Twenty Inch Burial
Radio Venom

(2006)
Avatar
2007. június 28.
0
Pontszám
7

A 2000-ben alakult zenekar a Radiovenom címre keresztelt albummal próbálja felkavarni a portugál és a világ metálzenei állóvizét (máramennyire áll az a víz). A srácok metalcore-ban utaznak, mármint megítélésem szerint, a myspace-es oldalukon a Metal/Rock meghatározást találtam. Mivel az elmúlt időben elég sok (magamhoz képest) metalcore dolgot hallgattam, van némi viszonyítási alapom. El kell mondanom, hogy a Twentyincburial is ugyanúgy megtanulta a leckét, mint a hasonszőrű zenekarok.

Az egyértelműen HC-s alapokat vegyítik a néhol egész melodikus dallamokkal. Az énekes pedig hol énekel, hol hörög, hol üvölt. És számomra ez is volt a lemez sarkallatos pontja. Amikor tisztán énekel Ricardo David Moreira, az egész kellemes, simán tudna színtiszta rockot nyomni a srác. A hörgése is rendben van, úgy szól, ahogy kell. De az üvöltés. Tudom, hogy ennek a műfajnak elengedhetetlen kelléke ez, de nekem mégis ez tette be a kaput. És még mielőtt bármiféle magyarázkodásba kezdek, szeretném, ha mindenki elfogadná azt a tényt, hogy a kritikaírás szubjektív dolog. Amit leírok, azt azért írom le, mert én úgy gondolom, de ez senkit nem kötelez arra, hogy egyetértsen velem. Akinek ez nem világos, az nyugodtan abbahagyhatja az olvasást.

Mikor legelőször meghallottam az énekes srácot üvölteni, nekem onnantól kezdve nem volt szimpatikus a dolog. És mivel ez elég hamar bekövetkezik a lemezen, ezért minden alkalommal mikor végighallgattam a Radiovenom dalait, ott motoszkált bennem az érzés, hogy ez nekem nem tetszik. A zene metalcore. Ezen nincs vita. Sőt néhol egész kellemes megoldásokat is hallottam, amik túlmutatnak azon, minthogy beskatulyázzam a zenekart. Csak sajnos nekem a metalcore, mint műfaj nem igazán jön be. Mert nekem már a stílus alapegyenlete nem ad ki elfogadható eredményt. A HC-s alapok keverése dallamos refrénekkel és szólókkal. Nekem kb. ennyi, ami lejön a metalcore-ból. Persze mostanában sokan azt mondják, hogy az egész tulajdonképpen melodikus death metal, némi tiszta énekkel keverve. Na, őket szeretném felvilágosítani, hogy nem az. Ez nem a metalcore definíciója. Persze vannak olyan zenekarok, akik a melodikus death vonalról próbálnak átnyergelni a metalcore manapság sokkal trendibb témáira (pl. shadowsfall, de arról majd egy másik cikkben), de az az ő döntésük.

És most, hogy kicsit polírozzak a kritika karcosságán, meg kell említenem, hogy zeneileg egész jó a lemez. Igazából nekem csak az énekes hangjával van problémám. De azzal van, az tény. Mindezek ellenére nem azt akarom sugallani, hogy egy másik énekes jobb megoldás lenne. Nem, én teljesen nyíltan megmondom, hogy a fickónak jó hangja van alapból, tehetséges, tehát ha akar, akkor tud fejlődni, és változtatni azon az üvöltözős dolgon. Ha akar. Mert lehet, hogy neki pont így tetszik, és akkor én mit szólok bele. És ez így van jól. Attól, hogy engem zavar az énekes hangja helyenként (próbálok finoman fogalmazni), attól ez egy jó kis lemez a saját műfaján belül. Hallgatható. Sőt, a harmadik számban vendégénekeskedik egy Sofie Christensen nevű lány (ennél többet nem tudok róla), és ez például olyan jól sikerül, hogy a lemez egyik legjobb dala kerekedik ki a History Repeating-ből. A zongorás megoldás nagyon jól veszi ki magát. A zene amúgyis megfelelően dallamos a maga módján, de az említett dalban különösen jól állnak össze a részek. A lemezen még két dalban szerepel vendégénekes, mindkétszer Jacob Bredahl. Az első vendégszereplése a Wrong moves great falls című dalban van, ami szintén nagyon jó kis dal. Olyan jól megírt dallam rohan végig a számon, hogy szinte első hallásra beleeszi/rágja magát a fülbe. A másik dalt sajna nem tudtam meghallgatni, mert ugyan több lejátszót is kipróbáltam, de nem tudtam beolvasni a lemez utolsó, All hell break loose című számát. Azért, hogy őszinte legyek, nem vertem a fejem a falba, amiért lemaradtam róla.

Összességében ennyi. Nem mondom, hogy ezzel a lemezzel rögtön beléptek a portugál zenei elitbe, de a jegyet megváltották. Ugyanis, ha azt elismerem, hogy nem vagyok egy matalcore fanatikus, azt is el kell ismernem, hogy a 20IB zenéjében vannak előremutató dolgok. Talán több is, mint némelyik másik mc zenekarban…mégha az énekesük üvöltése megőrjít, akkor is.
7pont. A War of Ages-nek is megadtam. Ők sem rosszabbak.

March of Beasts March of Beasts
március 01.
Bass Warrior Tour Bass Warrior Tour
március 04.
Hate, Delure, Morvigor Hate, Delure, Morvigor
március 04.