Reason

The Divine Rest (2020)

Egy biztos, az 1994-ben, Gyöngyösről startoló, majd székhelyét a fővárosba áttevő Reason zenekar nem a kapkodásáról híres. Kettő demo és kettő EP után 2010-ben jelentették meg első nagylemezüket, a Halcyon Days-t, aminek folytatása egy hete látott napvilágot az aktuális HammerWorld CD-mellékleteként. Mivel én a minőség, nem pedig a mennyiség híve vagyok, így nem bánom, hogy a srácok ritkán szólnak. Ritkán szólnak, de akkor nagyot! A Halcyon Days is egy remek lemez volt, simán elviseltem volna, ha a szűk 35 perces játékidőt megtoldották volna vagy 15-20 perccel. A The Divine Rest pedig fölülmúlja elődjét mind minőség, mind mennyiség szempontjából! Bár szerintem lehetett volna ennél is hosszabb! 😀 Mert annyira jó! Egyben gyarapítja az idén a Hammer gondozásában megjelent nemzetközi színvonalú albumok sorát. Én ilyennek tartom a Mad Robots és a Divided 2020-as korongját, meg a Tengerszemét is. Előbbi két banda alkotásáról nehéz lenne megmondani, hogy magyar zenészek produktumai, a Tengerszem esetében nyilván az anyanyelv használata miatt egyértelmű a dolog, viszont az ő debüt lemezük is roppant színvonalas. Novemberben pedig a 3. Ørdøg nagylemez lesz az egyik CD-melléklet, ami az előzetes nóta alapján szintén bivalyerősnek tűnik! Szóval amellett, hogy Hammerék továbbra is mellszélességgel támogatják a tipikus “magyarmetal” csapatokat (Ossian, Kalapács, stb.) lehetőséget adnak a keményzene más szegmenseiben mozgó bandáknak is. És milyen jól teszik!

Mert így a The Divine Rest is eljut olyan emberekhez, akik maguktól nem biztos, hogy rátaláltak volna a Reason-re. A srácok által játszott muzsika halad tovább a Halcyon Days fémjelezte ösvényen, tehát progos, gótikus doom/death metalt tolnak olyan minőségben, amilyet a stílus nagyjai sem biztos, hogy tudnak már produkálni. Az utolsó néhány Paradise Lost, My Dying Bride, Anathema és Katatonia lemezt pl. simán megeszik reggelire! De szerintem az Opeth albumok mellett sem vallana szégyent a The Divine Rest! A régiek mellett sem!

A friss Reason korong dalai atmoszférikusak, agyasak, hol lágyak, hol kemények, viszont az összes nagyon fogós, dallamos! Rögtön a kezdő Messiah tanúbizonyságot tesz erről, tempó és hangulati váltásokkal operál, Dudás Gábor pedig atomkirály énekdallamokat vonultat fel. Horváth Attila amellett, hogy csak úgy ontja magából a masszív riffeket és csodás szólókat, kezeli a basszusgitárt és a szintiket, ha kell, még a kürtöt is csatasorba állítja! Azért vendég művészek is színesítik a szerzeményeket, a Silent Earth-ben Pettenkoffer Zsófi és Mikus Tamás (Agregator) hallatja hangját. Tamás brutál hörgésére az ember simán azt hihetné, hogy Dan Swanö-t hallja! Aki a régi, még hörgős Opeth-et hiányolja, annak ez a nóta mennyei manna lesz! A egyetlen 4 perc alatti szerzemény, a Káin és Ábel ihletettségű Brother a lemez slágere.

Mivel már a kezdő sorában elhangzik a maszk szó, még kimondottan aktuális is. Mekkora kitörölhetetlen refrént rittyentett már bele Gábor! A „So please, brother say my name“-et mindig együtt ordítom vele! 😀 Kun Józsi is rendesen megdolgoztatja benne a cájgot! Jahhh, és mai “trendekkel” ellentétben kifejezetten jó a dobhangzása! Sokkal természetesebben szól a szerkója, mint amit manapság megszokhattunk! A Wrong Heaven-ben Kátai Tamás billentyűzik, de nem csak miatta kimagasló ez a csodás gitárszólókkal telepakolt nóta. A régi Opeth hívei szerintem ennél a dalnál fognak véglegesen fejet hajtani a Reason előtt. A leállós középrész, gyaníthatóan Hegyaljai-Boros Zoltán basszusjátékával, majd az azt követő gitárszólóval mesés! Bődületes dal a Rise is, a Horváth Attila – Vándor Erik gitárpáros újfent bizonyítja, hogy hatalmas királyok! Gábor pedig, ahogy azt énekli, hogy „Again, again, again, I am rising from my ashes” azzal méteres libabőrt okoz. Minden hallgatás alkalmával rendesen elérzékenyülök ennél a résznél!

Mekkora hangulati ívet jár már be a Titans is! Egy biztos, Gábor ebben sem alibi éneklést prezentál. Csodás a We, Creators akusztikus gitáros kezdése, aztán egy olyan örvénylésbe csap át, ami a norvég progresszív black bandákat (Borknagar, Arcturus) is eszembe juttatja. Zseniális tétel ez is! A csordavokálos/kórusos rész a vége felé szintén szuper. A dramaturgia szempontjából záró tétel a címadó, amiben Zsófi kvázi főszereplővé lép elő. Varázslatos hangja van a hölgynek!  Persze Gábor is újfent remekel. Talán túlzásnak tűnik, de azzal a teljesítménnyel, amit ezen a lemezen nyújt, számomra Garm és ICS Vortex magasságába emelkedett! Egy perc csönd után érkezik a tényleges záró tétel, ami a Halcyon Days-es War akusztikus verziója. A War Within pedig bármelyik Anathema lemezre felfért volna.

Gábor még Cavanagh-sabban hozza magát, mint az eredeti változatban. Hegyaljai-Boros Zoli pedig itt brácsán is játszik. Ezzel a bónusz dallal együtt is csupán szűk 47 perces ez a korong. Pedig úgy hallgatnám még ezt a fajta zseniális muzsikát 15-20, vagy még több perccel tovább!

Bár a cikk elején leírtam, hogy én a minőség, nem pedig a mennyiség híve vagyok, de nagyon remélem, hogy a harmadik Reason nagylemezre nem kell újabb 10 évet várnom! Biztos vagyok benne, hogy a The Divine Rest ott lesz a 2020-as esztendő számomra legkedvesebb albumai között. Ráadásul igen előkelő helyen.