Az idén augusztusban a Barba Negrában meglehetősen erős névsorral és stílusában is inkább az erőteljesebb zenék képviseletében került sor egy mini-fesztiválra, ahol a Jinjer, Eluveitie, Kreator mellett, azaz őket váltva három hazai csapat, a The Hellfreaks, a Nova Prospect és a Remorse is fellépett. Az esemény apropóján és az előadás hatására készítettünk interjút a stílusba (ma még mindig) nehezen behatárolható, leginkább modern metalt, powerpop/rockot játszó kecskeméti zenekarral, a Nova Prospecttel. A Kiss József (Jocó) – gitár, Besnyő Gabriella (Gabó) – ének, Schautek Bálint – sampleres (jelenleg a koncertektől visszavonultan), Kiss Dániel – dobos és Kósa Dániel – basszus felállású csapat képviseletében Gabriellával az énekesnővel és Józseffel, gitáros-dalszerzővel álltak a Fémforgács rendelkezésére, hogy megtudjuk a zenekarral kapcsolatos friss híreket. S míg az interjú szervezésére, lebonyolítására sor került eljutottunk a negyedik lemezük bemutatásáig. [Kiemelt kép: Nova Prospect – Pintér Judit]

Az augusztusi Summer Hell Fesztiválon láttalak titeket legutóbb. Szerintem nagyon lendületes, eleven programot adtatok elő. Eleinte aggódtam, hogy kicsit kevesen lesznek kíváncsiak a magyar zenekarokra, de végül – és szerencsére – ez nem így történt. A színpad előtti hangzavarhoz elég rajongó-nézelődő gyűlt össze. Ti is így láttátok?

Kiss József: Mindenekelőtt nagyon köszönjük, mindig jóleső érzés, ha valakit meggyőz az élő lendületünk. Mi eleve nagyon örültünk, hogy meghívást kaptunk egy ilyen szintű rendezvényre – amit ezúton is hálásan köszönünk Hartmann Kristófnak és a H-Music stábjának – és bár volt bennünk egy kis félsz, bíztunk azért benne, hogy a 19 órás időpont már ideális. Ennek köszönhetően valóban sokan átlátogattak a csarnokba, akik közül sokan egész biztosan első alkalommal találkoztak velünk.

Ismerős arcokat is felfedeztek, oda biccentettetek a közönség felé. Elkísér titeket egy keménymag?

Besnyő Gabriella: Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert már jó pár éve nem volt olyan koncertünk, ahol ne tűnt volna fel egy-két-há’ ismerős, és ez mindig nagyon lelkesít minket. Voltak olyan időszakok is, amikor néhány (vagy épp egy magányos farkas) “megszállott” módon követett minket a koncertjeinkre, de általában ez megmarad ez egészséges szimpátia szintjén. Szóval, szó szerinti fanatizmusról nem beszélhetünk ezekben az esetekben sem. Az nagyon nyomasztana [nevetés]

Amikor kezdtétek a zenélést, itthon még úttörök között voltatok a feszes modern rockban, vagy metalban a női énekessel. Ebben a karcos zenei alapokra épülő stílusban a kiénekelt női énekkel előadott zene még mindig nem túl elterjedt. Így változatos műsort adhattatok a Tales of Evening és a Leecher társaságában is. Hogyan látjátok, mennyire erős a pozíciótok a porondon? Érzitek, hogy már versengeni kell a közönség kegyeiért?

K.J.: Azt mindenképp fontosnak tartom leszögezni, hogy mi sosem szeretünk versenyként tekinteni a zenélésre, vagy épp ellenfélként a pályatársainkra, legyen szó akár hasonló vagy épp egész más stílusú bandáról. Van is erre egy mondásom, hogy “a zene nem egy sport”.  A Nova Prospect-re, és főleg a zenénkre mindig az volt jellemző, hogy a saját utunkat járjuk – még a dalainkban megjelenő populáris elemek is belülről fakadnak.  Ha ez valakinek még tetszik is, akkor már valójában nyert ügyünk van. Szóval mi annak örülünk inkább, ha baráti zenekarokkal, jó hangulatban telnek a bulik, és főleg annak, ha mindannyiunkra kíváncsiak.

