Astral Adornment
Astral Adornment

(Astral Adornment • 2024)
boymester
2024. február 18.
0
Pontszám
6.5

Promó boncolgatás közben akadtam rá a technikás death/deathcore zenét játszó Astral Adornment bemutatkozó lemezére, ami a különösebb kreativitást félre téve a zenekarról lett elnevezve. Szokás szerint ebbe is belefüleltem és legnagyobb meglepetésemre végig is kellett hallgatnom, mert kíváncsivá tettek, milyen komplex albumot tudnak összerakni abból az elvetemült zenei káoszból, ami a nyitó The Gatheway során fogadott.

Maga a projekt meglehetősen underground csőcselék, mivel az összes mellékelt dokumentumból, linkből annyit tudtam kideríteni, hogy egy bizonyos Michael Connell felelős az egészért, ami megmagyarázza a programozott dob jelenlétét. Hangzás terén ez ugyan rendben van, de a gép bűzös leheletét nem tagadhatja le. Egy civilizációk pusztulásával foglalkozó, nihilista deathcore anyag esetében persze ez a jelenlét nem feltétlenül negatív, sőt, egyáltalán nem zavart. Annyira nem jellemző ebben a műfajban a spirituális, filozófiai irányzatok jelenléte, a projekt azonban pontosan ezekre kíván koncentrálni. Középponti irányvonala a panteizmusra épül, ami a természet Istennel való azonosságát hirdeti, melyből az ember ostoba módon ki akarja szakítani magát ésszerütlen tetteivel. A folyamat tragédiák sorozatát vonja maga után, ennek dühe pedig szépen lecsapódik ebben az Astral Adornment hangjegyeiben.

Hangokból pedig akad bőven, nagyjából tartva a technikás/progresszív rohamokat, melyek hol fogós aprításokból, hol a pszichedeliával kacérkodó elszállásokból állnak. Az anyag értékét ez a kettősség adta meg számomra: pihenésből nagyon keveset kapunk, mégis az egész lemezt áthatja egy egészen sajátos, depresszív atmoszféra, amit sokszor csak black metal zenekaroknál tapasztalhatunk. Az album a technikai finomságok, a nyers agresszió, disszonáns hangminták és meditatív jellegű hangulat kényes egyensúlyát teremti meg, amihez igen változatos vokalizálás is társul. Ez valóban figyelemre méltó, lévén egyetlen ember munkájaként. Legnagyobb arányban a mély hörgés képviselteti magát, de a károgás és a grindes acsarkodás határvidékén található, bizarr morgások is tiszteletüket teszik. Sajnos a deathcore betegség (legalábbis eddigi tapasztalataim, véleményem alapján) ezt a kiadványt is elérei: alaposan túl van énekelve, miközben a legnagyobb élvezeti értékét az egészen sajátos módon lüktető zene adja. Az átlagosan 3 perc körül mozgó tételek ezekkel az eszközökkel nem bánnak túl bőkezüen, de ahol robban a bomba, ott nagyot tud ütni.

Rengeteg erős téma, izgalmas hangulat került fel a projekt bemutatkozó lemezére, ami március 19-től lesz elérhető, feltételezhetően digitális formában, ugyanakkor az Astral Adornment még nem tudta lerúgni amatőrségét. Hogy ez mennyire nevezhető sajátos bájnak, vagy zavaró tényezőnek, azt mindenkinél saját ízlése dönti el, minden esetre én egész jól elvoltam vele. Kezdésnek ez egy egészen jó lemez, darabokban brutál ötletmorzsákkal.