The Shooters

Planet Of The Black Sun (2012)

A  napokban újra a fülembe került a spanyol stoner/fuzz metalos The Shooters közel 10 éve megjelent második albuma. A banda valamikor a 2009 év környékén alakult a rock és a metal műfaj különböző stílusaiból érkezett zenészeiből. Az elején egyfajta örömzenélés volt a cél, de ahogy rákaptak a közös zenélés és a füstös, mocskos riffek ízeire nyomban a padlóig nyomták fuzz-pedáljaikat és még megalakulásuk évében kiadták Rock Pedal To The Floor című debüt-lemezüket.

Ezt háromévnyi pihenő követte, miközben a banda tagjai más-más projektjeikkel szorgoskodtak. Spanyol riff lövészeink 2012-ben rukkoltak első szóban forgó második lemezükkel, a Planet Of The Black Sun-nal. Kilenc dalos lemezükön minden adott, ami egy igazi, dögös stoner metal albumhoz kell. A gitárok a sabbatista iskola torzított hangjain adják az áldást, amikhez egy karcos bourbonben áztatott Jézus hangja szól. A nyitó Against The Storm egy lendületes, darálós gyöngyszem hihetetlenül fasza énekkel. A gitárok folyamatosan tolják torzított, sivatagos, kavargós riffeiket, amiknek hangjaira akaratlanul is felszisszen pár sörös doboz.  

Ez után jön a bitang erős Satellite, amiben szinte kirúgják a hangfalak oldalát. Ez egy igazi stoner sláger nóta, ami még a Red Fang repertoárjába is simán beférne. Az ezt követő Desert Sun, ahogy a címe is mutatja egy tüzes desert rock – bleus rock nóta forgószél erejű riffekkel, amik kissé átszöknek a kapatosabb C.O.C.-s hangulattal megjáratott Tell Me és Fuel Aeter párosába. A két dalban van valami hipnotikus, vagy inkább összekapcsolódás és amolyan átmenet képeznek a Kyuss-féle sivatagos hangok, valamint a szabbatista doom röfögései között, akitől szinte szárazon is el lehet élvezni. A Fate visszahozza a megszokott pörgős, száraz riffeket, melyben a banda kihasználva egy teljes mélyre hangolt ritmus palettát, melyekkel igazán masszív tempód adnak a dalnak. Majd ez elektromos delejezésű Broken Bones erős ropogásaival folytatják a sort.

A lemez végéhez érve a Blasted Out Bullet a doom metal mély sivatagból hozza fel enyhén slide szólós örvényeit és jókora mocsaras szaggatással tálalja elénk azokat. És hogy teljes legyen a záró kép Walking On Water delies bágyadtságában vehetünk egy felfrissítő riff-fürdőt, ami egyben megfelelő és remek hangulatú levezetés kínál.

A Planet Of The Black Sun egy igazi riff tenger, egy erős énekhanggal. Ezzel a kilenc dallal nálam simán lőttek egy 10-est. A banda pár évvel később kiadott egy újabb, hasonló kaliberű lemezt (Dead Wilderness) és egy live-session stúdió koncertet, melyeket bandcamp oldalukon

április 03.,
május 04.,
május 05.,