Marcello's Mystical Mind
The Dissection of the Mind - Songs from the Inside
Bár a progresszív rock/metal a szívem csücske és próbálom figyelemmel kísérni a stílus külföldi, illetve hazai megjelenéseit, egyszerűen lehetetlen, hogy minden egyes prog. bandába belefussak. Annak ellenére, hogy Magyarországon ez a rétegnél is rétegebb műfaj, nem merem azt állítani, hogy föl tudnám sorolni az összes hazai prog. zenekart. Mindenesetre nemrég megismerkedtem a szcéna egyik jeles képviselőjével, a Marcello’s Mystical Mind nevű formációval. Ez annak köszönhető, hogy frontemberüktől kaptunk egy hírlevelet a friss, akusztikus lemezükkel kapcsolatban. Amit rögtön csekkoltam is, és ez arra késztetett, hogy behatóbban tanulmányozzam eddig megjelent kiadványaikat. Jelesül a 2012-es Brainforest EP-t, a 2014-es Changing Moods-t, ami szintén középlemez, illetve első nagylemezüket, a 2017-es Vortex of Nonsense-t. Ezek ismeretében az első kérdés, ami fölmerült bennem az volt: hogyhogy eddig nem ismertem őket? Ugyanis a MMM azt a fajta játékos, utaztató, néha befémesedő progresszív rock muzsikát játssza, amit bárhol, bármikor szívesen hallgatok! Gyakran fölmerül fórumokon, magánbeszélgetések alkalmával, hogy sajnos kevés kiemelkedő magyar rock/metal énekesünk van. Akinek szinte perfekt az angol kiejtése, pedig még kevesebb. Nos, akkor szeretném mindenki figyelmébe ajánlani Török Viktort! Ugyanis neki a hangja és a kiejtése is nagyon rendben van! Ez utóbbiból kiderül, hogy a „Marcello Misztikus Elméje” angol nyelven alkot. Az év elején napvilágot látott The Dissection of the Mind: Songs from the Inside pedig korábbi szerzeményeik akusztikus verzióit tartalmazza. Lecsupaszított, lényegre törő, roppant hangulatos átiratokat. A 26 perces játékidő egyébként a két EP hosszára hajaz és bár el tudnám viselni ezt a fajta zeneiséget 50-60 percen keresztül is, mégis úgy jó ez a lemez, ahogy van! Akusztikus gitárra, basszusra, perkára és itt-ott fúvós hangszerekre épülnek ezek a bensőséges verziók.
A nyitó Mirror-ben például kimondottan hangulatos a szordínós trombitajáték! És ezekben a szellős, visszafogott hangszerelésekben még jobban érvényesül Viktor orgánuma, mint a rockos eredetikben! Szerintem kifejezetten hallgatóbarát hangszínnel és énekstílussal rendelkezik. Hallani, hogy képzett a hangja, technikás énekes, a hangterjedelme is elég nagy, mégsem kérkedik a magas hangokkal és nincsenek öncélú megmozdulásai sem. Az éneklés mellett ezen az albumon ő kezeli a különféle ütő/ritmushangszereket. A dobosuk, Bóna Krisztián kapott egy kis pihenőt, hisz ezekhez az intim hangvételű változatokhoz nem volt szükség dobfelszerelésre. A jó dalok egyik ismérve, hogy eredeti, sűrűbb hangszereléssel és akusztikusan is működnek. És a MMM szerzeményei pont ilyenek! Az Evil Game a dallamvezetésével, a hatásos háttérvokálokkal, vagy a Daydreams, néha kései Anathema-t idéző megoldásaival konkrétan slágeresek! A CD-re Wonderland címmel fölkerülő, de digitális platformokon ketté bontott nóta szintén remek! Középtájon található egy éles hangulati-és tempóváltás. Igen, a bandcamp-en pl. ott kezdődik az Alice in Wonderland Pt. 2. A záró Brainforest-ben a fuvola a színesítő hangszer. Amit én nagyon is komálok, szóljon akár a Jethro Tull-ban, a Mini-ben, vagy épp a Psychotic Waltz-ban!
Hogy direkt, vagy véletlenül (netán csak nálam), de a The Dissection of the Mind: Songs from the Inside hozza az MTV Unplugged lemezek hangulatát. És nem csak az akusztikus mivolta miatt. Nekem egyaránt tetszik a MMM lecsupaszított és eredeti, prog. rockos, crossover-ös hangzásvilága!
Kíváncsian várom második nagylemezüket!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
