Wald Krypta
Possessed by nothingness

(Eternal Death • 2021)
kronusz88
2022. február 21.
2
Pontszám
8

Az amerikai Eternal Death egy kis underground kiadó (nálunk a Total Darkness Propaganda terjeszti kiadványait), melynek saját anyagait már egy ideje figyelemmel kísérem, és egyik nagy kedvencem tőlük ez a zenekar, a Wald Krypta. Harmadik nagylemezével jelentkezik,a napjainkban egyáltalán nem meglepő, kéttagú mizantróp black metal projekt, és ez már a harmadik logo is, amit látok tőlük. Hozzátenném ez véleményem szerint, a legjobban hozzájuk illő. Úgy gondolom,hogy egy zenekar életében a harmadik album mindenképpen mérföldkő. Hőseink esetében is érvényes ez,nemsokára ki is térek rá miért.

Az első demójuk a Pandemic Winds óta mindig megvásároltam a kazettájukat (az újat vinyl lemezen), és azt kell hogy mondjam hogy folyamatosan hozták azt a szintet amit jelen esetben szerény személyem elvár. Legjobb szavak zenéjük hangulatára talán a mizantróp, a végtelenségig szomorkás, elsöprő erejű, ösztönszerű (ebből adódóan jellemző rájuk a pontatlan játék is, de szerencsére ez nem megy a lemezek hangulati minőségének rovására). Ez black metal. Az eredeti igaz underground szellemiségben. Nem akar több lenni mint ami, és ez előnyére is válik az anyagaiknak. Ez az a fajta zene,ami nagyon keveseket ragad el, de azokat el nem ereszti.Borítóik is (már említettem, de majdhogy mindig más logo rajzzal) ezt a szellemiséget ápolják, középkori körítéssel.

Nekem elsőnek nem tetszett az új lemez. Nem tudtam hova tenni.Vannak esetek,amikor zenekarok (lásd például „Nargaroth-Semper fidelis”) mintha túl akarnák kicsit tolni ezt a „true nekro” hangzást, közben pedig irtózatosan jó, hangulatos riffeket kreálnak. Nekem a Wald Krypta harmadik albumának első hallgatása már kicsit „soknak” tűnt (mint említettem a fontos állomás, a harmadik lemez), az első kettő, a Nature Enigma és a Where None Remains”után. Nehezen barátkoztam meg a szinte zavaró nekro hangzással, és azzal a primitívséggel amit náluk én még csak részben tapasztaltam.De többszöri hallgatás után összeállt bennem a kép, és megértettem mit szeretnének kifejezni. Mert ez igazán a zenekar üzenete, ez a mérföldkő harmadik lemez. A totális elidegenesedés. Ezt az érzést csak zavaró eszközökkel (lásd Lo-fi hangzással) lehet igazán bemutatni. Úgy tudtak dalokat írni, hogy az elviselhetetlen riff halmazok sokadik hallgatás után összeállnak, és értelmet nyernek. Megnyitva ezzel egy teljesen új dimenzióját a tudatnak. A zenekarnak ez a képessége már az első két albumon is bevált, de ezen már tényleg nagyon extrém a hangzás.

Dalokat külön nem emelnék ki, a hallgatót elnyeli úgyis a totális nyers káosz, szélvész gyors nagyon pontatlan tempókkal, majdhogy demós megszólalással. A bandcamp oldalukon a francia black metal zenekarok világához hasonlítják őket-ez részben helytálló. A Vlad Tepes,Mütilation világához elég közel áll a lemez. Heresiarch vokáljai kicsit előtérbe kerültek, amit nagyon szívlelek. Brutál gonosz, ráspolyos agonizálása néhol a Satanic Warmaster-re, néha Kanwulf (Nargaroth) szenvedéseire hasonlítanak.Dalszövegeikben pedig a melankóla, istengyalázás, középkori hangulatok keverednek.

A lemez borítója egyébként nagyon tetszetős, tartalmazza a dalszövegeket is! Elidegenedés, világ gyűlölet, fájdalom. Káosz és halál. Ezek egyfajta központi témák náluk. A monotonitást, a nyers hangzásvilágot, és ezt a nagyon bizarr hangulatot bíró egyéneknek ez egy nagyon ajánlott lemez.A többiek messzire kerüljék el! Nálam beérett a cucc, ismerve az első két, illetve demós anyagaikat is!Időt kell neki adni,nem egyszerű feladat. Kíváncsian várom, hova fokozzák még ezt az extrémitást! Igaz Black Metal… nem mindenkinek!

Hexvessel Hexvessel
április 24.