A 2007-es megalakulás óta már jó pár éve jelen vagytok a hazai rock/metal színtéren. Milyennek látjátok az elmúlt majdnem másfél évtizedet? Elégedettek vagytok azzal, amit elértetek (lemezekkel, fellépésekkel, rajongótáborral)?

K. J.: A siker valójában mindig relatív. Ahogy az előző válaszomból is kitűnik, a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy függetlenül és a saját tempónkban alkothatunk. Ettől eltekintve mindig vannak új, elérendő célok, melyek jelentik a rajongótábor folyamatos építését, vagy épp a stúdiófelvételek minőségi javulását. Jelenleg a grafikai megjelenést is sikerült saját kézbe vennünk a videoklipek, borítótervezés és koncertfotók terén Pintér Juditnak köszönhetően, aki nemcsak ebben, hanem a magánéletben is a partnerem.

Figyelemmel kísértem a sajtóban, különböző felületeken való megjelenéseteket. A több interjú mellett Gabóval éppen egy 3-részes beszélgetésre (majdnem-interjúra) került sor pl. A kulisszák mögött podcastban. Néha ugyan a jelennek örültök és csak a következő eseményekre koncentráltok, de alkalmanként felmerül a jövőbeli cél megfogalmazása is. Mi most a következő lépcső a Nova Prospect számára?

K. J.: A legfontosabb és egyben legaktuálisabb cél az, hogy az októberben megjelenő negyedik nagylemezünket minél több helyen meg tudjuk mutatni. [A Fémforgácson a megjelenés napján, október 01 olvasható az albumajánló! – szer.] Ez egyrészt ősszel és jövő tavasszal főként vendégekedést jelent. Jövő őszre majd egy saját szervezésű koncertsorozat keretében szeretnénk felmérni, hol is tartunk épp. Emellett tovább haladunk a részben saját készítésű videoklip-készítés vonalán, minimum 2 új dalt szeretnénk még “megfilmesíteni”. Mindezek tetejére valahogy a 15. születésnapunkat is szeretnénk majd méltóképpen megünnepelni 2022 tavaszán.

A basszer pozíciójától (Pásztóy Balázs, 2009-től Nagy Zsolt, majd 2018-tól Kósa Dániel) és Bálint a szövegíró-sampleres – mindössze – háttérbevonulásától eltekintve a felállásotok elég megállapodottnak tűnik. Menyire tartjátok stabilnak a jelen felállást?

B. G: Ez a Szenzációs Négyes: Balázzsal és Zsoltival is nagyon szerettünk együtt zúzni a színpadon (Zsoltit kifejezetten fájdalmas volt elengednünk), de Kósa Danival már az első pillanattól kezdve olyan volt, mintha mindig is velünk koncertezett volna. Nem volt szükség összecsiszolódási érára, és úgy lógtunk együtt, mint akik már ezer éve így csinálják. Szerintem ezt ő is így érzi, ami talán annak is köszönhető, hogy elég régóta ismerjük már egymást. Mi ketten konkrétan ovis korunk óta 🙂 És ami nagyon fontos visszaigazolás arról, hogy jól döntöttünk Dani mellett az az, hogy szinte nincs is olyan koncertünk, ami után valaki a közönségből ne mondaná el, hogy “mennyire jól áll nekünk ez az új basszeros [nevetés].  Remélem, örökre így maradunk.

Hogyan tudjátok összeegyeztetni a privát életet a próbákkal, az utazással, a fellépésekkel és például a lemezek készítésével?

B. G.: A fiúk nagyon ügyesek a logisztikázásban, én viszont alig tudom megszervezni az életemet [nevetés] Annyira szétszórt tudok lenni, hogy az már fáj. A banda legelső bulijának dátumára simán “rászerveztem” egy kóruskoncertet Freiburgba, illetve igent mondtam rá, de már nem nagyon lehetett visszacsinálni. Ez az én szupererőm [nevetés] Túl sok mindent vállalok a zenekaron kívül, ami miatt legtöbbször időhiányban szenvedek, pedig lassan meg kell tanulnom nemet mondani. Bazinehéz. De amúgy emellett viszont iszonyat simulékony és alkalmazkodóképes vagyok, a srácok pedig elég elnézőek. Így aztán együtt, valahogy, mindig mindent megoldunk.

