Wardruna – Nordic Night Open Air Tour (2022)

Lényegébe véve, Einar Selvik és csapata az elmúlt években „körbe lőtték” a fellépéseikkel hazánkat, de eddig egyetlen itthoni állomásra sem került sor. Amikor végre megrendezésre kerül egy ilyen hazai rendezvény, akkor az ember elsőnek nem is hisz a szemének, hogy tényleg jól látja-e a hosszas koncert listában a HU vagy Budapest megnevezésű helyszínt. A Nordic Night Open Air Tour névre keresztelt turnésorozat ezúttal elhozta a rajongók számára azt, mait már tényleg nagyon régóta vártak. Így Július hatodikán, a Barba Negrában megrendezett Wardruna koncert egy régen váratott, és nem utolsó sorban vágyott esemény beteljesülése volt, amit meglepő módon már nem árnyékolt be a világban dominánsá vált bizonytalanság fenyegető árnya sem. Sőt, mondhatni az idő és a koncert helyszín nem is lehetett volna ennél ideálisabb.

A szabadtéri helyszín és az időjárás is rajongók kedvében járt. Az előző hetek embert próbáló forrósága a hét elejére kellemes nyári idővé szelídült.  Mi lehetne kellemesebb, mint a nyár kora esti óráiban a szabad ég alatt igazi zenét hallgatni, igazi muzsikusoktól? Aznap este mindenkit a Wardruna produkciója vonzott, de ezen a koncertsorozaton az őket kísérő előzenekarként fellépők is roppan ígéretesek voltak és természetesen be is váltották a hozzájuk fűzött reményeimet. A szervezők a hétórás kezdést egy kicsit előbbre hozták, amit igazából nem is bántam. Érkezést után egy gyors pillantást vetve a merch-re, ami az szürreális árak miatt már-már szinte érdektelenné is vált. A korai kezdés ellenére tisztességes publikum gyűlt a színpad elé. Én is gyorsan arrafelé vettem az, mert Lindy-Fay Hella és Dei Fanre már javában játszott a nemrég megjelenő második Hildring című nagylemezükről és őket mindenképpen látni szerettem volna.

A szabadtéri koncertnek a hátránya (az esetleges rossz idő mellett), hogy a finom hangok szétverődnek, így a zenei részletek nem igazán tárulkoznak fel előttünk. Továbbá a bulihelyszín a főút mellett található, így óhatatlanul belezavart a közlekedés. Szerencsére ez azért nem vont le a rendezvény érdeméből, valamint a látogatók és a fellépők lelkesedéséből. A Einar Selvik kel szorosan együttműködő énekesnő egyedi hangja és karizmájának köszönhetően az underground zenei éra elismert tagja lett. Számos zenekarban vett rész, mint vendégénekes (pl.. Darkened, Faun stb.) Számomra az hölgy eddigi lemezei nemigazán ragadtak meg, de így élő előadásban nagyon tetszetős volt. Mindenki élvezte Lindy előadását, amit szép tapsvihar nyugtázott.

A második fellépő az alternatív/indie, pop-rockként is aposztrofált norvég Kalandra volt. Igazából felesleges is skatulyákba erőltetni a csapat muzsikáját, mert a zene önmagáért beszélt. A banda a Wardruna Helvegen című dalának a feldolgozásával robbantak be 2020-ban. (Ennek a videóját eddig több, mint négymillióan látták a legnépszerűbb videómegosztón, amit el kell ismerni, igen szép számú megtekintés). Most lehetőségünk volt ennek a feltörekvő zenekarnak a dalait személyesen is átélni.  Katrine Stenbekk hihetetlen energiával dolgozott a színpadon. A törékeny, aprócska fiatal hölgynek elképesztő hangja van. Be is bizonyította, hogy nem csak a felvételeken, hanem az élő műsorban is hozza ezt a fantasztikus és egyedi orgánumot.  Talán egy dal kivételével a dalrepertoár a The Line című első lemezükből került ki.  Nem igazán néztem az időt, de körülbelül jó három-negyedórát játszhattak. Aztán átadták a porondot annak, akiért aznap este mindenki odalátogatott a Barba Negrába.

Elég hosszas, türelmet próbáló hangolgatás, beállítás, rendezgetés és pakolgatás után végre minden tökéletesnek bizonyult, hogy elfoglalja a színpadot az este sztárja, a Warduna. A műsort a Kvitravn című nótával indították. Einar-t a háttér vokálban Lindy-Fay Hella és Katrine Stenbekk segítette. A produkcióban még két ütő hangszeres, egy nikkelhárfán játszó és egy fúvóhangszereket kezelő vendégmuzsikus foglalt helyet.   Az ősi világot időző ritmusok és dallamok egyből a bűvkörükbe zárták a publikumot. Volt ott kürt, ováció, tapsvihar, fütty minden, amit a közönség csodálatos nóták elismeréseként jelzett. Közben be is sötétedett, így a fények és a melódiák együttes hatása még lenyűgözőbb volt.   

Einar márványból kifaragott arccal nyomta végig a számokat. Semmilyen interakciót nem mutatott a közönség reakciója nyomán. Azt gondoltam magamban, hogy ez egy igazi kő-viking arc, aki totális megszállottja annak, amit csinál és teljes mértékben áthatja az ősiségük szellemisége. Aztán sor került az utolsó nótára és a közönség megörült. Persze a szó legjobb értelmében. Erre más hősünk is elmosolyodott. Mint kiderült nem egy menhir, hanem valójában egy nagyon közvetlen, kedves és humoros figura. Egy kis szellemi táplálék és közvetlen humorizálás után nem tehettek mást, mint előadták a zenekar legnagyobb slágerét a Helvegen-t. Látszott, hogy a tagokat is megérinti az itthoni közönség reakciója. Végül meghajoltak és távoztak a színpadról. Azonban a rajongók nem engedtél el Einart.

A muzsikusnak  nem nagyon volt más választása, mint még egy dalt letolni. Ezt már csak egyedül tette. A Voluspá című dalt játszotta el a líráján. A nóta Ragnarökről szól. A dal előtt egy rövid felvezetőben, végre egy értelmes magyarázatot is hallhattunk annak igazi jelentéséről. Ami nagyon mesze áll attól a pop-kultúrától, ami a skandináv mitológiából lett. A szám végén ő is elbúcsúzott és megígérte, hogy még visszatérnek hazánkba. Legyen így, mert fantasztikus koncertet adtak. A közönség is odatette magát. Minden szuperül sikerült. Reméljük, hogy lesz még lehetőségünk a közel jövőben egy ilyen alkalmon részt venni. Addig se felejtsük el, hogy az év végén szintén a hazánkba látogat a óriási népszerűségnek örvendő Heilung is. Nagyon bízok benne, hogy a sors rendező elvei ezt lehetővé is fogják tenni, de minden rajongó számára, aki részt szeretne venni rajta.