doom vagy stoner cucc lehet a kezem ügyében. És így is lett, a Dreaming – II a tradicionális doom vonalon mozog, helyenként stoner elemekkel, St. Vitus-hoz, Trouble-höz, Pentagram-hoz tudnám leginkább hasonlítani.
Old school doomhoz hűen tiszta ének szólal meg, nehéz riffekkel, a dobhoz képest a gitártémák jobban előtérbe kerültek, de a zene ritmusa így is fejbólogatásra visz. A szomorú, doom hangulat itt is megvan, főleg a lassabb számoknál, de a pörgősebbeknél egészen pozitív érzéseket sugároz az anyag. Tulajdonképpen a lemez erősségei pont ezek a számok, a The Other lüktető riffje megadja az alaphangulatot kezdőszámként, a refrén is teljesen korrekt. A The Summer Of The Horse az egyik legjobb szám a lemezen, 7 perc vaskos doom, fübemászó dallammal, a végén az „A-JAJ-AJAJ-JAJ” kántálással már-már viccesnek is hat. A Way Home a másik kedvenc, földbedöngölő témával indít, a második felétől megtoldva egy mégnagyobb szólóval. A többi szám elég lassú, ezzel nem is lenne baj, de néhol monoton is, mint például a Birth Means Defeat első fele, de a végére csak kivágják magukat a srácok, egy elszállós, stoneres gitártépéssel, innen kezdve viszont jó az egész szám. Ugyanez a helyzet a Blurred Truth-al és az Orgies Of Sorrow-val is, tényleg csak a jó váltásnak köszönhető, hogy nem fulladnak számváltásba..
Az album felépítése is ehhez hasonlít, unalmasabb pillanatok után, mint a Creeping Forward, ami épphogy csak mászik előre, jön valami változatosabb szám és felkapjuk a fejünket, hogy hoppá, miket rejteget a zenekar. Összességében a hangzás remek, a szavalásszerű ének úgy illik a zenéhez, mint Wino hangja a The Obsessedhez, a gitárok is jól szólnak. Akik szeretik a cikkben említett zenekarokat, mindenképp hallgassák meg a korongot, az 1-2 unalmas rész miatt értékelem egészében csak jónak a lemezt.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