Ahhoz, hogy ilyen összeszedett műsorral álljatok a színpadra, milyen gyakran kell próbálnotok?

K. J.: Mi alapvetően egy viszonylag keveset próbáló zenekar vagyunk, szerencsére mindannyian sokat játszunk a hangszerünkön a szabadidőnkben alapból is. Én, személy szerint, egyébként is a gitárcuccok mániákusa vagyok, és napi szinten próbálok ki új hangzásokat, vagy épp új témákat, melyekből később dalok is lesznek. Így általában az a jellemző, hogy akkor jövünk össze próbára, ha hosszabb idő – egy, vagy akár több hónap – telik el két koncert között, vagy ha épp új dal kerül a programba. Ennek ellenére egy új dal is mindig inkább a koncerteken áll össze, valahogy a harmadik, negyedik alkalom környékén. Úgy érezzük egyébként, hogy a legújabb dalok kifejezetten jól működnek élőben is. [Igen, ezt két dallal is láthattuk-hallhattuk utóbb – szer.]

Feltételezem, vártátok a fellépés lehetőségét a Summer Hellen. Elégedettel vagytok a szervezéssel, a produkcióval, illetve közönség visszajelzésével?

B. G.: Nagyon hálásak vagyunk, hogy játszhattunk ezen a rendezvényen. Baromi megtisztelő, de tényleg. Tök jó volt megfülelni és megismerni a többi magyar bandát is élőben, mert eszméletlen ügyesek. Sue hangjától konkrétan orgazmus közeli állapotba kerültem [nevetés]. Ráadásul nagy szerencsémre megismerkedhettem a Remorse-os Kossuth Lajosával is, aki azóta már készített is velem egy három részes podcast-et [ld. fentebb], és azon kívül is baromi jókat beszélgetünk, ha épp jut rá idő. Egyetlen szívfájdalmam a fesztivállal kapcsolatban, hogy épp a Jinjer koncertje alatt kellett beállnunk, így csak egy-két dalra tudtam kiszökni a fiúktól pisilés-fedősztorival.

Sok lehetőségeket volt (eddig) az idén a fellépésekre? Nagyon kell kutatnotok kínálkozó alkalmakat, avagy a nevetek már elég bejáratott a színtér szervezői számára?

K. J.: Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyrészt a lassan 15 éves működésünknek, másrészt a több mint 20 éves zeneipari ténykedésemnek köszönhetően rengeteg jó kapcsolatot, barátságot sikerült kötnünk. Ezért mindig adódnak lehetőségek ebből is. Több baráti zenekarral vagyunk folyamatosan kapcsolatban, és igyekszünk egymást segíteni koncertlehetőségekkel. Emellett érkeznek azért megkeresések különböző rendezvényektől is, melyeknél inkább annak színvonala számít, mintsem a gázsi.   

Az első, 2009-es, magán kiadású Lépj ki az árnyékból c. albumotokat két EP követte (Hívójel – 2010 és a Minden nap Háború – 2011), ezután pedig két albumotok jelent meg a Hammer jóvoltából is (Szemben az óriás – 2015, Jövő kilátással – 2018). A régi albumaitokat hogyan lehet beszerezni? Érezhető-e az érdeklődés irántuk egy-egy ilyen jól sikerült koncert után?

B. G.: Tök érdekes, hogy ezt kérdezed, mert épp nemrég beszéltük, hogy mostanában alig megy a lemez, mert már megvan mindenkinek, aki támogatósdiból járul a merch-pulthoz. Így, ha valaki patronálni szeretné a bandát, kénytelen vagyok valamelyik srácot felajánlani neki a bandából egy éjszakára [nevetés].

K.J.: Az EP-ket valójában sosem adtuk ki fizikai formában, viszont ezek a mai napig is letölthetők ingyenesen. A Lépj ki az árnyékból valójában nem magánkiadás volt, már az is az Edge Records égisze alatt jelent meg, a második és harmadik lemez pedig már HammerWorld mellékletként is. Emiatt talán az első lemez, ami mondjuk extrának számít, de ennek ellenére azért mindig az aktuális anyag megy legjobban.

