Pestilential Shadows
Revenant

(Seance Records • 2021)
beyruth82
2021. július 24.
1
Pontszám
7

Mikor a szerkesztőség átküldte az anyagot izgatott lettem, mert rég hallgattam black metált, de egy időben a műfaj rajongójának is mondhattam magam. Az extrém metál, ezen ágát a Children of Bodomon keresztül ismertem meg akiknek Something Wild című albumukat rongyosra hallgattam. Későbbi nagy kedvenceim voltak az Immortal, olyan mesterművekkel mint az Art The Heart Of Winter, a Sons of Northern Darkness, és talán még az All Shall Fall is befért a vége felé. A Dark Funeral, Attera Totus Sanctus és Angelus Exuro Pro Eternus albumai pedig a brutalitás legtetejét jelentették a számomra. Aztán valahogy eltávolodtam a stílustól és inkább a doom irányába fordultam. Talán legutoljára kíváncsiságból a Myrkur albumaiba hallgattam bele, de az énekesnő igéző, hideg Skandináv misztikumán kívül nem hagytak bennem maradandó nyomot. Kíváncsian vártam tehát, hogy milyen érzéseket fog kiváltani belőlem a kenguruk földjéről származó Pestilential Shadows. A Wollongong városában alkotó együttes, az egyik legismertebb black metál zenekar Ausztráliában és bár én nem ismertem eddigi munkásságukat, már 2003 óta léteznek, a szeptemberben megjelenő Revenant pedig a hatodik stúdióalbumuk lesz a sorban. Legutoljára egy válogatás lemezzel jelentkeztek 2019-ben, amit szintén meghallgattam, hogy tudjam hová tenni az együttest, és legyen összehasonlítási alapom.

A Revenant kiváló kezdéssel indít a Procession of Souls és a Hunter and Reaper (ez utóbbi az album talán legjobb száma) című számokkal. Lassabb középtempós kezdés után teljesednek ki a zúzásban. A szeletelés mellett, dallamos kiállások tarkítják, a végig epikus hangvételű számokat, amik mégis szigorúan megmaradnak a műfaj keretein belül. Ez a dallamos, epikus, drámai hangvétel az egész albumra jellemző egyébként, mintegy egybe fűzve, keretbe foglalva a dalokat. Az első két számot kicsit lemaradva, de a még mindig kiváló Twilight Congregation követi, ami már gyors kezdéssel indít, és ezt szakítják meg a lassabb tempók. A kezdő hármas triumvirátusa után sajnos kicsit leül az album és futottak még kategóriába sorolható a The Sword of Damocles. A címadó Revenant egyben az album legközépszerűbb, legfelejthetőbb alkotása is szerintem. Szerencsére a befejezésre összekapják magukat a fiúk és a Beneath The Dying Stars emlékezetessé teszi a lezárást, mégha az album első felének szintjét már nem is tudja hozni. Összességében véve egy jó album a Revenant. Profi, tapasztalt csapat kiválóan hangszerelt és komponált alkotása. A vokálos Balam hörgése belesimul a gitár és dob kavalkádba, nagyon eltalálták az arányokat, egyik sem túl sok a másik kárára. Ugyan megváltani nem fogja ez a lemez a black világot, de bátran ajánlom mindenkinek, aki az őszi borongós napokon szeretne majd elmerülni a sötét okkultizmus világában. 

Pestilential Shadows – Revenant (2021) (1 komment)

  • Winci Winci szerint:

    Nagyon találó leírás, zsinte ugyanezt gondoltam, ahoyg hallgattam. Magam is kíváncsiágból hallgatok ma bele ebbe a stílusba. Néhány másik asztrál banda bemutatáskor kicsit felfedeztem ebből a szintérből. A számomra mépg mindig meglepő, hogy mily’ kicsi ez a glóbusz és, legalábbis ebben a folyamban, mindig visszaköszön a valamikori Bathory. Nehéz újra elementárisat alkotni, de azért figyelem. Köszönöm, hogy olvashattam!

Lowland Fest 2024 Lowland Fest 2024
június 25.
Tom Morello Tom Morello
június 30.
Toxic Weekend 2024 Toxic Weekend 2024
július 03.
Richie Kotzen Richie Kotzen
július 03.