Az utóbbi években nyert komolyabban teret magának a black metal egyik újabb ága, ami elsősorban az avant-garde és a pszichedelikus elemek adaptációján alapul, megőrizve egy misztikus és sötét összhatást, általánosságban rendkívül nehéz lemezeket produkálva. Összefüggően nehéz jellemezni ennek az újabb hullámnak az eredetét ennek sporadikus megjelenése és koordinálatlansága miatt. Azonban elmondhatjuk, hogy az irányzat fő irányadója egyrészt a rendkívül zárt körű és több szempontból is titokzatosan működő Mystískaos néven ismert kiadó (ami nagyban támaszkodik az izlandi színtér több tagjára is, elég csak a legendás Wormlust-ra gondolnunk) illetve az olasz I, Voidhanger Records is bőséges kínálattal rendelkezik a vadabbnál vadabb együttesek és produkciók tekintetében – ahogy a Zos Ethos is az ő gondozásukban jelent meg. A Sol Kia egy friss, kéttagú belga formáció, akik ha elsőre nem is tűnnek ismerősnek az érdeklődők számára, bízom benne hogy a Ôros Kaù vagy a Neptunian Maximalism nevek már ismerősebben csengenek. (Akiknek így sem ugrana be semmi, ne essenek kétségbe!)
Egy dolgot mindenképp ki kell emelni a Zos Ethos kapcsán: ez egy kifejezetten nehezen emészthető lemez. Ez hamar egyértelművé válik bárki számára, ugyanis pontosan definiálni a hallottakat önmagában komoly kihívást jelent. Legszűkebb értelemben véve, az album egy black metalos, főképp industrial, drone és noise elemekkel gazdagított alkotás, de ezzel így csak a felszínét karcolgatom a teljes mélységének. Ezeken felül még számos műfaj lenyomata megfigyelhető az album hangzásában, ugyanis megjelennek távol-keleti hangszerek pl. Nasatanada Zazas! és a Homo Sensibilis című számokban (a hatás hátborzongató), de előfordulnak a trance-re jellemző pulzáló ritmikus szintetizátorok, vagy akár egy Sunn O))) lemezre is odaillő drone metal nyitányt is hallhatunk a Hoathahe Saitan!-ban.
Az albumot végigkíséri Stephane Van Tricht földöntúli vokál-performansza (kántálás, károgás és minden egyéb hallható), ami ritkán kapcsolódik koherensen a hangszerek által festett képhez, de furcsa mód mégis tökéletesen beágyazódik az alkotásba. Ehhez talán Aldrahn őrületes és torz előadása hasonlítható a Dødheimsgard kultikus albumán, a 666 International-on, amiben a vokál hasonlóan végig szabadon és kiszámíthatatlanul mozog, de egyben mégis az album egy fontos komponensét alkotja. Számomra egyértelmű volt a megfigyelés, hogy a Zos Ethos, szinte minden aspektusából a formabontást és a kaotikusságot élteti. A különböző elemek spontán, metamorfózis-szerű váltakozása mellett, az egyes számok hosszának diverzitásában is ezht kívánták talán hangsúlyozni (az alig több mint 1 perces témáktól kezdve, a majd’ 12 perces hosszig nyúló számokig minden megtalálható). Ezenfelül szembetűnően nincsenek visszatérő riffek, ütemek sem vokál témák a lemezen, minden egyes percében újabb és újabb impulzusok érik a hallgatót, amit ezenfelül “megfejeltek” egy legalább annyira nem “egységes” stúdiómunkával. Ezt úgy kell érteni, hogy egyes esetekben homályosabban, vagy pont ellentétesen, gazdagon texturáltan hangzó egységeket fűztek össze, amivel tovább tudták borzolni a hallgatóságra gyakorolt hatást.
A Zos Ethos sok szempontból tekintve egy különleges alkotás, amit nehezen lehet megragadni a sokszínűsége és megrázó vadsága miatt. Azonban azok számára akik (hozzám hasonlóan) élvezik és keresik az ilyesféle experimentális zenei élményeket, semmi esetre sem fognak csalódni ebben a műben. A többszöri hallgatás és jó fejhallgató mindenképpen ajánlott! Tesztet legkönnyebben a projekt bandcamp oldalán végezhettek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hell!
Való igaz, hogy megszaporodtok az ilyen típusú zenekarok, de azért bennem (szerintem, jogosan) felmerül, hogy mennyire őszinte őszinte a dolog, mert igen keskeny a mezsgye a műviesség, és az őszinte elmebaj között. Egyébként, érdekes kiadvány. Köszi, hogy írtál róla nem ismertem!
Nem gondoltam, hogy a BM ilyen újabb stílusa megfogna, mert kevésbé érzem szilárdnak ilyenkor a talajt. Pláne, ahogy rámutatott az írás, hogy nincs két egyforma ütem, sem hang. De a cikket olvasni, s közben hallgatni, igazán érdekes élémény. Kösz!