Siculicidium
Az alámerülés lárvái (2020)

Az erdélyi Siculicidium egy egyedi entitás a black metal zenekarok tengerében. Kétségtelenül black metal ugyanis az, amit a Pestifer zenei mindenes és Lugosi Béla énekes nevéhez köthető duó előad. Kapcsolódási pontjaik viszont nincsenek semmilyen mai alirányzathoz sem. Nem necro, nem avantgárd, nem nevezhető black/thrash-nek, nem is death metallal kevert technikás fekete fém ez, a női énekkel kísért szimfonikus black metal pedig a lehető legtávolabb áll a hargitai zenekar világától. Több helyen emlegetik velük kapcsolatban a punkos felhangokat. Talán ezzel járunk legközelebb ahhoz a groteszk, undort és megvetést sugárzó zenéhez, ami a Siculidium sajátja. A zenéjüket leginkább akként tudnám leírni, hogy a legkorábbi Venom, Bathory, Hellhammer, Celtic Frost felvételekből, valamint a punk és az ősi heavy metal alapzenekaraiból kiindulva alakították ki saját világukat. Ebbe a világba pedig csak az erdélyi hagyományoknak engedtek behatást. A “80-as évek közepét követően feltűnt irányzatoknak, trendeknek viszont nem hagytak teret a zenéjükben. Következetesen mennek a saját fejük után, az egyéniségre törekvést pedig az egész modern életvitelt meghatározó sekélyes sablonosság tükrében értékelni, becsülni kell.

Aki azt várja tőlem, hogy elkezdem elemezgetni, illetve a zenekar szemére hányni azt, hogy milyen minimalista, kezdetleges zenei témákból és monoton énekből állnak a dalaik, rossz úton jár. Aki a hangulat, az atmoszféra helyett a hangszereken bemutatott technikai bravúrokat, a stúdiós trükköket keresi a Siculicidium zenéjében, jobb, ha elfelejti az erdélyi formáció nevét. A zenekar névválasztásával egy, a kollektív tudatban sajnálatos módon feledésbe merült tragédiára, az 1764 januárjában a székelyek ellen Madéfalva határában elkövetett tömeggyilkosságra hívja fel a figyelmet. Siculicidium néven ezidáig két nagylemez, öt EP, egy megosztott kiadvány, illetve egy demo jelent meg. A 2006-os, több újrakiadást is megélt Lélekösvény és Az utolsó vágta az univerzumban című kiadványok nemzetközi szinten is a térképre helyezték a zenekart.

Az alámerülés lárvái Pestiferék harmadik nagylemeze. A borítókép és a lemezcím alapján már lehetett következtetni arra, hogy a kiadvány egy sajátos pokoljárást idéz meg. A promo szövegek meg is erősítettek ebben. A Siculicidium hét dalon keresztül vezeti végig a hallgatót a pokol bugyrain. A találó címmel ellátott Elővigyázatosság egy kvázi intro a sodró A kút kávája előtt, mely szerzemény a valahonnan a távolból hallható harangzúgással színesített középrészig ugyanazzal a monoton tempóval menetel, majd a Pestifer által kontrollált zenei káoszba fullad. A Lugosi Bélától megszokott mondókaszerű matrázással felvértezett Elidegenedés, tagadás már a lemez első felében a pokol mélyére ránthatja a gyanútlan hallgatót. A zömmel középtempós zenei alapok esetenként egyfajta szépséget, emelkedettséget is magukban hordoznak. Jó példa erre a Leírhatatlan gonoszságok című szerzemény, melynek első fele kifejezetten megnyugtató, emelkedett dallamokat is magában hordoz, majd a tébolyult ének másodpercek alatt semmivé rombolja az addig felépített illúziót. A dalszöveg egyúttal ebben a dalban a legsúlyosabb. A rövid időre feltűnő fúvós hangszerek pedig egy gyászmenetet idéznek. A Lárvabőr szintén erre a hangulati hullámzásra építkezik. A megnyugtató bevezető dallamok után egy primitív, középtempós black metal dallá terebélyesedik. Lugosi Béla hangja undort, megvetést és cinizmust sugároz. A groteszk szövegek egyhangú kántálása végtelenül nyomasztó. Ezek közül a záró Alámerülés szabadversét külön ki kell emelnem, a sajátos szerzemény ugyanis a lemez végén az állítmányok nélküli  nyelvtani szerkezeteknek köszönhetően különösen lehangoló lett.

A zenekartól már megszokott egyéni borítóba rejtett, az ősz végén a Sun & Moon Records színeiben CD-n és LP-n megjelenő harmadik Siculicidium lemez egy rendkívül nehéz hallgatnivaló, ami nem hálálja meg a sokadszori hallgatást sem. A groteszk, nyomasztó hangulatú lemez nem engedi közel magához a hallgatót; bár reménytelen feladat befogadni, ennek ellenére mégis rendszeresen fogok próbálkozni Az alámerülés lárváival! Respekt az erdélyi duónak!

Az ajánlót írta: Andris

Angertea, Mudi, Nís
október 22.