A Wacken Metal Battle Hungary 2022 tehetségkutatójának 10-bandás fináléját a szervezők és a zsűri oldaláról bemutató cikkünk második részében megerősítést nyerünk a fesztivál céljáról. A hatalmas metal örömünnep hivatalos magyar résztvevőjének kiválasztójáról a zsűri szemszögéből is kapunk újabb gondolatokat. Ebben a részben Sütöri Olivérhez csatlakozik Vörös András (Ørdøg, Superbutt és FreshFabrik) mint a másik szervező, illetve a bulinak helyet adó Barba Negra színpadját, technikáját jól ismerő Pócsi István is gondolata zárj a cikket.

Örömmel fedeztelek fel személyesen is a sátorban. Ebben az évben a szereped a szervezésben, válogatásban? Feltételezem, hogy már jól az elején kezdted te is „munkát”.

András: Igen, ezt a kezdetektől fogva együtt csináljuk Olivérrel, és mint a korábbi években, az én szerepem idén is a háttérmunka megszervezése volt. Ebben két kiváló kolléga volt segítségemre, akik nemcsak tapasztalt szakemberek, de maguk is zenészek: az előkészítésben és a kommunikációban Kovács Attila (Watch My Dying, Sear Bliss, Kill With Hate meg még sok zenekar, köztük a Superbutt egykori gitárosa), a helyszíni lebonyolításban pedig Érsek Gábor (Insane). Mind nekik, mind a Barba Negra és a Passion Backline stábjának a legnagyobb köszönettel tartozunk, mert hihetetlenül profi volt minden. Az egész rendezvény úgy ment le tíz zenekarral, rendkívül feszes tempóban, rövid játék- és átszerelési időkkel, hogy a közel tízórás időtartam alatt egyetlen perc csúszás sem volt. Ja, és köszönjük a Pécsi Sör támogatását is, akik a helyszínen is ellátták némi sörrel a fellépőket, a nyertes Red Swampnek pedig egy teljes évig biztosítják a sörutánpótlást a próbaterembe vagy a koncertekhez.

Neked annak idején honnan jött ez az ötlet? Kitől származott? Elég erősnek, pezsgőnek gondoltátok a magyar rock-metal szcénát ahhoz értelme legyen?

András: Hú, hát ehhez jó messzire vissza kell menni az időben. Talán vannak, akik emlékeznek még a BPRNR-re a 2000-es években aktív zenei közösségünkre és vállalkozásunkra. Már jó 15-20 évvel ezelőtt is rendeztünk tehetségkutatókat, illetve szerintem jobb szó erre a zenekari verseny, mert aki ezeken fellép, az már messze túl van az amatőr kategórián. Az egyik ilyen versenyünk szintén nemzetközi volt, közös osztrák-magyar szervezésben, emiatt pedig volt már tapasztalatunk az ilyesmiről, amikor Olivérrel egymásra találtunk. Az pedig nem kérdés, hogy a magyar szcéna van-e elég erős ehhez. Mostanra már ráadásul nemcsak a zene minősége, de a megszólalás és a színpadi kiállás tekintetében sincs semmi lemaradás. Tényleg ott tartunk, hogy ha minden háttérinfo nélkül eléd kerül két zenekar, elsőre nem biztos, hogy meg tudod mondani, melyik jön Lajosmizséről és melyik Los Angelesből. Ez persze más országokra is igaz, elég csak az ukrán Jinjer világsikerére gondolni, de itthonról is akad példa bőven, a Thy Catafalque-tól az Ektomorfon át az Alestormban gitározó Bodor Mátéig, de simán lehetne még sorolni másokat is.

Milyennek látod aktív zenészként ezt a rendezvényt? Jártatok a korábbi bandáddal huzamosabb ideig tartó külföldi túrákon is, itthon is népszerű a csapatotok. Mire tud felkészíteni egy ilyen válogató?