Nemrégiben beszélgettünk az Archaic-os Erdélyi Péterrel, többek közt a koncert előtti beállásról. Ő azt említette, hogy általában jobb, ha a beállásra időben sor kerül és amikor a csapat majd a színpadra robban, ott egy kerek-egészt adnak már elő. A ti műsorotok előtt is állt jónéhány érdeklődő a behangolást figyelve. Ti szeretitek, ha ilyenkor figyeljük a Nova Prospect beállását?

K.J.: Ó, nekünk ez abszolút nem okoz kellemetlenséget, általában már a beálláson is teljes az intenzitás a hangszeres játék és az éneklés tekintetében. Személy szerint én jobban szeretem, ha beállás után közvetlenül, vagy egy rövid szusszanás után kezdjük is a bulit, így könnyebben rá tudok hangolódni a koncert feelingre.

A body surf, ugye, nem ritka eleme a produkciótoknak? A kissé megszeppent közönséget sikerült Gabinak rábírnia erre. Ez mennyire spontán, illetve mennyire kényes téma? Nem volt még sosem kellemetlen, hová kalandoztak a kezek?

B.G.: Háháhá, a mi közönségünk nagyon jól-nevelt népség. Nem mernének eltévelyedni, mert tudják, hogy rútúl megbánnák. Na, nem azért, mert velem, illetve egy anyai pofonnal gyűlne meg a bajuk, hanem mert már nem vagyok mai csirke. Nincs gusztusuk megtapizni [nevetés]. Egyébként egyszer éreztem szörfölés közben, hogy kicsit közelebb került a fejem a talajhoz, mint szokott, de baromi ügyesen megfogtak, és szinte lassított felvételként kerültem le a földre. Amúgy soha nem tervezem meg előre az ugrást. Mármint nem úgy megyek fel a színpadra, hogy “ha akármi is lesz, én belevetem magam az emberekbe”, de bazira örülök neki, ha elegen vannak hozzá a színpad előtt, és koncert közben felmérem, hogy elég jó erőben is vannak-e hozzám [nevetés]. Mert amúgy kicsit már függő lettem, és megyek, ha mehetek.

A Wacken Battle (2017) mára egy izgalmas emlék lehet a számotokra, de láttam, ahogy feltűnt a színpadon kendő formájában. Mekkora töltetet adott az a fellépés a számotokra? Talán máig tart a lendület?

B. G.: Hát az valóban egy nagy löket volt. Azóta folyamatosan azt szajkózom, hogy egy ilyen élményt minden zenésznek legalább egyszer át kellene élnie. Én még mindig tudok belőle táplálkozni, és szerintem ezzel a skacok is így vannak. A kendő amúgy egy törölköző, amit ott a fellépők automatikusan kapnak a tisztálkodáshoz, és ha visszaviszik, becserélhetik egy Wacken-es pólóra. Nekünk jobban tetszett a törölköző, és kértük, hogy hadd tartsuk meg egy kis felárért cserébe. Teljesen hülyének néztek minket miatta [nevetés]. Évekig egyezkedtünk velük, mert azt hitték, csak viccelünk. Ilyen még sosem történt meg azon a vidéken, mert ott amúgy mindenki pólót akar. Egyfolytában több tízméteres sor állt a pólós standoknál. Csak mi voltunk ilyen kis ízlésficamosok. Pedig szerintem állati menő ez a törcsi:)

A pár évvel ezelőtti tévés szereplésetek, amikor a Dal-ban a 30 közé jutottatok mennyit lendített az ismertségeteken, illetve a népszerűségeteken?

K. J.: Annak idején is úgy tekintettünk erre, mint egy kiváló promóciós lehetőségre. Ezzel együtt például sosem gondoltam, hogy kvázi saját erőből be tudunk jutni egy ilyen típusú műsorba. Ha nem is tettünk szert akkora népszerűségre, mint a döntőbe jutó, vagy akár csak továbbjutó előadók, a műsor felvezetése és a műsort követő hetekben minden addiginál több új követőt, kedvelőt szereztünk. Ezen kívül sok helyen már nem kell bemutatni a zenekart, valamilyen szinten felhelyezett minket egy képzeletbeli térképre.

