Persecutory
Summoning the Lawless Legions

Avatar
2022. március 14.
0
Pontszám
9

A török metál színtér nem szokott túl sok rivaldafényt kapni. Pedig ha egy kicsit beássuk magunkat ebbe az elég színes szcénába nagyon kellemes meglepetésekben lehet részünk. Számomra jó ideig a brutal death bandák jelentették az igazi bazár metált, azonban elég meglepő módon a fekete fém is egész jó bőrben van arrafelé. Egyik jeles képviselője ennek a stílusnak a Persecutory. A 2014-ben alakult banda eddig egy EP-vel és egy albummal jelentkezett, március 11-én pedig világra jön második éjsötét átkuk, a Summoning the Lawless Legions. Meghallgatva az előző albumukat rá kellett jönnöm, hogy a törökök a vegyeset szeretik, előszeretettel nyúlnak a death és a thrash metal zúzdáihoz. Mindezzel az információval felvértezve kíváncsian vetettem bele magamat az új szerzeménybe.

Egy ötös fogatról beszélhetünk a Persecutory személyében. Majd 38 perces játékideje épp ideálisnak mondható, nem nyújtják a rétestésztát ami viszont rajta van abba nem sok helyen lehet belekötni. Az As the Serpents Ascend rögtön bele is vág a dolgok közepébe, vészjósló riffekkel és nem teljesen tipikus károgással operál. Kényelmes középtempóban halad a szám, néha megjelenik egy kórus is egy kis extra sötét hangulatot teremteni. Tyrannic Profanator sikolyosabb károgása illik a lemezen található zenéhez, csupán kisebb visszhang effektet használtak ami nem túl zavaró.

Vulgargoat és Infectious Torment felel a gitárok zúzásáért és nagyon jól is teszik a dolgukat, ötletesek a témák, túl sok klisét nem használnak. Deathbed basszusát könnyű megtalálni, black metál lemezeken ez szinte kuriózum, nem nyomja el a többi hangszer. Legtöbbször ugyan csak követi a bandát de néha megcsillogtatja mit tud. A nevek kiválasztásánál egyértelműen a dobosuk húzta a legrövidebbet… Kyle üti a szerkót. Szinte én érzem magamat kínosan, legalább toldották volna meg valamivel, Kyle a kecskeáldozó vagy valami…amúgy ügyes a srác de semmi extra.

A trekkek végig a 7-8 perc közötti tartományban maradnak viszont gondoskodik róla a Persecutory, hogy ezt ne vegyük észre. Változatos gitártémák és tempóváltások jellemzik mindvégig az albumot. Az Adorned in Primeval Seas különösen tetszetős volt, a szokottnál gyorsabb tekerések és 1 perccel a vége előtt egy olyan pofás kiállással amit kénytelen voltam jó párszor visszatekerni. Valamennyi dalban meg lehet figyelni egy death vagy thrash témát azonban véleményem szerint kevesebbet mint az előző albumnál. Az Angelcorpse szolgálhat referencia bandaként, nem egy témát lehet tőlük elcsípni ha figyel az ember.

A Circle of the Sprirt Devourers a másik amit mindenképp ki kell emelni a sorból, nem csupán azért mert a leghosszabb hanem mert ez sikerült a legemlékezetesebbre is. Sok fogós témát tartogat és megint csak meg kell említenem azt a bizonyos kiállást, ezúttal a szám közepén. Természetesen a többi szám is megdolgozik a pénzéért, csupán az említettek voltak a legkiemelkedőbbek a számomra. Maga a lemeze hangzása tiszta, mindent remekül lehet hallani, a gitárok és a dob is nagyot szól. Ahogy említettem a basszert is el lehet csípni tehát ez egy plusz, egyedül a vokálnál a visszhang effektet kellet egy kicsit emésztenem de meg lehet szokni.

Összegzésképpen azt kell mondjam, egy kompakt és töltelék nélküli csomagot szállított nekünk a Persecutory. A hangulat végig éjfekete, nem került bele semmi klisés Szulejmán giccs vagy ehhez hasonló ócskaság. Ja és még egy szót sem említettem a borítóról, Alex Shadrin nagyon érzi az ecsetet…poszterre vele. Minőségi black metal a javából amit azok is nyugodtan elvihetnek egy körre akik viszolyognak mindentől ami Dániától délre található. Kellemes meglepetés lehet minden sötét szívű extrém metál fannak akik nem bánják ha kerül egy kis csípős a dönerbe.

Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.