András: Mindig azt szoktam mondani, hogy olyan zenekart én még nem láttam, amelyik tehetségkutatón nyerte volna meg a karrierjét (bármit is jelentsen ez a karrier szó, persze). Ezt most is tartom, és úgy gondolom, hogy az itt kialakult sorrend csak pillanatfelvétel, ami akkor és ott igaz, de lehet, hogy már másnap sem ugyanígy alakulna az eredmény. Kár. hogy nem lehet öt, vagy akár mind a tíz zenekart kiküldeni. De nem is ez a lényeg, mert igaz ugyan, hogy Wackenben játszani óriási élmény, és komoly ugródeszka is lehet, de önmagában egy ilyen fellépéstől nem fog változni semmi. Annál fontosabb viszont a kapcsolatépítés, nemcsak ott kint, de itt is. Egy ilyen eseményen új barátságok szövődnek, találkozik egy csomó mindenki, a zenekarok és közönségeik is. Utóbbiak közül biztosan nem kevesen vannak, akik egy-egy produkciót itt láttak először, de nem utoljára, előbbiek pedig már szervezhetik is a közös koncerteket az ország minden táján. Nekem személy szerint is ugyanilyen fontos és jó a Metal Battle, mert gyakorlatilag minden évben összefutok olyan zenészekkel vagy szervezőkkel, akiket én sem ismertem korábban, meg olyanokkal, akik régi barátok, de ezer éve nem láttuk egymást, és mindig úgy válunk el, hogy oké, akkor hozzunk majd össze valamit együtt. És az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor mindig képbe kerülök arról is, hogy kik és mit csinálnak a nálam fiatalabbak közül, akiknek a fellépéseire a család, munka és a saját koncertjeink mellett már elég ritkán jutnék el.

Vajon a nyeremény, azaz a Wacken-fellépés ismeretében, célja is a rendezvénynek, hogy felkészítsen valamilyen profi, feszes előadásra?

András: Mindenképp, de szerintem ezzel az itt fellépőknél már nincs semmi gond. Ők már rég nem kezdők, hanem olyan kész produkciók, amik bárhol megállják a helyüket a világban. Nekünk csak abban kell segíteni, hogy ezt legalább egyikük meg is mutathassa a világ egyik legkomolyabb fesztiválján, Wackenben.

Olivér: Ahogy mondtam korábban is, láttam és tudom, hogy ez milyen lehetőség egy zenekarnak. A kijutás az csak az egyik dolog. Ott már a Wacken-networking lehetősége számít. Egy jó zenekar az ott létesített kapcsolatokból fog a későbbiekben profitálni. Mi tudjuk, úgy gondoljuk, hogy jó zenekarokat küldünk…

Értem, tehát a sült galamb nem fog senki ölébe hullani, de ti mégis, miután ők megdolgoztak érte, maguk is segítetek nekik, hogy egy kisebb azért odahulljon…

Olivér: Igen, ilyesmi. Ott a backstage-ben kifüggesztik a számos fényképet, elérhetőséget, nekik kell élni a lehetőséggel, amit ezzel a tehetségkutatóval mi biztosítunk a csapatoknak.

Itt ugyanazt a műsort látjátok, amivel a nyertes banda majd a kinti Wacken-sátor közönségét fogja szórakoztatni?

Olivér: Ez rajtuk múlik. A slot-ot mi adjuk meg, ez 20-25 perc. A zenekar pedig eldönti a műsorát, ami lehet az, amit majd kint előadnak. Mi azt értékeljük, amit itt előadnak.

Egy tehetségkutató akkor ér sokat, ha bizonyos értelemben nem engedi el a felfedezett kezét. András, mint zenész, és egyben szervező-zsűritag te pl. hogyan gondozod a nyertes csapat lelkét a majdani fellépésig? Illetve hogyan teszitek ti, szervezők?

