Szeretem a képregényeket, a sci-fi könyveket/filmeket és a progresszív rock/metalt is. Ha hiszitek, ha nem, a Maverick Spirits új lemeze mindhármat ötvözi! A booklet egy 10 paneles mini képregény, az 50 perces album egy tudományos-fantasztikus koncepció köré épül, a zene stílusa pedig prog. rock/metal. Inkább rockos keménységű. Egy biztos, nem volt könnyű szülés a 7FRVK6. Biztos akadnak „köreinkben”, akik emlékeznek még Szabó Petiék 2011-es bemutatkozó nagylemezére, a Seven Aspects-re. Nos, e cikk tárgya a srácok második kiadványa, tehát könnyen kiszámolható, hogy röpke 10 esztendő telt el a két korong között. Persze mint tudjuk, jó munkához idő kell.
És bizony a 7FRVK6 jó lett!
A debütáló albumon még három zenekari tag volt (Kürti bőgőzött), plusz vendég énekesek, de a friss opuszt gyakorlatilag már kettesben hozta össze Peti és Montag Viktor. Azért kaptak egy kis segítséget, mert a basszusgitárt Dékány János játszotta fel, a narrációért pedig az újfent kitűnő munkát végző kollégánk Szabó Roland (farrrkas) „okolható”. Az ő szövegmondásával indul és zárul ez az ötven perces (Űr)utazás. Az Első Találkozás kellemesen pink floyd-i hangzásokkal, megoldásokkal operál. Lebegtet, utaztat rendesen, engem legalábbis már első hallásra rögtön magába szippantott a muzsika hangulata. Mivel a lemezt alapvetően ketten készítették el, ezért Viktor több, általam eddig ismeretlen szerepben is bemutatkozik. Az hagyján, hogy a fő hangszere, a gitár mellett a szintetizátort is ő kezeli, de még az éneket is bevállalta! Igaz, nem az ének dominál, kevés is a dalszöveg, és inkább az emberi hang is csak egy kiegészítő hangszerként funkcionál az esetükben. Főleg azért, mert végig effektezett a vokál. Kicsit sajnálom, bár amúgy illik ehhez a koncepcióhoz ez a fajta hangeffekt. Mert annak ellenére, hogy új Viktor számára a frontemberi szerepkör, szerintem kifejezetten ügyes dallamokat, témákat hoz! Nem mondom, hogy ezek első hallásra rögzülnek, de néhány fülelésen túl már akadnak kapaszkodók ének fronton is. És ez amúgy sem az a fajta zene, ami könnyen adná magát. Nem lehet, vagy legalábbis nem érdemes csupán háttérzeneként hallgatni, sőt dalonként sem. Egyben, egy 50 perces egészként tud olyan élményt nyújtani, ami különlegesnek mondható. A CD-n található dallistából kiderül, hogy két részre oszlanak a nóták. Az első rész az 5. tételig tart. A második pedig természetesen a lemez végéig. A már említett dolgok miatt nehéz 1-1 szerzeményt kiemelni a többi közül, de számomra érdekes színfolt a Lurking Giant, amiben zeneileg funeral doom-os megoldásokkal is élnek. Mekkorák már Peti lassú ütései! A Space Debris közepe táján pedig olyan epikus doom riffeket ereget Viktor, ami a Candlemass-nek is jól állna! Ha már Viktorról leírtam, hogy mi minden köthető a nevéhez, akkor Peti a dobok kezelése mellett a koncepciót hozta és az effektekért is ő a felelős. Egyébként a körülményekhez képest rendben van a lemez hangzása is, bár szívesen meghallgatnék egy olyan változatot, ami egy profi stúdióban készül és akusztikus, nem pedig elektromos dobszerkón van feljátszva!
A második részt indító Malfunction talán az a nóta, ami stílusában legjobban hasonlít az első Maverick Spirits albumon hallható, progresszív death metalban gyökerező muzsikára. Igen, ebben némi Opeth hatás is érezhető. Tehát akadnak azért ezúttal is keményebb, fémesebb részek, dalok, de nem ezek dominálnak. Hangulatában inkább a ’70-es évek prog. rock zenekarainak műveire hajaz a 7FRVK6. Bár itt-ott a lazább, rockosabb hangvételű VoiVod lemezek (Nothingface, Angel Rat, The Outer Limits) is beugrottak, meg a szintén kozmikus húrokat pengető Mastodon alapvetés, a Crack the Skye. Érdekes, de szerintem a lemez második felében több emlékezetes énekdallamot hoz Viktor. Az első 4-5 fülelés után nem hittem volna, de most, hogy már túl vagyok vagy 10 hallgatáson, dallamtapadásokat tapasztalok magamon! Pedig a 7FRVK6 számai sok mindennek mondhatók, csak slágeresnek nem! Ha mindenképpen meg kellene neveznem a legfogósabb tételt, akkor valószínűleg a Traveller-re esne a választásom. Majdnem két éve Peti átküldte nekem a Rendezvous with Orion akkori verzióját és tök érdekes egymás után meghallgatni az akkori és a végül lemezre vett változatot! Drasztikus változtatásokon nem esett át a nóta, de a végső verzió több pontban is különbözik a korábbitól. Bevallom őszintén az azon hallható „puhább”, simulékonyabb dobhangzás nekem kicsit jobban tetszik. De ez legyen a legnagyobb bajom!
Mert alapvetően másba tényleg nem nagyon tudok belekötni. Izgalmas, igényesen hangszerelt, roppant hangulatos lemez lett a 7FRVK6. Mindenképp hallgassátok meg, de előre szólok: vigyázat, addiktív, alattomos kis jós(z)ág ez!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
A CD-t kézben tartva és így hallgatva a zenét nagyon magával ragad. Az interjú hatására rendeltem meg és így visszaolvasva ez a leírás szinte pontosan fedi, amit magam is gondolok-átélek a dalok hallgatásakor. Van most mit hallgatnunk, de – lévén valóban magához köt az alébum – ki-kiszorítja a hónap friss nagy korongjait a lejátszóból. Jó, hogy hírt adott hírt róla a cikkiró!
Köszi, örülök, hogy e cikkel hozzájárultam ahhoz, hogy jobban megismerd ezt a lemezt! 🙂
Annak már kevésbé örülök, hogy a hozzászólásodat csak akkor lehet látni, ha be vagyok jelentkezve…
Hátha ezzel a válasszal ez is megváltozik!
Nagyon jó lemez. Nekem a Malfunction – Outer Space kettős vitte a prímet!