Storm The Studio
Storm The Studio (2019)

Számomra az év szenzációját jelentette a Storm The Studio tavasszal megjelent bemutatkozó lemeze és azóta is érkeztek, valamint nyilván érkeznek is még fontos albumok 2019-ben, ám nem nagyon hiszem, hogy az év végi listám dobogójáról ezt bármi le tudná taszítani. 

Szinte teljességgel kizártnak tartom, hogy a zenekar tagsága kapcsán először ne a The Bedlam neve ugorjon be azon 35 évnél idősebb metalfejeknek, akik már a ‘90-es években is figyelemmel kísérték a hazai rock/metal életet. Másodjára pedig valószínűleg a Nomad neve is előkerül, nyilván hangsúlyosan az első lemez, amin még Fodi énekelt.

Amikor először értesültem – ha jól emlékszem a Grungery-n – arról, hogy Fodi és a Nomad-ból akkortájt távozó Újvári Petya egykori csapattársukkal, Hankó “Judy” Zoltánnal projekteznek fellelkesültem. Sejtettem, hogy ebből valami olyan fog kisülni, ami nekem kedvencem lesz. Úgy is lett!

A bejelentést viszonylag hosszabb csend követte, amikor írták a dalokat, készült a lemezfelvétel. Erről bővebben a Ric$Cast STS specialban hallhattok. 

A lemez a Grungery Media Records kiadásában jelent meg, és ez vitán felül garancia arra, hogy nívós kiadvánnyal van dolgunk. 

A tagokat nem szeretném különösebben méltatni, mert igazán nincs rá szükségük. Annyit mégis megjegyeznék a felállás kapcsán (amiben negyedik tagként a Fish! bőgős Binges Zsolt szerepel), hogy valahogy az egység és a kémia, az, ami eszembe jut. 

Ennyire hosszúra nyúlt bevezető után jogosan mrül fel, hogy valójában milyen zenét alkottak Fodiék

Röviden: minőségit. 

Hosszabban pedig úgy tudnám jellemezni, hogy olyat, amit várhatunk tőlük. Első körben azt hiszem, hogy az Inside Ash korszakos Bedlam és a Fodi-fémjelezte Nomad keverékeként viszonylag jól leírható. Persze ezt nehogy úgy értse bárki is, hogy a az említettek metszteként kell elképzelni.

Igazság szerint nem szeretnék egyenként végigmenni a dalokon, mert valamiért legszívesebben mindet kielemezném… Így inkább néhány emelek ki, amik jelenleg valamivel kedvencebbek a többinél.

Az egyik ilyen favoritom a Szilícium. Ez az a dal, ami szerintem innen is kilóg, de minden elődbanda munkásságát figyelembe véve se tudom sehová sem kötni. Na, jó! Ez persze némileg túlzás, de akkor is kilóg a sorból. Szövegileg és énekileg is telitalálat, de zeneileg sem egyszerű darab. Még kicsit táncolható is. 

A Ha kérdeznék a másik kedvencem. Simán el tudnék rá képzelni egy tavaszi/nyári mezőn forgatott videót, napsütéssel, felhőkkel, záporral… 

Az Ólom felhők nekem elsősorban a szövege miatt jött be, de zeneileg is nyerő. Van valami nyomasztó egység a társadalomkritikus szöveg és az ezt felerősítő, egyszerre nyomasztó hangulatú, ugyanakkor “kapkodós” zenei témák között.

Ahogyan a jelen kor társadalmi problémáit megfogalmazza Fodi, az nagyon szimpatikus számomra, semmi szájbarágás, de erős képekkel fogalmaz: 

“Díszletek, kellékek

Szereplők, kik fellépnek

Fabrikált emlékek

Mind részei a Nagy Gépnek!”

Ha lesz koncert (remélem lesz!!!), akkor ez minden bizonnyal tarolni fog. Talán nem lövök nagyon mellé, de számomra ez az a dal, ami visszautal a kezdetekre, a The Bedlam dolgaira.

Aztán hasonlót érzek a Bolond leszek-ben is:

“A tortát felvágták

Neked nem jutott szelet

Ne sírj, fiú, megtartottad lelkedet

Kockák közt, hengerként te

Soha nem illesz a képbe!

E világ bolondjai nem felelnek egy Gépnek!”

Igazság szerint valamennyi dalt felsorolhatnám, mert egyiket sem érzem erősebbnek vagy akár gyengébbnek a többinél. Ritka az ilyen. Tegnap biztos mást mondtam, ma épp a Pixelt nevezném meg abszolút kedvencként. A mai hangulatomhoz annyira illik ez a kicsit lebegős, befelé forduló, merengős dal. 

A lemez valamennyi dalához készült egy YouTube videó, amik remekül megfoják az adott dal hangulatát, mondanivalóját. Így a vizuális tartalom is szuper, elég csak a Legenda utalására gondolni.

Szóval messze még az év vége, de nagyon meglepne, ha Fodiék lemeze nem lenne ott az idei év TOP 5 albuma között, amikor a 2019-es évet értékelem.

Azt gondolom, ez a bemutatkozó lemez (de fura ezt leírni Petyáékkal kapcsolatban…) önmagában is megállja a helyét.

Arról is lehetne beszélni persze, hogy Vári Gábor (Dystopia) milyen arányos és élettel teli hangzású felvétellel támogatta meg a dalokat. Meg arról is, hogy milyen jól illeszkedik a mondanivalóhoz az egyszerűségében is nagyszerű borító, ám ezek az információk eltörpülnek a DALOK mellett.

Romok között 2021
december 04.
Ian Paice
december 12.