Pelican

The Fire In Our Throats Will Beckon The Thaw (2005)

Pelikános barátaink ott folytatják, ahol abbahagyták a legutóbbi
albumon, bár a basszust és dobot jobban a háttérbe rakták, mint az
előzőn, ami picit lágyabbá varázsolja az új számokat.
Last Day Of Winter nyitószám. Mint mondottam, akár az előző album
átvezetője is lehetne az új hangzásba, ami rögtön a 3. perc körül
kibontakozik. Laza kis riffelés meglehetősen fogósra sikeredett, illik a
“téli” hangulathoz. Rásegítve a dobbal és a gittyókkal, majd a szám
végén átváltva egy kis akusztikus gitározásba, meg is született az első
9 és fél perces remekmű. Ahogy elérkezünk az Őszből a nyárba
érezhetjük a nyugalmat, ami a Pelikán remek zenéjéből árad. A szűk 11
percben:) történő 3 váltás pedig nem hagyja, h ellaposodjon a muzsika.
March To The Sea tulajdonképpen az előző kettő mintáján alapszik.
Negyedik a szokásos noname akusztikus tétel, talán jobb lett, mint az
előző album hasonló tétele. Majd ujra egy hosszabb téma, a Red Ran
Amber. Végezetül két 5 perces szám, az Aurora Borealis és a Sirius. Az
előzőről az a szó jutott eszembe, ahogy a zenét hallgattam, h elmúlás.
Az utóbbi vidámabb hangulatot áraszt, már amennyire az ilyen zenétől
telik:)
Az Australasia durva hangzása után, ez egy picit meglepetésként ért,
ami első hallásra nem is igazán tetszett. De most h már többször
megadtam az esélyt a lemeznek, egyre jobban megbarátkozom vele. 58
pecnyi anyag, kellően változatos riffelések és váltások, talán e miatt is
van, h nem laposodik el annyira mint az utóbbi lemez. Ének nincs, és
valszeg nem is tervezik az ausztrál srácok, ami kicsit baj is meg nem is.
Végülis most is sikerült keveset újítaniuk, riffeket meg ugye szarásig
lehet gyártani, de ha a 3. album is hasonló lesz, valószínű, h a
lelkesedés a banda iránt alább fog hagyni. Na, de ez a jövő, a jelen
albumban semmi kifogásolható nincs, mégsem fogok rá 10 pontot adni.
De a durvább instrumentális zene (Neurosis, You Will Die) kedvelőinek
kötelező darab.

október 18.,
október 19.,
október 21.,