Visszatérő vendég már a Fémforgács hasábjain a svéd Eventide, hiszen bő egy évvel ezelőtt már esett szó a zenekar előző, Diaries from the Gallows névre keresztelt debütáló nagylemezéről. Itt már gyakorlatilag elhangzott hogy a fiúk 1999-től aktívak, ám kiegészíteném még azzal, hogy hét éven át köpték ki magukból a demókat, hogy nagylemezig miért nem jutottak ezidő alatt az nagy kérdés,s fogalmazhatnék úgy is hogy ez egy jellegzetes honi problematika, ám úgy néz ki hogy ott fent északon sincs mindig kolbászból a kerítés… A csapat által játszott zene meghatározásánál semmi komoly megfejtésbe nem futunk bele, ugyanis amit hallunk az bizony Gőteborg-i dallamos death metal annak legtöbb nyilvánvaló jellegzetességével együtt, ígyhát a stílus jól bejáratott megoldásait kapjuk kézhez Dark Tranquillity/In Flames/Dark Lunacy módra, úgy mint a tiszta ének/hörgés kombinációját, szaggatott riffeket és a háttérben kellemesen megbúvó és azonnal ható, letisztult dallamokat időnként kirobbanó szólók formájában…. szó ami szó, az Eventide azért nem öntözi rosszul a Dallamos Death facsemetéket.
Rögtön a lemez legerősebb és leghallgatóbarátabb szerzeményével indul ez a nyúlfarknyi szösszenet, mey elhozza nekünk a létezésének minden reményét elvesztő planéta utolsó agóniáját a Planet Plague képében…Egy egész jó szomorkás gitártémával kezd a dal ami rögtön a dörzsölősebb gitárokat viszi tovább, amit ismerős dallamok és szólók színesítenek. A hörgés mellett tiszta énekkel nem találkozunk, viszont elég bénán ható recsegős effektezett vokállal igen…a lényegen viszont nem változtat, jó kis lüktető szerzemény.
Sok dehonesztálót a Spectacle-ről sem tudnék elmondani, igaz a jellegtelen és csapkódós kezdés nem az erőssége a dalnak, de aztán a 23. mp-től kezdődő rész meglepő módon az utóbbi idők egyik leghangulatosabb ilyentén megoldása faszán pulzáló dallamaival és ötletes tiszta refrénjével.
Az anyag utolsó két tétele már nem tesz hozzá semmit érdemben a produktumhoz, a recept ott is hasonló, ám emlékezetesnek közel sem mondanám őket..szürkének annál inkább.
Házunk oldalát biztosan nem fogja berúgni a Planet Plague, annak ellenére hogy amit hallunk az összességében élvezhető és valamilyen szinten egyéni, de a páciens ezúttal is nehéz eset, hiszen amíg a Diaries from the Gallows tele volt jobbnál jobb Dark Tranquillity kópiadalokkal, addig a Planet Plague már egy kissé elrugaszkodik ettől és kevésbé nyilvánvalóan másol, ám szerencsére a jó dalok nem hiányoznak, igaz, azok is csak hellyel-közzel vannak jelen… Ha élhetek egy kis szarkazmussal, akkor azt mondanám hogy a megbízható teljesítmény ellenére nem tudom hogy kik lesznek azok, akik ennek a csontig lecsupaszított és formalinban konzervált stílusnak egy újabb képviselőjével mindenáron próbálkozni fognak… Pálcát persze nem szeretnék törni a csapat fölött már így jó előre az esetlegesen megjelenő nagylemez felé közeledve, hiszen mégiscsak egy néhányszámos demóról van szó amire simán rá lehet mondani hogy ígéretes és még alakulófélben van, ami viszont a jelenlegi állapota ellenére bizony egész jó kis hangzást kapott.
A teljes demóanyag letölthető egyébként a zenekar weboldaláról, aki még nem ismerné egyáltalán a svédek ténykedését, az szerencsét próbálhat.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
