Abigor
Taphonomia Aeternitatis - Gesänge im Leichenlicht der WeltAbigor

boymester
2024. január 23.
1
Pontszám
10

Le a kalappal az osztrák Abigor előtt, ismét. A 2023-ban harminc évessé vált zenekar utolsó lemezére 2020-ban úgy hivatkoztam, mint egy igazi ajándékra a karácsonyfa alatt és ez most sincs másként. Ugyan kicsit késve értem utol magam a decemberben megjelent Taphonomia Aeternitas – Gesänge im Leichenlicht der Welt kapcsán és le is csúszott a szokásos listázásról, kétség nem férhet hozzá, hogy az elmúlt esztendő kiemelkedő anyagáról van szó. Egy ilyen hosszú pályafutás esetében ezt leírni ritkán adatik meg, úgyhogy mindenképp példaként lehet emlegetni a zenekar munkásságát. Tudom, sok az ömlengés már a cikk elején, de a kerek pontszámot valahogy meg kell indokolnom és nem egyszerű ezt szavakba önteni. A zenekar igazi különlegessége, sajátossága, hogy most is képesek voltak a megújulásra, ahogy eddig minden albumukon. Az Abigor értékét nem feltétlenül egy saját hang, egy csak rájuk jellemző atmoszféra adja, hanem ez a képesség, ami immár 13 kiadványon keresztül nyomon követhető. Talán az ezredforduló környékén volt némi bizonytalanság, amikor az énekért felelős Silenius (Summoning, Amestigon, Kreuzweg Ost) távolabb került a masszívnak mondható Peter Kubik, Thomas Tannenberger párostól, visszatérésével azonban új erőre kapott a projekt. A már említett 2020-as Totschläger ennek fényében egy „vissza a gyökerekhez” hangulatot árasztott magából, miközben egy pillanatra sem akart a nosztalgiából megélni, a friss anyagon pedig már nyomát sem találjuk ennek a hangulatnak.

Első körben a közel 50 perces anyagon jelentősen visszavettek a tempóból a korábbiakhoz képest. Rengeteg középtempós meneteléssel találkozhatunk, melyek cserébe folyamatosan változnak, kiszámíthatatlanul kanyarognak. Néhány dalban találkozhatunk combosabb robbanásokkal, gyors részekkel, mint például a nyitó Halt the Wheel of Timeless Change, Soldaten Satans kettősben, de ezek nem lopják el a reflektorfényt a modern, mégis ősiséget sugárzó riff áradattól. Thomas a szükös keretben nagyon szórakoztató dobtémákkal lendíti elő az eseményeket, a hangzás pedig támogatja is a játékát a megfelelő módon. A legnagyobb fegyvere az anyagnak mégis Silenius, aki talán még sosem nyújtózkodott ennyire széles skálára vokalizálás területén. Szokásosan gonosz, de érthető károgásából már önmagában árad a misztikum és a sötét mágia.

A túlvilági kántálások, morgások, suttogások együtt áramlanak a zenei háttérrel, együtt barangolnak egyik hangulatból a másikba, legyen szó káoszról, epikus méretű dögvészről vagy a bőrünk alá kúszó fagyosságról. Az alapképességek persze mit sem érnének akkor, ha a nagyszerű zenészekhez nem tartozna egy egészen parádés dalszerzés. Szinte már-már slágeres könnyedséggel adják el a legelvetemültebb témákat is, így annak ellenére, hogy az extrém pillanatokból sem engednek. Felfogásában akár progresszívnek, néhol elegánsan disszonánsnak is nevezhetjük a végeredményt, de igazából az egész dalcsokor egy vékony választóvonalon táncol az abszurd és a hagyományos fekete fém határán. A dalszövegek is inkább ez utóbbit veszik alapul, így nem kerülünk messze a megszokott sötétséget dicsőítő, színpadiasságtól sem mentes ritualisztikus látomásoktól.

Az Abigor tehát 30 év távlatából sem enged a huszonegyből, a black metal jelenét, jövőjét a gyökerekre támaszkodó, végletekig csiszolt zenében képzelik el és úgy néz ki, ehhez tartják is magukat. Az albumról különösebben nem érdemes kiemelni dalt, dalokat, mert egyben fogyasztandó minden rajongó számára. Minden tétel tartogat meglepetéseket, finom részleteket, amiért újra és újra meghallgatni őket. Ha nem is erőteljesen, de még így is egyre jobbnak tűnik előre haladva, ami talán az egymásra hangolódásnak is köszönhető. Számomra ennek köszönhetően a záró Forniotrs Weltenreise, Morning Star Anthropophagia kettős lett a legerősebb, mert itt csúcsosodik ki mindaz, amit korábban hallhattunk. Míves black metal rajongóknak nem fog csalódást okozni a Taphonomia Aeternitatis, mivel elmondhatjuk, hogy az osztrákok elkészítették pályafutásuk egyik legjobb lemezét, a mára már klasszikusnak számító albumaik mellett.

Abigor – Taphonomia Aeternitatis – Gesänge im Leichenlicht der Welt (2023) (1 komment)

  • Morcos Morcos szerint:

    Napjainkban ennyire „progresszíven” tálalni a már annyira kiismert old-school black metalt, na, az hatalmas eredmény. Meg Silenius brillírozása… amit itt leművelt, az alapján a műfaj abszolút elitjébe sorolandó (nálam). Egyre inkább a fejemre nő ez a lemez…!

Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.