Nagyúr
Arra várok, hogy minden egyes hangból csönd legyen

(Szerzői kiadás • 2021)
Győr Sándor
2021. augusztus 19.
1
Pontszám
8

Egy Don Quijote-s klip, négy dal 18 percben, elvont, ugyanakkor mondanivalót sem nélkülöző szövegek, amiken lehet elmélkedni, magába szippantó zene. Röviden ez a Nagyúr zenekar bemutatkozó EP-je.

Nagyúr? 
Nem egy tipikus bandanév, nem is nagyon tudom hová tenni, de tudunk még ilyeneket: Tej, Dereng, Isten Háta Mögött. Helyben is vagyunk. Ugyanis a Nagyúr az ex-IHM (NEM Irigy Hónaljmirigy, ahogy én is elb.sztam a rádiós felkonfban…) tagok (Pálinkás Tomi és Bokros Csaba) csapata. Az biztos, hogy – bár nem voltam nagy IHM rajongó, azért ismertem a csapatot, a Dereng viszont nálam kimaradt – ha szeretted Őket, akkor szerintem ezt is fogod, bár ez kicsit populárisabb cucc. De agyas is és ezt nem csak a szövegekre értem.

Jó kis rockdalok ezek, amit akkor is élvezhetsz, ha csak úgy a háttérben hallgatsz, de én inkább azt ajánlom, hogy odafigyelve és kellő időt adva ismerkedj meg az EP dalaival. Megéri!

Az az igazság, hogy elsőre egyáltalán nem fogott meg a Túl rövid (azóta persze igen). Mondjuk ennek talán az is oka lehetett, hogy aznap debütált a Grungery-n, amikor délután jelenésem volt a Metal Factory-n, ahol Ric$ barátom meghívására kerekasztal beszélgetésen cseréltünk eszmét a rocksajtóról. Nos, ott (a fesztiválon) kérdezte Pintér Miki (a Grungery atyja – a szerk.), hogy tetszett-e. Be is vallottam Neki, hogy a klip érdekes, de a dal egy hallgatás után még nem adta nekem. Utána egy-két hallgatással még próbálkoztam, de igazából csak a teljes EP megjelenés után kezdtem alaposabban megismerkedni a dalokkal. És szépen lassan be is ütött a cucc.
Azt gondolom, elég kicsi esély van arra, hogy az év végi listámon ne találjátok majd meg.

Szóval most én is azt érzem az EP-vel kapcsolatban, amit a nyitó dalnak választottak: Túl rövid.
Négy dal 18 percben. Üresjárat mondjuk nincs egy szál se, ami azon nyomban egy hatalmas pozitívum. A másik pozitív tapasztalatom, hogy zeneileg is (a szövegekről később) roppant változatos az EP az alteres megoldásoktól a pszichedelikus elszállásokon át a zúzásig vagy az aréna rocktól a popos (jelentsen ez bármit…) táncolható(!) megoldásokig. A lényeg számomra az, hogy ezek olyan hallgatható, mi több szerethető eleggyé állt össze, ami véleményem szerint a hazai szcéna kiemelkedő alakulatává teszi a Nagyúr négyesét. Ha a változatosságcsak egyet említhetnék, akkor a nyitó tétel többszólamú indítását mondanám.

Nagyúr (b-j): Bakos István, Pálinkás Tomi, Bokros Csaba, Szabó Kristóf (Fotó: NÚ)

A Szomj a lassú húzása miatt emlékezetes, de nekem a zseni refrén mellett a dalt lezáró headbanger rész alatti prüntyögés teszi fel a koronát a számra. Ez egyszerűen telitalálat! A Köztes állapot alapvetően nem is kellene, hogy tetszen, mert alapvetően nem rajongok az affektáló, “hisztis” énekdallamokért és mégis bejön. Nyilván azért tud tetszeni, mert különleges egységgé áll össze a zene, az ének és a tartalom. Persze ha nagyon a mélyére mennénk, akkor lehetne még elemezni, de én inkább a hallgatókra bíznám. 

A Sírj! olyan Foo Fighters rokon témával indul, amivel Dave Grohl-ék teltházas stadionokig jutottak. Pali szövegeire meg nincsenek szavak. Egyébként szerintem tipikusan a szereted vagy utálod kategória, már ha fordítasz rá kellő időt (és én személy szerint azt ajánlom, tedd meg!), mert az ilyen sorok sokat tudnak adni: 

„Van az az arc, amit akkor vágnak, hogyha jól megy.
Van az az ér, amit meg akkor, hogyha rosszul…”

Nem tudom milyen lesz a következő EP, ami már készül a hírek szerint, de ez a négy szám bizakodásra ad okot. Én várom nagyon.

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.