Annak idején, még 2012-ben merő véletlenségből bukkantam a Sentio Ergo Sum névre keresztelt hazai zenekar három számos EP-jére, ami azonnal megvett magának kilóra, azóta várom, hogy a formáció, ami szerencsére változatlan maradt a zenekar gyermekkorának viszontagságaival szemben, új dalokat rögzítve megjelentesse bemutatkozó lemezét. A rövid ízelítő kapcsán leírtam mindent a bandával kapcsolatos gondolataimról, hazánk doom metal színtéren elért csekély számú produktumairól, úgyhogy aki ezekre kíváncsi, az itt tájékozódhat. A szokásos köröket ezzel mintegy letudva/átugorva koncentrálhatunk az érdekes, Egsegesis Logicae címre keresztelt teljes értékű nagylemezre. Ugyan a lemezt sokkal korábbra datálták az EP után, végül most látott csak napvilágot, még ha zenekari kiadásban is. Az élénk színvilággal rendelkező borítóról egyszerűsége ellenére ordít a keserűség, magány, szemet vakító erőssége megalapozza a gyönyörű fájdalmat, amit a lemez maradéktalanul képes átadni boldogtalan hallgatójának. Persze ez így igen erősnek hat, mivel én magam szinte fülig érő mosollyal hallgattam végig a már ismerős és újdonságként felcsendülő death/doom opuszokat, mivel a stílus kedvelőjeként nemzetközi színvonalat véltem felfedezni.
A minőségi dalszerzés már megmutatkozott 2012-ben is, a lemezt pedig ebbe kapaszkodva két már-már matuzsálemi korral rendelkező szerzeménnyel kezdték, apró változásokkal megfelelőre csiszolva. Ez a kettős a Siratók és a Segíts!, melyeket ugyanolyan élvezettel faltam, mint korábban, egyedül az újdonságra való szomjazásom fel-fel böffenő gondolata tudta elrontani a dalok maradéktalan élvezetét, de hamarosan megvigasztaltak azzal, hogy a folytatásban semmivel sem különböző, remek dalokkal örvendeztettek meg. Ilyen a harmadikként felcsendülő címadó szerzemény, az Egsegesis Logicae, ami címe ellenére szerencsére magyar nyelvű. Nem vagyok ellene az angolnak, sőt más nyelvekkel is gyorsan megbarátkozom egy-egy lemez megismerésekor, de ilyen remek hangulatot teremteni itt csak magyarul lehetett, a szövegek szerves részei a zenének, egyes részektől a hideg futkosott a hátamon. A változatos énekkel kombinálva pedig olyan élmény volt ez a dal, ami már rég nem ért hazai lemezzel kapcsolatban: a majd negyed órás dalt újra és újra meg kellett hallgatnom. A melódiáktól sem mentes, gótikus felhangokkal is megtámogatott tiszta ének mellett a minőségi hörgés, károgás, ezek egymásnak történő válaszolgatása, a keménység mellett folyamatosan megbújó dallamok és a dalba ágyazott blast beatek, akusztikus búslakodások az idei év első számú death/doom tételévé avatták eddig ezt a dalt nálam.
A meglepően rövid, 4 perc alatti Álmaink c. szerzeményt akusztikus pötyögésnek, időhúzásnak gondoltam első megtekintésekor, de az időkereten való csodálkozás után rájöttem, hogy hossza ellenére egy teljes értékű új dalt kaptunk, jó szöveggel és hangulattal, nem is kellett ebből több. Az álmodozásnak tökéletesen véget vető, baljóslatúan kezdődő Novum Silentium már nem mérte olyan szűkmarkúan a homokóra pergő szemeit, majd 9 percével monumentális és most már mondhatunk ilyet, tipikus Sentio szerzeményként a lemez legsötétebb folyamaként hömpölyög hallójáratainkba egy fantasztikus nyitó riffel, aminek következtében kénytelen vagyok elismerően csettinteni mindkét Attilának (gitárosok), mert eddig az ének mellett kevésbé figyeltem a játékukra, holott végig tolták a minőségi doomot. Ha már hangszerek, akkor érdemes megemlíteni Szenti Árpád dobjátékát, mert a változatosság jegyében püfölte végig a bőrőket, időnként már soknak is éreztem, de egész jól segítette a bandát abban, hogy elkerülje a hasonló anyagok legnagyobb rákfenéjét: az unalmat.
A lemezt a korábbi EP-n szereplő, zenekar nevét viselő Sentio Ergo Sum zárja. A dal nem új, de az ablakok becsukásával, a fény kizárásával tökéletes befejezést nyújt ennek az albumnak, amit fizikai formában, szövegkönyvvel (érdemes) be tudtok szerezni potom 1500 Ft-ért a zenekartól, vagy akár hamarosan letölthettek a zenekar valamely oldaláról (bandcamp, soundcloud). Pontot ezúttal is kénytelen voltam lopni tőlük, de ez nem a minőség vagy hangzás miatt történt, hanem mert éhessé tettek anno 2012-ben és az új dalok mennyiségével csak elhúzták az orrom előtt a húsos tálat… Persze a termékenység nagyban függhet attól, hogy valószínűleg nem ebből élnek és ezután sem ebből fognak, remélem azonban nem kell megint 5-10 évet várnunk a folytatásra és a pozitív visszhangoknak köszönhetően búslakodhatunk még együtt hasonló színvonalon. Aki még nem hallotta a régebbi dalokat és magyarul akar minőségi death/doom zenét hallani, annak biztosan nem okoznak majd csalódást, a zenekar régi ismerőseinek pedig nem is hozhatnám meg jobban semmivel a kedvét az immár szöveggel látható címadó dalnál, úgyhogy hallgassátok!
