Setoml
Reincarnation (Перевтілення)

(Satanath Records • 2020)
Winci
2020. november 23.
0
Pontszám
7.5

A melodikus black metalt játszó Setoml debutáló lemeze ezév áprilisában, 500 példányban jelent meg a műfajra szakosodott Satanath Records gondozásában, egy korábbi szerzői kiadás nyomán. A tengeren túli vagy nyugat-európai black/death kedvelőinek ez az album különleges, hallgatni való érdekesség. De inkább számítsunk a jeges-borús északi hangzásvilágra és a lemez biztosan nem okoz csalódást.

Amikor az orosz nyelvet (még éppen kötelezőként) tanultam. nem gondolhattam arra, hogy valamikor ezen a nyelven, vagy a nyelvcsalád nyelvein a kedvelt zenei stílusaimat (a HR/HM szinte minden alműfaját) hallgathatom. Ahogy a latin nyelvű misézés bizonyos keretek között idővel anyanyelvűvé válhatott, úgy a rock/metal zene szent nyelvét, az angolt is felválthatta nem csak hazai füleknek, de nemzetközi szinten a csakazértis anyanyelvi zenei produkció.. Például oroszul, vagy jelen esetben ukránul. A hajdanán utópisztikus ötlet mára főképp az extrémebb metal stílusok terén vált vérmes nemzetközi valósággá. A Setoml így már kitaposott úton járhat. Bármennyire tapasztaltnak tűnnek az alkotók, az ukrán zenei színteret feltérképező oldalakon, ahol a pl. Jinjert listázzák és a black/death/grindcore zenekarokból többet is felsorolnak, a Setoml alkotóinak még nem láttam mély nyomát. Komolyan gondolják az anyanyelvi közléseket, mert csak a dalcímek kerültek a közérthetőség érdekében ukránról pontos angol fordításra. Ezért megtehetem, hogy azokat a hangulat végett magyarra is tükrözöm, már csak a CD-n szereplő nyolc tétel sorrendjének tudatossága miatt is. A banda valójában kéttagú. DeMort, a multihangszeres-zeneszerző 2012 óta él a színtéren. Hangmérnöksége mellett korábban, ill. jelenleg is három zenekarban játszott/játszik, gyakorlatilag minden hangszeren; ezzel néhány split-, vagy kislemezig jutott. Az angol átírással Sergiy Kryvoyaz nevű énekes-szövegíró 2010 óta énekel egy hasonló borús témákat megéneklő csapatban. A Setoml zenéjére ezen a korongon általánosan jellemző, hogy az ének, legyen az recsegő hörgés vagy kántálás, szinte sosem változtat az egy-egy dalban elkezdett a sebességén, ezzel rokon vonásokat mutat az ezredfordulós skandináv gótikus, melodikus metal zenékkel. A ritmizálást a dob és a basszus határozza meg. Ez a kísérlet néhol sablonos, de többnyire működik. Kíváncsian vártam, hogyan működik a stúdió-módon összeállított zenekar alkotása. Sajnálom, hogy a dalszövegeknek nem tudtam utánanézni.

A kezdő Flames (Язики полум’я) – Lángnyelvek c. hangulatos dalban a hangszerek jól egyensúlyban vannak. Már az első pillanatoktól sem tudok szabadulni a dobok pergése feletti csalódottságomon, de magyarázatot adna, ha kiderülne, hogy programot hallok. Mégis, a zene hangszereként várok rá ezért kissé egysíkú a hangzása. Tudom, hogy a szélesebb death/black-ben milyen meghatározó lüktetést hallgatok szívesen. Ez persze ízlése dolga (így akinek vérforraló a véleményem, ugorjon mindig a következő pozitív sorra).

Setoml – Flames (Язики полум’я)

Ebben a dalban a dob minden esetre egy hangszínen szól, mellette sistergőn zeng a cin. Viszont jól bezengik a teret a gitárok és a néhol oratórikus hangzású billentyűs aláfestés. Megnyeri a hallgatóságot, ahogy a fő dallam a nóta vége felé elkezdni kísérni a szavaló szöveget. A második In the Cold Eyes (В холодних очах) – A hideg szemekben c. dal szerényebb zenei világban mozog, mint a színtér magasabb kvalitású és/vagy elismertebb zenekarai. Áthatja a remegő gitárral, szinte már torzított balalajkával játszott monotonitás, amit az ének ugyancsak monoton károgása azzal tesz változatossá, ahogy változik maga a szöveg. A ritmusgitár darázs-zümmögése a germán heavy/power metalból eredhet, és elismeréssel adózom azért, hogy nincs agyontorzítva. A dal erénye, hogy a gyors darálás, és az ezúttal háttérben pattogó dob valójában egy sokkal lassabb énekelt tempót támaszt alá. Így olyan érzésem van, mintha nagy erőfeszítéssel menetelnék a hóban, de csak métereket haladok… és azt mégis élvezem. A remegő zümmögés alatt elhangzó felkiáltás, mint egy liturgikus ének részlete borzongató hangulatot kölcsönöz a dalnak. A harmadik tétel az In the Gray Fields of Hope (В сивім полі сподівань) – A remény szürke mezején. A számomra – utólag – ez lett a lemez kiemelkedő dala.