Általában a harmadik-negyedik albumnál egy zenekar magasabb osztályba lép. Nagyobb színpadon és más idősávban adhat koncertet. Ti már sok mindent kipróbáltatok, fesztivál fellépésekkel, klubkoncertekkel és más zenekarokkal közös turnékon is. Érzitek már, hogy a hamarosan eljöhet pillanat, amikor meghatározó zenekarrá váltok és nem fér majd be a tömeg egy sátorba? Egyáltalán hogyan élitek meg az évek során növekvő népszerűséget?

K.J.: A valóságban viszonylag nehéz egy hozzánk hasonló, az underground és a mainstream határán egyensúlyozó zenekarnak megállni a saját lábán. Ezért is próbálunk a koncertek terén vegyesen szervezgetni, néhány saját buli mellett mindig jól jön egy vendégeskedés, előzenekarkodás. Persze, lehetne hosszan és folyamatosan agyalni azon, miért nem vagyunk sikeresebbek – sokszor meg is kapjuk ezt, hál’ istennek jellemzően pozitív előjellel -, de én személy szerint ezt bizonyos értelemben elengedtem, és jobban hiszek a kitartó, hosszú munkával elért sikerekben, még ha azok szerényebbek is. 

Izgalmas pillanat volt a koncerten új számot is hallani. Gondolom, készültetek rá, hogy végre előadhatjátok élőben. Milyennek találtátok a fogadtatását?

B.G.: Szerencsére volt lehetőségünk kipróbálni a dalokat már egy pár koncerten, és ezeknél éreztem azt először, hogy már a legelső alkalmakkor sem bénáztunk. Régebben a próbák alatt is olyan fura volt a stúdió-verzió után élőben játszani az új szerzeményeket. Mindig vagy lassabbnak, vagy gyorsabbnak éreztük őket, vagy egyszerűen csak nem állt rá a kezünk/hangunk. Viszont most folyamatosan az tűnik fel, hogy ezek a dalok a közönségnek is egyből beakadtak. Szinte azonnal megmozdulnak rájuk, és végig ugrálják, amíg tart. De persze lehet, hogy csak a karantén ideje alatti mozgáshiányukat szeretnék ilyen intenzíven pótolni, és tök mindegy, hogy mit játszunk [nevetés].

Korábban olvastam valahol, még a nyár előtt, hogy a lemez megjelenését valamikor az év közepére, vagy a nyár végére ütemeztétek. Gondolom, sok terveteket átírta pandémia és a koncertlehetőségek elmaradása is.

K. J.: A lemez kiadását eredetileg 2020. év elejére terveztük, azonban egyrészt a korlátozások és óvatosság miatt is lassabban haladtunk, főleg az utómunkálatokkal, illetve nem is tűnt jó ötletnek egy úgymond légüres térben kiadni az anyagot. Végül azért mégis szabtunk magunknak egy határidőt az októberre tervezett megjelenéssel. Ennek megfelelően a lemezanyag el is készült, augusztus közepén le is adtuk a kiadónak gyártásra.

Ha már egy-két új dalt hallhattunk, megtudhatjuk, szerintetek milyen lesz az új korong? Ha jól tudom, a szövegért eddig Bálint volt felelős, a zenéért Jócó, míg az éneket maga Gabó tervezi és alkotja meg. Nem tévedek? S ha így, akkor marad ez a bevált munkamegosztás?

B.G.: Ez tényleg így működik mifelénk. Nem tudom, mi a srácok vágya e tekintetben, de én mindenképp ragaszkodom, hogy ez a munkamegosztás így is maradjon, mert se dalt, se szöveget nem tudok írni [nevetés]. Az énektémák kitalálását is csak azért vállaltam be, nehogy kirúgjanak a bandából. De mivel ők meg énekelni nem tudnak (bár szerintem csak altatnak), ezért talán még megtűrnek egy darabig maguk között 😉 Viszont Bálint énektémáit nagyon szeretem. Régen ő kreálta azokat is.

