Azt hiszem minden hazai metal kedvelőnek ismerősen cseng a Papi Zoltán által működtetett rajongói magazin a Burning Sun Fanzine neve. A heavy / power / thrash metallal foglakozó lap minden számában válogatott újdonságokat és csemegéket kínál a műfaj kedvelőinek, ami leginkább Zoli elkötelezett fanatizmusának és kíváncsiságának javára írható fel. Magazinjának nem régiben jelent meg a tizedik lapszáma, melyben a lemezismertetők mellett számos interjú is helyt kapott. De most nem is a magazinról szeretnék beszélni, hanem inkább a mellette sorosan működő Burning Sun Records tevékenységéről, amellyel időszakosan jelentkezik egy-egy tribute kiadványával. Ha jól tudom a sort a Pumpkin Invaders – An Underground Tribute to Helloween kezdte, majd a Cosmic Rays – An Underground Tribute to Gamma Ray és az idén márciusban napvilágot látott Wild Privateers – An Underground Tribute to Running Wild folytatta. A kazetta formában megjelent tribute válogatáson kanadai, olasz, brazil, argentin, svéd, finn bandák, vagy inkább, hogy stílusos maradjak, metal kalózlegények tisztelegnek a Rolf „Rock ‘n’ Rolf” Kasparek énekes/gitáros vezette német heavy metal legenda a Running Wild előtt és emelik magasra Jolly Roger koponyás zászlaját.
Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok se egy nagy tribute, se egy nagy Running Wild rajongó. Így teljesen laikusként láttam neki az anyag hallgatásának. A nyolc dalt tartalmazó kazetta A-oldalát a klasszikus heavy/speed stílusban utazó perui Blizzard Hunter csapata nyitja az 1991-es Blazon Stone album címadó dalával. Az amúgy is himnikus hangulatú dalt egy igazán lendületes, tüzesen izzó heavy metal himnusszá gyúrták át, amibe jócskán beletették a saját stílusukat is, nem csak simán lemásolták az eredeti kópiát. Ezután a kanadai heavy/power metalos Lycanthro jön az ikonikus Port Royal feszes dallamival, amit némi billentyűs témával is megtoldottak. Igazán hatásos lett, koncerten abszolút tömeg megmozgató dal. Csak úgy mint a folk metalosra fogott olasz Silverbones átdolgozása az Into the West. Nekem kicsit az Alestorm és a svéd kalóz metal banda, a Ye Banished Privateers hangulatát hozza, de egyébként nagyon is szerethető lett. Az oldal utolsó dalát a brazil BlackChest hozza. A dél-amerikai vizeiről érkező kalóz horda egyébként is járatos a témában, hisz maguk is amolyan kalóz metalt játszanak. Az általuk hozott The Phantom of Blackhand Hill vad, pattogós riffei igazi kartácstűzként adják vissza az eredeti dal energiáit.
A B-oldalon a germán metalos Invictus kezdi meg a támadást a Riding the Storm-mal. Mondhatnánk, hogy könnyű dolgok van, hiszen nekik ez hazai pálya. És valóban, a klasszikus speed/heavy metalos banda szinte Helloween-i szárnyalásokkal hozza a himnikus dallamokat és a szélsebes fémveretes témákat. Egyedül talán csak a kissé tompa hangzás írható fel hátrányukként. Ez után jön a svéd Blazon Stone, akik mondhatni zsigerből játsszák a 2000-es Victory album jól ismert csatadalát, a The Hussar-t. De valami hasonlót művel az argentin heavy metalos Steelballs is Lion of the Sea feldolgozásával. Utolsónak pedig a sok pörgős nóta után egy könnyebb glam rock fennhangú feldolgozást kapunk a finn Thundersson csapatától. Bár igaz választott dalukat a Me & the Boys-t eredetiben meghallgatva… hogy is mondjam inkább egy csajozós tupír nóta semmint egy veretes tétel. Nekem ez egy kicsit agyoncsapta a végét.
Mindent összevéve ez egy tökéletes főhajtás egy mai aktív metal legenda munkássága előtt. Zoli pedig remélem a jövőben is hasonló remek összeállításokkal lep meg minket.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Érdekes gyűjtemény.
És jó, hogy egy ilyen fanatikus fanzines-kiadó-zenehallgató munkája is bemutatásra került.