Ainulindalë
Les chroniques d'Arda [EP] (2021)

Emlékszem, amikor fiatal kamaszként először találkoztam Tolkien halhatatlan mesterművűvel A Gyűrűk Urával. Úgy éreztem, mintha pontosan nekem írta volna. Minden szépségével, epikus magasságával, mélységével, a fantasztikusan részletes természetleírásaival teljes mértékben magával ragadott. Noha nem nosztalgikus ömlengésnek szánom ezeket a gondolatokat, mert nem csak rám, hanem az előttem lévő generációkra is ilyen hatást gyakorolt (és remélhetőleg a jövőben is hatni fog). Bizonyára sokan lesznek, akik másként gondolják, de én úgy vélem, hogy  Tolkien világának zenei interpretációja leginkább a black metálban eresztett komoly gyökeret. Talán, mert ez az a zeni irányzat a hol a dallamokkal a szépség és a keménység, zordság és a lágyság nagyon árnyaltan kifejezhető. Persze, vannak fantasztikus folk és neoklasszikus zenekarok is, akik szintén hűen visszaadják a műveinek hangulatát. Ezen esetben is egy Tolkien ihletésű epikus-atmoszférikus black metal zenekart ismerhetünk meg Ainulindalë kapcsán. (Akik esetleg nem ismernék mélyebben Tolkien világát, a teljesség igénye nélkül, csak nagyon velősen: az Ainulindalë a Szilmarilokban szerepel, mint Ainuk Muzsikája. Azaz a Világ zenével történő teremtésének a mítoszaként.)

A csapat első kis albuma a Les chroniques d’Arda (tünde nyelven Arda a világmindenséget jelenti) a Naturmacht production kiadványaiként mutatkozott be.  A francia csapatról szinte semmi információ nem áll rendelkezésre.   A jellegzetes Moonroot art logó (Belore, Eard, Antigone’s Fate stb.), és a stílus berkein belül igen gyakran alkalmazott Albert Bierstadt festmény árulkodóan hat, hogy itt bizony egy jól behatárolható zenei irányvonat képviselő black metal formációval ismerkedhetünk meg.  Tagadhatatlanul pofásra sikerült a kiadvány. De a külsőségek és a névválasztás fanfárjai nem igazán hirdetik az egyediségre való törekvést. (Van  ezen a néven egy viszonylag jól ismert, de nem túl aktív egyszemélyes francia neo-folk zenekar is.) Viszont a zenei tartalom erre rácáfol. Ne gondoljuk azt, hogy a stílus berkeitől eltérő nagy kicsapongásokat hallhatunk, de nem annyira szigorú módon követik a Nagy Klasszikust, a Summoning-nak a zenei alapjait, akiről most már mondhatjuk, hogy stílust teremtett a black metál érában. A  Természetesen elmaradhatatlanok a metálba ágyazott hősi harsonák, szintiszőnyeg (kórusok) és heroikus dallamok. Az Ainulindalë kapcsán sokkal nagyobb a hangsúly a gitár témákon. Néhol egész thrash-es, power metálos fogásokat is hallhatunk, de szigorúan a black metál jegyében! A dalokra inkább a szikárság, semmint a merengő dallamosság a jellemző. A harsány black metál vokál mellett néhol tiszta énekkel is megörvendeztetik a hallgatót. Viszont, ezek nem karakteresen jellemzik a produkciót. Egy kicsit furcsa volt, hogy Tolkien világából merítkező dalok francia nyelven szólalnak meg, de gyorsan elragad a zene, és ez a kis furcsaság már fel sem tűnik. (A Moongates Guardian ugyan ezt teszi. Aki többnyire orosz nyelven jeleníti meg Tolkien varázsát.) A kis albumon négy szám kapott helyet, ebből az utolsó az Et même les milles cavernes se sont vidées…. („Ezer Barlang”, Menegroth tünde királysága, amit a törpök építettek Thingol királynak. Aki később a Szilmarilokat birtokolta.) egy nagyon ékes darabja a lemeznek. Finom ambientes aláfestés támogatja meg a varázslatosan hangzó tünde nyelven megszólaló monológot, és egy kis operaszerű női éneket. (Ilyenkor mindig rádöbbenek arra, hogy Tolkien milyen hihetetlen dolgot is alkotott.) Ilyen atmoszferikus részekből, női énekből szívesen hallottam volna még. Kár, hogy a többi dalba ilyen megoldások nem kerültek bele. Mert, ha a dalok teljesen rendben vannak, de annyira nem éreztem benne Tolkien történeteinek szomorkás szépségét.

Ainulindalë bemutatkozó kiadványa elég jól szerepelt nálam. Elismerésem, hogy saját zenei elképzeléseiket követik. Mindamellett, szépen alkalmazzák a stílus elmaradhatatlan elemeit is. Noha nem reformer alkotás, de egy remekbe szabott epikus-atmoszférikus black metal produkciót ismerhetünk meg a Les chroniques d’Arda kapcsán. Én vágytam volna egy kicsit több kesernyés melódiára, vagy lágyságra hogy jobban átjöjjön a történetek fennkölt szépsége.  Természetesen imádjuk Bierstadt örök-életű, lélegzetelállító alkotásait, de sokkal szívesebben vettem volna egy egyedi, a bandára világát tükröző borítómunkát. (Ráadásul annyian használták már a festményeit, hogy szinte már közhellyé vált.) A hangzás terén is hozza az elvártakat.  Minden hangszerből annyit kapunk, amennyit kell. Úgy látom, hogy van a zenekarban lehetőség, hogy az irányzat elismert képviselője legyen. A lemezt Summoning, Caladan Brood, Moongates Guardian, Belore, Beorn’s Hall, Dwarrowdelf kedvelők ne kerüljék el! A kiadvány beszerezhető a kiadó honlapján, illetve kapcsolatos Bandcamp oldalon.