K.J.: Szerintem most is egy változatos anyag született, de hangulatilag az eddigieknél komorabb. Hangzás tekintetében úgy gondolom, hogy sikerült előre lépnünk, talán most először értük el azt, hogy a koncertes dinamika a felvételeken is visszaköszön.  Rám egyáltalán nem jellemző módon elégedetten is hallgatom az új anyagot. Zeneszerzés terén a bevált recept érvényesült, az alapokat 90%-ban én hoztam, amit persze mindig együtt dolgozunk ki Bálinttal és Danival (Kiss Dániel – dob), viszont ezúttal Bálint is hozott egy dalt, ami annyira jól sikerül, hogy végül ez lett az album nyitó tétele.

Két vendég-szövegíró besegített ezúttal is a lemezanyagnál, Kiss Milán a Kies zenekarból és Kerecsen László a New Friend Request-ből. Mindketten 1-1 dal erejéig tették, és közre is működnek a nevükkel fémjelzett dalban.

Az albumok kritikái évről-évre egyre jobb értékelést adnak zenétekről. Általában méltatják a fejlődést és a zene-szöveg-ének egyediségét (értsd pl.: az erőteljes modern metalban a trendtől eltérően nem hörgő-üvöltő). Emellett – s osztom is ezt a véleményt – a dalonként egyedi, de egész albumon szinte hasonló énekvezetés volt, hogy a korong végére el-elfáradt, legalábbis nem hordozott már változatosságot. Miben, vagy mivel gondoljátok, hogy fejlődtök a következő albumra is?

B.G.: A dalok feléneklésekor nekem nagyon sokszor van olyan érzésem, hogy az a bizonyos “új” téma, amit épp feltolnék, valójában már volt valamelyik számunkban, vagy valamihez nagyon hasonlít. Ilyen esetekben általában a fiúk megnyugtatnak, hogy ezt csak azért érzem úgy, mert az illik oda, és úgymond egyértelmű a téma. És ez lehet jó is, meg rossz is. Mármint, amit te is említettél, hogy esetleg uncsi lesz a végére (csak te kedvesebben fogalmaztad meg…). Szóval, igen ezen mindig egyensúlyozunk egy kicsit, hogy ami, mondjuk túl populáris, az nem sápadtka-e egy ilyen zenéhez. Vagy nem lesz-e túl egysíkú az ének, ha csak én találok ki hozzá dallamokat. Éppen ezért szerettem azt, amikor Bálint is talált ki nekem énektémákat, mert annyira más és olyan qrva jó dallamvilága van. Lehet, hogy majd lefizetem1-2-3… sörrel, hogy a következő albumnál segítsen be 😉

Meséltek még az őszi terveitekről, a várható további fellépésekről? Hol fogtok felbukkanni a következő hónapokban?

K.J.: Az ősz folyamán a Useme-s és Fatal Error-os barátaink turnéjához csatlakozunk, melynek keretein belül eljutunk majd Debrecenbe, Pécsre, Egerbe, Székesfehérvárra, Kapuvárra, Szombathelyre és egy hazai pályás buli is lesz. Emellett várható még egy fővárosi koncert is, de annak a részletei majd egy későbbi időpontban válnak publikussá. 

Ezt az interjút még a Summer Hell Fest lendületével kezdtük, Idő közben az új albumotok megjelenéséhez értünk. Sok dolgotok volt az utóbbi hónapban a lemezmegjelenés előkészítésével, a média megjelenésekkel?

K.J.: Mivel mi igazi “csináld magad” zenekar vagyunk, ezért a lemezmegjelenés előtti időszak az átlagosnál is több extra feladattal jár amellett, hogy sok segítséget kapunk Kristóféktól és H-Musicos csapatától. Közben a legújabb klipünk forgatására is készülünk, amit Kecskemét egy jellegzetes helyszínén rögzítünk majd, és ehhez kapcsolódóan is sok az előzetes szervezőmunka. De panaszra semmi okunk, szeretjük, ha pörögnek a dolgok a zenekar körül.

Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk a Nova Prospectnek! Az olvasókat pedig biztatom lelkesen várják a október 1-i lemezmegjelenést.