Az igencsak borúsra sikeredett idei Húsvéti Ünnepek, és beköszöntő kikelet varázsát számomra mi sem emelhette volna jobban, mint egy borongós hangulatot közvetítő atmoszferikus black metal lemez. Jelesül az Arcas debütáló albuma, mely május 13-án kerül megjelenésre a Northern Silence production jóvoltából. A projektet 2021-ben hozta létre a Heidelberg-i illetőségű Enzo Brettschneider. Jóravaló, magányos erdőkerülőként saját maga járja a ködlő hegyek és rengetegek bűvöletében megszülető zenei ősvényt. Enzo az otthoni stúdiójának felépítésével, felszerelések beszerzésével és a hangzás kikísérletezésével eltöltött évek után az anyag teljes munkálatait saját maga végezte. Tehát a felvétel, a keverés és a master-elés is a zenész keze munkájának az eredményeként született meg. Ennek nyomán megismerkedhetünk az elismerésre méltó alkotói tevékenység produktumával, az Arcas címet viselő első nagylemezével.
A projekt zenéjének a célja, hogy lehetővé tegye a hallgató számára az eltávolodást és ezáltal megtapasztalja a tájak fennkölt szépségét. Az album hallgatása közben elinduljon egy érzelmi utazásra. Ennek érdekében a dalszerzés középpontjában a gyorsabb ütemű black metal futamok és a lágyabb, atmoszferikus részek összhatásai jelennek meg. Enzo zenei hatásként a Heretoir, Alcest, Der Weg Einer Freiheit, Veldes és Kauan zenekarokat jelöli meg. Való igaz, hogy ezen csapatok hatásai kézjegyüket hagyták a muzsikus dalain. Néhol egészen tetten érhetők ezek az áthajlások. Példának okáért a Kauan jellegzetes doom-os ritmusszekciói, vagy billentyűtémái egyértelműen felismerhetők az alkotáson. Ellenben nem mondanám, hogy a zenész nem a saját útját igyekszik követni. Egyszerűen csak érződik, hogy kiknek a hatására ragadt hangszert és alkotta meg saját szerzeményét.
Az album nyitó tétele az Ensilumi egy lassú szerzemény. Szinte már doom metal sajátosságokkal rendelkezik. Nekem elsőnek az Empyrium korai albumjai ugrottak be. Fokozatosan épül fel a nóta egy csöppnyi eső-áztatta hangulatból. A lágy szintetizátor téma szépen belesimul a zenei összképben, de emellett karakteres jelleggel jelenik meg a már említett Kauan-t idéző zongora és gitár témák is. Enzo hangjára nincs panasz. Szépen hozza az érces károgást, egy kis tiszta ének még jól esett volna, bár lehet, hogy nem áll jól neki ez a fajta énekhang. Ahogy felszáll ez merengő ködfátyol, úgy adja át a helyét egy gyorsabb, derüsebb számnak, a Toivoton-nak. Lényegében ezzel már megismerkedhettünk a kiadó jóvoltából. Egyébként ezt a szerzeményt tartom a legerősebb darabnak a lemezről. Pengősebb tétel, de korán sem darálás. Inkább egyfajta kellemes dinamika járja át. Ami számomra plusz pontot jelent, hogy a zenész nem kavarta teljesen a basszus sávot a zene alá, így egész korrektül hallható a játéka. A nóta felénél belépő pihentető rész egy hűsölésre invitál minket a zöld lombok és madárdal közé. Nem mondanám, hogy egy teljes mértékig egyedi ízzel ismerkedhetünk meg, de remekbe szabott nóta, mely teljes mértékben teljesíti az elvárásaimat.
Valituslaulu-val ismét besüppedünk a ködös tájak árnyai közé. Ez is egy lassabb tétel, csak óvatosan merészkedik ki ebből a ritmusból a középtempó irányába. Megoldásokban szintén felismerhetők a megnevezett zenekarok hatásai. De ezt leszámítva, jól teszi a dolgát a lemez. Az instrumentális Nostalgia felvezetőjét szívesebben hallottam volna akusztikus gitáron. Andalító dallamok fölé fellegként kúszik be a markánsabb, dinamikus gitár szekció. Így kiegészülve haladnak végig a dalon, mely visszaszelídül a felvezetőben hallható témába. A korong zárótétele a Hiljainen. A dal bevezetője után berobban a gyors black metal rész és Enzo fekete fenyvesek felett süvítő orkánként megszólaló károgása. Ez a darab is egy gyorsabb szerzemény, aminek a dallamát leginkább a gitár határozza meg. Nem hagyatkozik annyira a korábbi jellegzetes billentyűtémáira. A darab légvégét egyfajta keretként zárja az első dal felvezetőjére reflektáló természeti hangok és melankolikus zongora téma.
Az Arcas debütáló albumán egyértelműen felfedezhetők a Hatások zenei megoldásai, de ettől eltekintve korrektül teljesített. A dalok összeszedettek és valóban igyekeznek visszaadni a természet varázslatos szépségét. Hangulat szempontjából is elismerésre méltó korong. Szívesen vettem volna akusztikus hangszerek, akusztikus gitár hangját a lemezen. Úgy vélem, hogy jót tett volna a zenei összhatásnak. Továbbá egy kicsit hiányoltam a dalokból az igazán epikus magasságokat. A számok inkább tisztességesen teszik a dolgukat, mintsem tényleg elrepítenének a melódiák hátán a szürke városi valóságból egy éteri természeti közegbe. A hangzás egy kicsit maszatos. Annak tudatában, hogy a lemezt saját otthoni körülményei között rögzítette a muzsikus, ezt nem nagyon lehet felróni. Ettől eltekintve elég jól el is különülnek egymástól a hangszerek, és nem is harsogják egymást túl. Egy első albumhoz mérten valóban becsületére válóan szólal meg. Az Arcas egy kellemes kiadvány az atmoszferikus black metal berkein belül. Jó társ lehet erdei séták alkalmával is. A projektet Cân Bardd, Kauan, de a korai Alcest, Lustre rajongók számára is érdekes lehet. Az album fizikai kiszerelésben beszerezhető a Northern Silence production jóvoltából, vagy digitális verzióban Arcas bandcamp oldaláról.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
