Az 1992-ben alakult Septicmen rengeteg változáson esett át, mind koncepció, mind zenésztársak terén, de mindvégig hűek maradtak a thrash metál vérvonalához. S bár a műfaj részben halott, és igazából megújíthatatlan, ennek ellenére, ahogy sokan a világon, úgy a várpalotai srácok is igyekeznek valami újat lerakni, mely ez esetben se koronázza túl fényes siker – azért a ragyogás minimális díszfénye nem marad el, de ne rohanjunk ennyire előre. Az új anyag megjelenése körül rengeteg keverés volt, de végül megszületett, avagy kiadásra került. Az Edge records követte el mindezt, melytől egy kicsit féltem, hiszen az utolsó Embers anyagot mocskosul elfuserálták; a borító, a booklet és a CD is minősíthetetlenül néz ki, holott ha hitelesnek nem is nevezhető a szombathelyi csapat, azért zenélni tudnak, és kissé más külsőségeket érdemeltek volna! Szerencsére a Septicmenéknek nagyon bejönnek a pofonegyszerű külsőségek, és a hangzásban se nagyon találni kivetnivalót.
Kissé fura koncepció ez a 2 nyelvű dolog, az első 10 szám elhangzik angolul, majd jön a Twin flowers – Iker virágok mely a már jól megszokott instrumentális akusztikázást adja közre, és folytatódik a 10 szám magyarul is. Nem tudom miért, de az angol számok modernnek hatnak, míg a magyarok úgy, mintha a 80-as évek végén lennénk, holott a zene semmit se változik, és az orgánum se túl sokat… Aki ismeri őket, nagyjából tudja mire számíthat, régi Metallica – néhol egy kis új is, mint pl. a Nature of truth / Természetes igazság, Testament, Kreator és Sodom keveredik itt, szépen felépítve, többnyire dallamosan kerülgetve a feszes penge riffeket, de akadnak rajta egész modern, szinte már groovos húzások is. Mondhatni hogy az eddigi legerősebb és érettebb anyagjuk, szépen építkeznek és bontanak, akadnak remek leállások is, de valahogy olyan lelketlen a dolog, csak kevés az a hely, ahol úgy igazán érezni benne azt a bizonyos thrash szikrát, melytől lángba borul a headbanger naszád… ezzel persze korántsem állítom azt, hogy bármi gond is volna az anyaggal, csak koncerten ezek a dalok intenzívebbek – tarolnak, s durvábban hatnak, holott ugyanúgy játsszák, mint a Negative anyagon. A világot már jó ideje nehéz megváltani és kihúzni a romlásból, így a szövegek se nem jók, se nem rosszak, csak azt takarják, ami a négy várpalotai srácot foglalkoztatja a környezetükkel, s az érzelmekkel kapcsolatosan. A szólók nagyon szépek, és ezekkel élőben is kellően virtuózok, s szerencsés Gyuszi hangja is, sok benne a mély, néhány helyen kórus és hörgés is fölbukkan (pl. Cursed), illetve komor dallamok és megkeseredett darálások egyaránt színesítik a thrash nagyszínpadot. Két nóta is van, amely nem lehet ismeretlen a nagyérdemű előtt (Cursed és az Open your eyes), ezek a 2005-ös 3 dal gazdagította Central kislemezen is rajta voltak (és a honlapjukról le is tölthetőek), de itt a Negative-on kicsit másképpen szólalnak meg.
A zenekar sok mindenen ment keresztül, eddig is bizonyított és most is, de igazából úgy érzem, hogy még mindig nem értek révbe, csak kinyitották azt a bizonyos kaput, melyen be is lépnek – ha a nihilbe nem is – a következő lemezzel.
Érett anyag, jó témákkal, ám valahogy mégis csak érzek egy kis viszolygást, de ez legyen az én bajom, a thrash örök szerelmeseinek nagy része megtalálja a számításait az új lemezben, főleg, ha kedvelik a 20 évre visszakacsingató, másik pillanatban már a jelent taposó riffhegyeket!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