András: Én szándékosan nem veszek részt a zsűrizésben, pont azért, mert aktív zenész vagyok, és szinte biztos, hogy az itt fellépők közül sokakkal álltunk vagy állni fogunk együtt színpadon. Ez idén is így volt, hogy mást ne mondjak, a Reason fél gárdájával együtt zenéltünk tavaly a Fekete Zajon a Thy Catafalque-dalokat előadó Mezolit koncerten (az ő énekesük, Dudás Gábor ráadásul a TC rendes zenekari felállásának is tagja lett), de a Voiddal is volt közös fellépésünk már nemegyszer. Szóval én nagyon hülyén érezném magam, ha minősítenem, pontoznom kellene olyanokat, akik nekem inkább kollégáim, akár barátaim is, arról nem is beszélve, hogy általában jobb zenészek, mint én. A szintén idén színpadra állt Lugosi Daninak a Polytripből például a cipőfűzőjét se köthetném meg, ha azt nézzük, hogy kit milyen zenei tehetséggel áldott meg a sors, de mondhatnék másokat is. Éppen ezért áll a zsűri inkább újságírókból vagy olyanokból, akik valóban kívülről tudják értékelni a produkciókat. Ami meg a győztes Red Swampet illeti, velük egyébként is élő a kapcsolatunk, számtalanszor játszottunk már együtt, olyannyira, hogy a nevük rendszeresen előkerül a mi turnébuszunkban is, sztorizás közben. Legutóbb, tavaly szeptemberben a fehérvári Yippifeszt után a dobosunkkal úgy megmulattak ugyanis, hogy másnap délután a mi Zolikánk felesége annyit küldött sms-ben, hogy „ne haragudj, hogy zavarlak, csak annyit szeretnék megtudni, hogy szerinted él-e még a férjem, mert haza mindezidáig nem ért”. Szóval, persze, mi nyilván amúgy is beszélünk, velük, meg a többi zenekarból jónéhánnyal is, és ha bármiben tudok segíteni, akkor próbálok. A konkrét Wacken-fellépés kapcsán viszont Olivér az illetékes, mert ő van kint minden évben, ő tudja igazán, mi történik ott.

Így a szakszerű választ megkapjuk a másik rutinos szervezőtől:, Olivértől: Össze fogunk ülni a mostani nyertessel a Red Swamp-pel. Elmondunk nekik hasznos tippeket.

Van tehát egy check-list-ed, amit fontosnak tartasz átadni ma már?

Olivér: Persze, van ilyen listám. Nevek említése nélkül mondom, hogy előfordult már, amikor egy innen nyertes csapat jól tudta, mely napokon van ott a rendezvény, de a csapat jó rész már hazajött a néhány nap vége előtt. Bizony, ha elnyerték a lehetőséget, akkor ott kell lenni, megismerni, hogyan működik a rendezvény, a fellépés. Aki ott bejut a döntőbe, helyezett lesz, akkor külön klipeket forgatnak róla, a Deutche Welle riportot készít velük. Keretbe foglalják a belük történteket – így az nem jön ki jól, ha már nincs ott a banda fele, vagy a nagy része. Ha meg nem hiszik, hogy elsők lehetnek az ottani Metal Battle rendezvényen, minek mennek oda?

Hadd tegyek egy megjegyzést, én sem tudtam pontosan, hogyan vágjunk bele pl. ebbe a beszélgetésbe, pusztán érdeklődésből, lelkesedésből, kapcsolatok híján. A kapcsolatteremtésben tehát elkélhet a segítség egy zenekarnak is .

Olivér: Pontosan. Ezért fogunk a mostani győztessel is beszélgetni arról, hogy miért mennek és mit fognak (valószínűleg) tapasztalni, mi miért fontos ott, azon a helyen. Szépen összeülünk és megbeszéljük a listát. Ők [Red Swamp] éppen budapestiek, de ha mondjuk nyíregyházaiak lennének akkor is megoldanánk ezt a beszélgetést.

Hallhattam a produkciók után elmondottakat, legalább 2-2 hozzászólást, mintegy útmutatásul, vagy jól megformált véleményként. Némelyik persze nem okozott osztatlan sikert, volt hogy a közönség is felmorajlott. A komoly téttel bíró rendezvénynek mégis kötetlen hangulatára jellemző, hogy az átszereléskor beszédbe elegyedhettem bárkivel a zsűriből. Nagyon közvetlenül és érdeklődéssel nyilatkoztak szinte bármiről…

A zsűrizés előtt néztek videókat is a csapatról, hogy mire számítsatok? Vagy a zeneanyag és a koncert pillanatai döntenek?

Olivér: Igen, részt vettem az előválogatón. Ott a zenekarok által feltöltött 2-2 videót néztük meg és értékeltük. Régebben még dalokat, lemezt töltöttek fel a csapatok, ma már a videoklip a mérvadó.

A második-harmadik átszereléskor pedig a rendezvénynek helyet adó Barba Negra képviseletben, a gyakorlott zsűritag: Pócsi István mondta el: – Azt jó volt megtapasztalni amikor egy korábbi évben építőnek szánt kritikával is illetett zenekar a következő évben éppen abban fejelődött, amiről beszéltünk.

Mi pedig várjuk a Red Swamp eleven tapasztalait, valószínűleg hírt tudunk adni a Wacken-fellépés kalandjáról. Addig pedig további három csapattal készült interjúnkat olvashatjátok a felületen a következő napokban.