Satan's Fall
Final Day

King
2020. december 16.
0
Pontszám
9

A banda lemezének első hallgatása után meg voltam róla győződve, hogy egy újabb német hordával van dolgom, akik a jól kikövezett teuton heavy/speed metal berkein belül tették le az elég erősre és bíztatóra sikerült debütalbumukat. Aztán, mikor utánanéztem, láttam, hogy egy finn bandáról van szó és szinte egyből azt gondoltam, hogy hihetetlen, mennyire jól tudják hozni a germán heavy/speed vonalat, leginkább a Gamma Ray / Helloween / Stormwarrior / Running Wild által kikövezett úton. Már a banda neve is felkeltette az érdeklődésemet, a Mercyful Fate klasszikusának kapcsán.

A finn Tamperéből származó banda hivatalosan 2015-ben alakult, majd kiadott egy demót (2016), egy EP-t (Metal of Satan, 2016) és egy kislemezt (Forever Blind, 2018), mielőtt idén áprilisban megjelentetett volna egy „válogatás” kiadványt (amit stílusosan Past Of elnevezéssel láttak el), amelyben összefoglalták az addigi anyagokon található dalokat. A Past Of kiadvány után pedig nemrég, december 11-én megjelent az első nagylemezük a High Roller Records kiadó jóvoltából.

Érdekesség, hogy a 2018-as kislemezre a zenekar három tagja is lecserélődött. Tomi Mäenpää gitáros (a neve miatt egyből rákerestem, de sehol sem találtam információt arról, hogy bármi köze is lenne Jari Mäenpää-hoz) és Joni Petander basszusgitáros mellé új tagok érkeztek: Miika Kokko énekes, Lassi Tiainen gitáros és Ville Aatsinski dobos. A Past Of kiadványt is meghallgattam néhányszor, amely 9 dalt tartalmaz (az utolsó kettőt már a mostani, új felállással). Azt kell mondjam, hogy a régi énekeshez képest Miika jobb választás volt, még akkor is, ha a korai számokban éneklő Markus Heinonen énekes esetleg több sikolyt és magas hangot is elenged, elereszt. Egyszerűen jobb Miika hangja, jobbak a dalok, dallamok.

Olyan szintű slágergyűjteményt hallgathat meg, akinek a keze ügyébe akad ez a lemez, hogy azt még elmondani is izgalmas, annak ellenére, hogy mindössze 8 számot tartalmaz és a játékideje is „csak” épphogy több, mint 36 perc.

A nyitó Forever Blind szinte berobban és egyből leviszi a hallgató fejét, ennél a számnál gondoltam azt leginkább, hogy ez szinte biztos, hogy egy német banda lehet, mert szinte ugyanolyan, mint egy korai Stormwarrior vagy Gamma Ray szám. Az utána következő Madness (Finds a Way) egy középtempósabb szerzemény, olyan szinten fülbemászó refrénnel…itt máris megmutatja Miika Kokko énekes, hogy tud ám ő is olyan szép, magas sikolyokat elereszteni, ami engem sokkal inkább Halfordra emlékeztet, mint King Diamondra (mert én nem hallom falzettnak).

A They Come Alive is egy bitang jó, dallamos, tempós szám, a negyedik Retribution egy lassabb tempót diktáló, ám legalább olyan jól megírt, mint az első 3 dal, a szintén fülben ragadó refrénjével (és a zseniális begyorsuló zárásával). Az ötödik, Juggernaut számot választották klipnótának, ami szintén egy fejleszaggatós tétel, de véleményem szerint az előtte lévő bármelyik szám jobb nála. Mint ahogy az utána következő hatodik, There Will Be Blood is, aminek a refrénjéről és dallamvezetéséről megint csak azt tudom elmondani, hogy beindítja a fejbólogatást/hajrázást. Az utolsó két számra sem lehet panasz, mind a The Flamekeeper, mind pedig az utolsó, címadó tétel közel 6 perces, és szintén zseniálisan váltogatja a lassabb-gyorsabb részeket (és rendkívül stílusosan is fejezi be az albumot). Azt viszont sajnálom, hogy bónusznak nem tették fel a lemezre a Forever Blind kislemez másik dalát (ami a Past Of válogatáson rajta van), a Danger Zone-t, ami egy Kenny Loggins feldolgozás, és szerintem simán köröket ver az eredeti dalra.

Miika Kokko zseniális éneke mellett érdemes még megemlíteni a zenészeket is természetesen, remek gitárszólók, dallamok, melódiák váltogatják egymást a lemez dalaiban, a basszus és a dob pedig szintén nagyon jó. Hallatszik, hogy képzett zenészek játszanak a bandában. Valamint a hangzás is nagyon jó. A kiadvány borítója is találó, a dalszövegek is, amennyire kihallottam őket. A szövegkönyvből mindenképp jobb lesz elolvasni (mert rendelem is meg a lemezt, annyira megtetszett).

Tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a germán alapokon nyugvó heavy/speed metalt és közben nem zavarja, hogy egy skandináv banda játssza.

Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.