Sír
Cosmic Grave ’EP (2020)

A Sír egy újabb koromfekete entitás a magyar underground ködös útvesztőjéből. A formáció hangzatos, ezerszer leírt információkkal nem árasztja el a színteret. Nincs olyan semmitmondó promo szöveg, hogy a Cosmic Grave a leggonoszabb, legsötétebb szörnyszülött, mely az utóbbi években előmászott a föld alól. Sőt, igazán promo szöveg sincs, mindössze annyit lehet tudni, hogy a név mögött az idei évben az erdélyi Sun & Moon Records színeiben egy igazán egyéni black metal lemezt megjelentetett Leiru áll. Ez az infó nekem elég is volt ahhoz, hogy meghallgassam a Sír négy depresszív szerzeményt tartalmazó kiadványát. Szóval, akinek nem lenne világos, black metalról van szó, némi depresszióba hajló hangulattal, ami Leiru ötletgazdájának új zenekarának első anyagát rejti magában.

Míg a Leiru anyagában pislákol a fény, addig a Sír egy olyan alagútba vezet minket, melyben rájövünk, hogy valójában egy földalatti tárnában járunk és a világosság felé már nincs visszaút. A címadó egyszerű, primitív riffekre épülő, vánszorgó szerzemény. A varjak hangján megszólaló ének a csontjainkig hatol, a szerzemény második felében a csörömpölő dobokkal végleg elszabadul a káosz. A hangorkán mögött megbújó billentyűs hangszínek ezúttal nem hoznak feloldozást, csak még mélyebbre rántanak. A Solar Failure monoton riffelése és a gyűlölettel telt ének tovább hatolnak a mélybe. Leiru egyébként az angol és latin címek ellenére magyarul fröcsögi a nihilista dalszövegeit. Az Inhale Vacuum a címének megfelelő érzetet kelt. Az egymásba csavarodó disszonáns sikolyok és a recsegő gitárok mellett ebben a tételben árnyalatnyi dallamos ének is felbukkan. A záró Quietus pedig egy ambientes levezető.

Nem tudom, hogy a Cosmic Grave-et a szerző EP-nek, vagy demónak tekinti-e, de ennek igazán nincs is jelentősége. A kiadvány november elején a Mirgilus Siculorum logója alatt ötven példányra limitált kátrány fekete kazettán jelent meg. Aki nem akar lemaradni a fizikai formátumról, jobb, ha időben kapcsol!

Az ajánlót írta: Andris