Ancestral Blood
Forgotten Myths and Legends - Chapter 1

(WormHoleDeath • 2023)
boymester
2023. október 8.
0
Pontszám
8.5

Nem vagyok egy tipikus kocka saját belátásom szerint, de ha akad egy kis időm, vagy a zenén túl akarom kikapcsolni az agyamat, akkor szeretek elmerülni a videójátékok világában. Természetesen a doom metal függőségem mellé nagyívű, epikus játékok párosulnak, ha pedig valami sötét és ködös (nem feltétlenül horror), akkor viheti a pénzemet. Ilyenek a mára már komolyabb elismertségnek örvendő soulslike játékok (Dark Souls, Bloodbourne, Elden Ring stb.), de nagyon kedvelem a klasszikus platformereket is, melyekből igazán hangulatos darabok kerülnek néha a közönség elé. Nagy kedvenc például a keserédes hangulatú, rajzfilmes Ori And The Blind Forest, melyben egy aranyos kis lénnyel kell megakadályoznunk világunk végső elrothadását, megsemmisülését. Hogy mindez miért jutott eszembe egy szimfonikus black metal koronggal kapcsolatban? A válasz nagyon egyszerű: az Ancestral Blood Forgotten Myths And Legends – Chapter 1 lemeze teljes mértékben hozza ezt a fajta szórakoztató, misztikus sötétségbe burkolódzó, mégis grandiózus hangulatot, amit egy soulslike játék adhat, valamint bevezető, instrumentális tételének dallamvilága egy az egyben eszünkbe juttathatja Ori kalandjainak zenei aláfestését.

Szerencsére ez a hasonlóság persze csak az alig két perces Forged In The Fires Of Hephaestosra igaz, tehát különösebb rablásról (szerintem ez is csak a véletlen műve lehet) nincs szó a teljes anyaggal kapcsolatban.
Szokás szerint a pofás borító vonzott magához és némi szabadidő a lemezt illetően, ami szépen meg tudott lepni. Annyi információ maradt meg az emlékezetemben, hogy bemutatkozó anyagként hivatkoztak rá a promós szövegben, így egyszerűen lehengerlően hatott rám a hallott hangok összetettségének, egységességének megléte. Újraindítást követően neki is álltam a nyomozásnak, hogy kik, mikor és hogyan rakták össze ezeket az különféle mitológiai történetekkel, finom okkultizmussal foglalkozó dalokat. Nem kellett sok idő hozzá, hogy magyarázatot kapjak a kidolgozottságra: az amerikai, de erősen skandináv hatásokat felvonultató projekt lassan negyed évszázada alakult (1999) Verigo (Night Attack, Vesterian, Aeternum, Gravespawn, Mysteriarch) által, akinek egyéb elfoglaltságai mellett nem volt más lehetősége, mint elképzeléseinek csiszolgatása, polírozása, hosszú időn át. A tényleges megvalósítás is az elmúlt évtizedben kezdett megvalósulni, mivel a megszületett alapok és dalok köré zenekar is formálódott. Elsőnek Void dobos, majd Circe dalnok került képbe (ő egy hölgy, aki a ritkán előforduló tiszta énekért és a pokoli sikolyokért felelős), végül Hepar (Andronicus) basszer belépésével vált teljessé a kép. Az ének nagy része, a billentyűk és a gitár maradt Verigo kezében.

Ezzel a felállással született meg a folytatást sejtető, monumentális, 50 perces kiadvány, amit leginkább azoknak tudok ajánlani, akik black metal tekintetében a harmóniák, dallamok és a hasító tempó ízes fúzióját kedvelik leginkább. A végtelenül egymásba kígyózó, gördülékeny témák végig a fellegekben járnak, szórakoztatnak és magukkal ragadnak, de nem mondanak le a fagyos hangulat megteremtéséről sem annak ellenére, hogy mindez nem jár a jóval marconább anyagokkal járó kellemetlenség, ridegség, kirekesztettség érzésével. Az Ancestral Blood történetet kíván mesélni, páncélzaton megcsillanó vért akar megidézni, a mítikus szörnyek, démonok hangjának szeretne áldozni és mindezt maradéktalanul ki is sajtolja az elsőre megterhelőnek tűnő, de igazából gyorsan elszaladó játékidőben. Teljes magabiztossággal tarol végig rajtunk minden rövidebb (ezek 5-6 perc körül mozognak) szerzemény és a hosszabb darabok is, melyeknek a már említett mesélő szándéka éppúgy érvényes az instrumentális részekre, mint azokra, ahol szöveget is hallhatunk.

Stílusa és lehetősége szerint ráadásul egy nagyon szimpatikus hozzáállást is bemutat a korong: a nagyzenekari hátterek, billentyű szőnyegek alkalmazását kellő mennyiségben adagolja. Sok hasonló próbálkozás vérzett már el nálam a háttérből felbugyborékoló giccses témák miatt, a Forgotten Myths And Legends viszont pont annyit tartalmaz ezekből, ami ténylegesen szükséges és hozzátesz a dalok hangulatához. Tempó tekintetében kiegyensúlyozottnak mondhatjuk a dalcsokrot, bár a mérleg a gyorsaság irányába billen, amit időnként megszakítanak a jól kivitelezett lassulások. Az okos kettősség elmondható a hangzásról is: tiszta és erőteljes, mégis megvan benne az a fajta távolságtartás, nyersesség, amire szüksége van. Mindemellett a változatosság sem esik nehezére a korongnak, hiszen a fekete fém mellett megidéződik a szólók, gitárfutamok segítségével a klasszikus heavy metal, az akusztikus kiállások, elvontabb pillanatok révén némi pszichedelia (ez leginkább a Sky Fortress Of Wizardry című tételben érzékelhető). A The Cronos Stone tételben a death metal kap szerepet, az általánosnak mondható epikusság hozadékaként pedig megjelenik egyfajta gótikus érzésvilág az albumon. Az élesen sikoltó, morgó ének váltakozása során egy komoly pályatárs neve is felmerült bennen, ez pedig nem más, mint a Cradle Of Filth.
Akik kedvelik az angolok korai, leginkább az ezredforduló környékén készült anyagait, valamint az azok színvonalára visszatérő új albumokat, azok megtalálhatják a számításukat az Ancestral Blood néhány szegmensében annak ellenére, hogy nem mondhatjuk kópiának az amerikaiak zenéjét. A minőségbe nem tudok belekötni, egyedül a Lost On Boundless Journey (Voyage) című, majd negyed órás tételt tartottam már túlnyújtottnak az album végén, de simán lehet, hogy valakinek ez lesz a kedvence.


Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.