Bards of Skaði
Glysisvallur: Musick From the Frozen Atlantis

(Nordvis • 2023)
Necron
2023. december 4.
0
Pontszám
10

Akiknek még van érvényes jegyük az élet nevű expressz gyorsvonatra azoknak nem kell bemutatni, hogy milyen elképesztő sebességgel hagyjuk magunk mögött az éveket. Nem rég volt, hogy lekerült a pincébe a műfenyő a nagyi régi díszeivel együtt és már vehetjük is újból elő, nem utolsósorban giccses cukormázba mártott ünnepi slágerekkel együtt. De nem csak ezen száguldó éveken van lehetőségünk újra és újra meglepődni, ugyanis a kiadók kiváló érzékkel kezdenek el bombázni minket az év végéhez közeledve az izgalmas meglepetésekkel.  Évzárónak szinte mindig kijön valami ütős anyag, amit kötelezően be kell tolni a fa alá. Így voltam a Bards of Skaði Glysisvallur: Musick From the Frozen Atlantis, november 24-én a Nrodvis gondozásában megjelent debütáló lemezével is. Mielőtt belevetnénk magunkat az ünnepek előtti hajszába, hogy ismét tisztesen adózzunk Mammonnak a bevásárlóközpontok pénztárainál, engedjünk meg magunknak most így év végéhez közeledve egy kis pihenőt! Dőljünk hátra és merüljünk el ebben az éteri kárpitban, amelyet letűnt kultúrák zenei szálai szőttek és ismerjük meg a Bards of Skaði nem mindennapi zenei nagyszerűségét.

Az együttes muzsikáját a skandináv hagyomány és a neo-folk mesteri keveréke alkotja. Egyfajta hódolat az elveszett civilizációk megfoghatatlan szelleme előtt – egy kísértetiesen gyönyörű látkép, amely magába foglalja a kollektív múlt melankóliáját, csodáját és összetettségét. Instrumentális zenei eszközükkel a tradicionális skandináv zene és a korai klasszikus kompozíciók éteri misztikumába invitálják a hallgatókat. Ez a produkció egyfajta meghívó egy olyan környezetbe, ahol a zeneelmélet találkozik a képzeletet és a lelket megmozgató ősi érzelmekkel.  Közhelyt mellőzve, ez egy muzikális utazás egy kortalan világba, amely tárt karokkal fogadja a hallgatót, hogy elvesszen az időkön átívelő dallamai között. A Glysisvallur alapjait a The Frozen Atlantis néven ismert kísérleti projekt keretében fektették le. Miután megelégedtek ezzel a kezdeti koncepcióval, a Bards of Skaði elhatározta, hogy mélyebbre utazik a zenei ókor birodalmába, ötvözve a jellegzetes barokk, a modális dallamokat és az archaikus hangszereket, hogy a régmúlt civilizációkra emlékeztető hangulatot idézzenek fel.

A kiadvány impozáns borítója már eleve megérintheti a romantikusabb, epikus koncepciók iránt érdeklődők figyelmét. Ténylegesen áraszt valami hangulatot, misztikumot ami megragadja a figyelmet! De a Bards of Skaði színtiszta instrumentális muzsikája csak ráerősít erre a kezdeti vizuális benyomásra. Tökéletes harmóniában képződik le lemezborító és maga a mű. A produkció egyfajta filmzenei összképként tárul elénk, attól függetlenül, hogy kevés modern zenei megoldást alkalmaznak. Mindamellett, hogy több forrásból merítkezik, de szívében megszólaló dallamaival mégiscsak északra húz. A mostanság népszerű nordic folk zenekarokkal ellentétben a Bards of Skaði direktebb módon építkezik a hagyományos skandináv népzenéből. A sokat hangsúlyozott, fárasztóvá váló „viking” jelzővel aposztrofált produkciókkal ellentétben itt ténylegesen a hallhatjuk ezen tájegységre jellemző népzenei motívumokat. Annak ellenére, hogy ezek klasszikus, vagy éppen barokk, filmzenei megoldásokkal vannak szépen körbeölelve. A csontig lejáratott tribal folkos, harcias elemeket és unalomig ismert borongós atmoszférát mellőzi és lágyabb megközelítéssel él (talán csak a Midvinterrit című szerzemény, ami egy kicsit dinamikusabb, markánsabb hangszereléssel bír, de szerencsére itt sem a vérrel borított csataterek világa tárul elénk).

Nekem Howard Shore, vagy Loreena McKennitt zenéjének a hangulata ugrott be a korong kapcsán. Nem utolsó sorban összetettségében is sok hasonlóságot mutat. Ezek a tapasztalt művészek tényleg kivételes módon építik fel szerzeményeiket. Rétegről rétegre tevődnek össze a kellemes melódiákkal átszőtt alkotásaik. Szinte irigylésre méltó az a profizmus és zenei képzettség, amivel a hangjegyeket öntik ezekbe a nótákba. Alapvetően nem nagyon kedvelem a színtiszta instrumentális zenéket, mert valahogy hiányolom azt a személyes kontaktust, amit egy jó énekes letud hozni. Elismerem, hogy ténylegesen jól tudnak működni az ilyen produkciók is és a vokál részt mellőzve is izgalmasak tudnak lenni. Ehhez viszont a megfelelő komplexitás és ügyesség szükséges, hogy az ember figyelmét ott tartsák a produkción. Ne satnyuljon langyos háttérzenévé, hanem ténylegesen töltse be a zeneműi érdemeit. A Glysisvallur esetében ez hibátlanul működik. Tényleg leköti az embert szövevényes témáival és fennkölt hangulatával. Abszolúte megállja önmagában is a helyét, mint teljesen instrumentális alkotás. A tételek oly mértékben magukkal ragadják a hallgatót, hogy mindent elfeledve utazik ezen éteri tónusú dallamok szárnyán.

A Bards of Skaði egy igazi év végi meglepetés. A lehető legjobbkor jeleni meg, mert így Karácsony felé közeledve remek hangulatú alkotás lehet az otthon töltött ünnepi pillanatokhoz. Annak ellenére, hogy témájában a skandináv hagyományok világát tárja fel előttünk, ezt mégsem annyira direkt módon jeleníti meg, így atmoszférájában, hangszerelésében tökéletesen passzol az Ünnepvárás időszakába. Ez egy erősen audiovizuális hatással is bíró lemez. Valóban megindít bennünk valami ősi víziót, de mégis modern köntösben jelenik meg. Témájában pedig egyáltalán nem kötött, így csak a képzeletünk és a hangulatunktól függ, hogy éppen mivel társítjuk ezeket a csodás dallamokat. A Musick From the Frozen Atlantis albumot én is igazából zenei ínyenceknek ajánlanám, akik szellemiségükben és zenei műveltségükben nyitottak befogadni ezeket a kifinomult melódiákat. Akik meg őszintén hajlandóak erre, azoknak garantáltan varázslatos élményben lesz részük a kiadvány kapcsán.

Bass Warrior Tour Bass Warrior Tour
március 04.
Hate, Delure, Morvigor Hate, Delure, Morvigor
március 04.