Setoml – In the Gray Fields of Hope (В сивім полі сподівань)

Elgondolkodtató, már két-három szóval ellentétekbe bonyolódó dalcím. Ismét érzem, hogy jó lenne tudni, miről szól. A nóta már a kezdő ütemekre megmozgatja a lábat, bizonyára ütemes dobolással hallgatják a klubkoncerteken is. Végre hangzást kölcsönöz a dalnak! A templomi orgona komoly hátteret biztosít a lüktető dallamoknak. jóllehet, az ének ismét nem lép ki a maga szabta szerény keretek közül, sem ritmusában, sem hangszínében. De még az esetleges fel-le csapongásokat is mellőzi. A sorok végi okádás is pontosan ugyanolyan, mint bármelyik strófa, mintha egy „vétel”-t mondana a walkie-talkie-ba. A mostanra általam megszokott egyszínű tam a lábgép pergése felett változó ritmusozással ad némi változatosságot. Mikor éppen jegyzeteltem volna, hogy a dal a végére oktalan ismétlésekbe bocsátkozik, akkor egyszerre vége is szakad. Nagyon figyelemfelkeltő, céltudatos megoldás, irónia nélkül, mert nem arra utalok, hogy vártam, hanem tényleg teret ad a következő dalnak. A negyedik track a Thousands Shimmering Souls (1000 мерехтливих крил) – Ezer pislákoló lélek mélyre hangolt gitárokkal recsegősen és remegősen induló, a legjobb death hangzásokat idéző lassú hörgő-hömpölygéssel startol. Az ének dominálta dalok között eddig ez a leglassúbb. Majd ezzel a a háttérrel és lüktetéssel a végére gyorsul, a legvégén pedig újra lelassul. Majd ahogy az előző nóta, ez is hirtelen ér véget. Zúg a fejemben a visszahangja és kezdeném elölről! A By the Dark Lake (Біля темного озера) – A sötét tó közelében a víz mélységére hangoltan indul, ott ahol az előző dal végetért. Már a második-harmadik ütemnél érzem, hogy ez lehet az album másik kiemelkedő dala. A zengő gitárra egy sámáni dúdolás telepedik, felette az ének teljesen kivehető szavakat hörög. Mondhatni egy kötelező ritmusváltás következik, hogy darálja a az egyébként változatlanul hömpölygő zenét. Kizártnak tartom, hogy az ismét csapnivalóan egyhangú dob valóban emberi legyen. A mélyek az újrainduló sátáni ének előtt jelennek meg újra, de végre, kitűnik néhány csengő-pergő hang is. A darálós ritmus mellett ez meglehetősen fontos, ha a zene üzenete korlátozott hallgatósághoz jut el a nyelvi akadályok miatt. A hatodik dal a Night Dance (Нічний танець) – Éjszakai tánc ismét a kitűnés ígéretével indul. Az erős riff és a végre (!!!) játékos, a táncot idéző dob egységet alkot. Szinte keleties a hangulat, többszólamú jellegzetes szláv énekkel senki sem mondaná, hogy nem egy eredeti népdal feldolgozását halljuk. A szívdobbanással felérő ütemezés, a rendkívül ritmusos ének, a basszus és dob egysége ebben a dalban szólal meg igazán! Ez a tétel lett végül a lemez másik csúcspontja. Bár nálam a ezek szerint a kategória trónjáról még mindig letaszíthatatlan a Covenant Nexus Polaris-a, ez a tétel közel azt a hangulatot idézi!

Setoml – Night Dance (Нічний танець)

Örömmel vettem volna, ha a megtartott fő dallamot nem veri szét egy váltás után ismét a kötelezőnek gondolt dübörgés, ám ez csak rövid ideig tart. Minderre ezúttal a sulykoló monotonitásával mindent beterítő orgona borul. A rövid élő közvetítést feladva zárom úgy, hogy a dal lassúra, ismétlőre váltva egészen fenyegetőn ér véget. A Their Wings Are Gray like Spirits (Їхні крила сірі, немов духи) – Szárnyuk szürke, mint a szellemek a mostanra megszokott (szerintem pont rosszul ellenponotsan hangsúlyos) püföléssel és a dallamot adó öt pengetett hang lebegtetésével indul. Az első kántálsok után itt a ritmusgitár pont azt a szlávos és mollos hármashangzat- felbontást hozza, amire az Éjszakai tánc kapcsán utaltam. Az aláfestő ritmus többszöri váltása sem zavarja meg a bárd ütemét. Az igazság az, hogy a közel nyolc perces dal felénél a Setoml mindent elmondott, pedig az ötödik perc környékén számos Kind Diamond-i ijesztgetéssel felérő orgona és szintetizátor/vonósbetét sejlik át a kérlelhetetlen orkánból. A lemezt záró nyolcadik tétel, a The Shadows Path (Шлях тiней) – Az árnyékok útja dinamikusan indul, átélek egy sebes bolyongást valami sötét erdei ösvényen. Nem lehet véletlen, hogy a zenehallgatás elején a dobokkal voltam elégedetlen. Most már biztos, hogy a magas frekvenciával vibráló gitárhangzásra terülő harmonikus orgona és egyéb billentyűs betétek továbbá a mindvégig jól kivehető (és különböző módokon hörgő) ének alá szándékkal dolgozik ilyen hangsúlyosan, a lemez végére egyre vaskosabb dob. Ám itt végre hallom is egy időre a játékot. A dal intenzív, amolyan skandinávos black metal tekeréssel, ugyanolyan hirtelen ér véget, mint a megelőző három.

Setoml – Reincarnation (2020)

A szép, elgondolkodtató borító a modern kori progresszív rock képviselőinek lemezeit idézi. Talán a zenekar maga is ezt a hatást célozza. A Slayer-logo bőrbe hasított betűit idéző zenekarnév nem a véres-vörös, hanem egy hajszálvékony, okker kerettel izzó, fekete változatban került az angol Reincarnation cím fölé. Bízzunk abban, hogy az ígéretes első lemez egy hosszabb karrier kezdete lesz. A zeneileg képzett alkotókból álló, a hangzásában tiszta, egységes lemezzel jelentkezett Setoml fejlődő utat járhat be. Jó lesz visszagondolni, hogy hallottuk az első lemezét.