Coffin Curse

Cease To Be (2020)

Egy kicsit talán váratott magára, de az elmúlt mondhatni évtized trendjének megfelelően 2020 sem fog hagyományos, régi iskolás death metal anyagok nélkül eltelni. A műfaj rajongói szerintem kíméletlenül el lettek kényeztetve ebben az időszakban, hiszen ha nem is formabontó, világmegváltó lemezek látnak napvilágot (főleg, ha alapvetően a nosztalgiára építkeznek), de minden hónapra jut lassan egy igazán erős, bátran ajánlható zúzda. Úgy érzem, hogy ez az év talán lassabban indul be a kiadványok terén, de az is lehet, hogy a szokásos lemezdömpingben csak mi nem tudjuk tartani a lépést. 

A chilei Coffin Curse például januárban mutatkozott be Cease To Be című nagylemezével, de csak most került a látókörömbe. A számtalan koporsós death metal horda közül viszont nem véletlenül nekik sikerült megugrani az ingerküszöbömet, hiszen már 2012 óta gyúrnak erre az anyagra. Számtalan demó, EP és single után végre teljes értékű koronggal hirdetik a jó öreg halál metalt a nagyközönség számára és aki befekszik melléjük a föld alá erre a röpke 39 percre, az biztosan nem lesz elégedetlen. Már csak azért sem, mert a duóként működő formáció az Inanna nevű csapatból nőtte ki magát mellékágként, akiknek eddig megjelent két nagylemeze is igazi csemege. Míg a fő zenekar azonban leginkább atmoszférikus irányban, monumentális tételekkel kíván hódolni ennek a stílusnak, addig a Coffin Curse a jóval egyszerűbb, úgynevezett floridai pusztítást tartja szem előtt olyan bandákra hivatkozva, mint a Morbid Angel, Monstrosity és Cannibal Corpse

A dalok tehát jóval rövidebbek, ugyanakkor azt az ős aprítást hivatottak megidézni, melyet leginkább a 90-es évek elején tapasztalhattunk. A borító a célnak megfelelő, a hangzás nyers és élő, szinte már csontropogtató. Max Neira felelős a húrok pengetéséért, legyen szó a mély basszusról, vagy az okos (de technikásnak még nem nevezhető) riffeket szállító gitárról, de neki köszönhetjük a változatos hörgéseket is. Mellette Carlos Fuentes üti a bőröket nagy vehemenciával és meggyőződéssel, az ő nevével a Sol Sistere rajongói is találkozhattak már, szóval kipróbált arcok mind a ketten.

A Coffin Curse bemutatkozásával azoknak a zenekaroknak a sorát bővítette nagylemezek tekintetében, ahol kizárt a meglepetés, de ugyanakkor kizárt a csalódás is, hiszen azt teszik le az asztalra, amit ígérnek. Az album maga is okosan építkezik: a betonbiztos aprítások után fokozatosan elindulunk a változatosabb tempók, az erődemonstrálás irányába, ahol már 5 perc környékén kereshetjük a dalok hosszát. Ennek köszönhetően nem is válik unalmas darálássá a végeredmény, ugyanakkor sokkal több könnyítés sem történik.

A korong végére eljutunk egészen a 9 perces hosszig, a Deep In Streams of Purifying Dirt pedig teljesít olyan jól málházásaival és kegyetlen tempóváltásaival, mint bármelyik másik szerzemény.

Szokás szerint nincs tehát új a nap alatt, de ha van még hely azon a polcon, ahol a legcombosabb death metal anyagok sorakoznak, akkor érdemes számolni a Coffin Curse albumával!

augusztus 16.,
augusztus 26.,