Necrowretch
Swords of Dajjal

(Season Of Mist • 2024)
Morcos
2024. február 14.
0
Pontszám
8

Olybá tűnik, hogy idén abban a szerencsés helyzet állt elő, hogy “két” Necrophobic lemezt is élvezhetünk az idei évben. Ez természetesen kissé komolytalan állítás, de ha esetleg valaki ismeri a svéd társulat munkásságát, akkor az általuk játszott nagyon melodikus black/death metal jellegzetes stílusát ebben a lemezben is felismerheti. Ezt egyébként egy belső megújulásnak is tekinthetjük a Necrowretch esetében, hiszen a francia társulat nem egészen ezt a stílust követte eddig. Sokkal inkább a death metal volt a súlyosabb komponens a zenéjükben ezidáig, s a black metal felé nyitás először csak a Welcome to Your Funeral c. kislemezükön jelent meg, majd csúcsosodott ki a jelenben a Swords of Dajjal formájában.

A lemez címében és a borítón is megjelenik egy szokatlan, de ötletes tematika-választás: a Közel-Kelet sötét misztikuma jelentette (vélhetően) a fő inspirációt a lemez elkészültéhez. Csak érdekességképp: a címben is szereplő ‘Dajjal’ gyakorlatilag a muszlim hitvilág anti-messiása, egy gonosz entitás aki az idők végén jelenik majd meg a világban; de hasonlóan unikális témával foglalkozik az album egyik legsúlyosabb tétele is, a Dii Mauri, ami az ősi mór istenek félelmetes voltát idézi meg szövegileg. Személy szerint ritkán foglalkozom ennyire egy lemez szövegeivel, de a Swords of Dajjal témája rávitt, hogy tanuljak is valami újat — ez nálam mindig nagy bónusz.

A tematikán felül magában a zenében is megjelenik a Kelet hatása, de csak “díszítő jelleggel”. Például valami pengetős hangszeren játszott orientális dallamok és primitív dobok akadnak szinte minden számban, de hallhatunk némi kántálást is a Numidian Knowledge elején is. Azonban kijelenthetjük, hogy az egész lemez sokkal inkább rendkívül súlyos riffekre épül. S ezekből aztán akad több féle: darálós tremolók, némi galoppozás és persze death metalos “szeletelés” is, s néha egy-egy gitárszóló is befigyel azért. Ebben a tekintetben bár a Swords of Dajjal nem igazán tekinthető innovatívnak, de szerintem nem is volt itt szükség arra, hogy nagyon virtuóz megoldásokkal pakolják tele a szóban forgó albumot. Ugyanis, a francia banda kiválóan adott karaktert a Swords of Dajjal-nak: a hangzás fojtogató és pokoli — igazán black metal légkör! Erre a kiváló hangszeres tudáson túl a vokálok is ráerősítettek, hisz’ a banda gitáros/vokalistája oly’ mérgesen köp ki minden egyes szót…! Azok az elborult üvöltések pl. a Vae Victis-ben szerintem nagyon meggyőzőek.

Véleményem szerint Swords of Dajjal a francia társulat messze legerősebb lemeze, és nagyon jól áll nekik ez a black/death stílus. Az album energikus és masszív, bár egyelőre csak visszafogottan voltak kísérletezősek a srácok (pl. a keleti dallamvilág felhasználását tekintve). Ám ha te is szereted a Necrophobic-ot, akkor ez a lemez garantáltan tetszeni fog.